Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-21 / 51. szám

valameddig itt mi közöttünk a prédikátori sz. hivatalt folytatni tetszik T. Szabó István urnák, mi mindaddig más prédikátort soha nem is aeceptálunk. Ebben egyeztek meg a nemes hevesi, tenki és szárazbeői egyesült sz. ecclésiáknak tagjai közönségesen. Költ Hevesen az ott tartott consistoriumban szent András havának 4-ik napján 1798-ik esztendőben, melyet bizonyítanak Tassi Végh Károly a tenki nemes Rfta szent eeclésiának mostani eurátora (i S) dapsai Dapsy László a szárazbeői Helvetica eonfessiót tartó ns. eeclésiának mostani eurátora. (LS) Öregebb nemes bikki Nyirő István a hevesi nemes Rfta szent ecclésia mostani curatora (LS). Az egyesült 3 leány egyház önálló élete 1803-ig terjed ; ezen év junius 17-én szerkesztett egyesség nyomán az anyaegyháztól elválni kényteleníttetett s az idáig saját kormányzatuk s független állásban levő egyházak újra az átányi anyaegyházhoz csatlakoztak, egygyé lettek, és együtt is vannak Heves kivételével, mely egy személyben tanitó és elokönyörgővel birván, míg végre a megejtett tagosítás alkalmával földbirtokot nyervén, 1859-ben önálló anyaegyházzá emelkedett, s azóta rendes lelkészszel és tanítóval bír ugyan, de nem szaporodhatván a lelkek száma a most élő 5—10 család kihaltával, mi sors várakozik reá, az a jövendő titka. Szárazbeő is kezd Ábrahám ivadékainak haszonbérleti kezelése alá jutni, Tenk pedig már is tönkre tette magát, a mennyiben 4 ref. léleknél többet nem számlál. Igy megyén lassanként semmire az egykor oly gazdag, hatalmas s bizonyára Átánynak sok segítségére volt áldott emlékezetű földesurak által lakott 3 leány egy ház, ha csak a mindeneket bölcsen igazgató gondviselés a kövekből nem támaszt unokákat a porladozó dicsőült ősöknek. XíII. Altalános észrevételek. A mi szegény fényes egyházunk, mint mondani szokták az átányiak a tagosítás előtt, az 1866-ban megejtett tagosítás után mind magát az egyházat, mind hivatalnokait illetőleg oly földmennyiség birtokába s élvezeti jogába lépett, melylyel csak kevés egyház dicsekedhetik, s melyet legnagyobb részben a hevesi egyházat is alapító boldog emlékezetű runyai S o 1 d o s Sándor igazán bámulandó practicus észjárásának köszönhetünk. Ugyanis az 1866. junius 20-án estve érkezett alispáni levél tudatván a jun. 21-én eszközlendő tagositási egyesség megkísérlését, még azon éjjel lóhátas ember által felkértem akkori esperes, tiszanánai lelkész Orbán Mihály urat a rögtöni megjelenésre, a ki is, valamint Szathmáry Király László főgondnok ur is a nevezett napon megérkezvén, a reggeli órákban tartott egyháztanácsban azt sem tudván mit kérjünk, hogy egyezkedjünk, hol legyen a földünk? ; ugy szólván minden megállapított s mindnyájunk által követendő határozati alap nélkül testületileg mentünk a már megérkezett Gál János alispán úrhoz, a község házához, hol is az elnöklő alispán ur eloadá a nagy számmal egybegyűlt nép előtt összejö velünk okát, kérvén őket a tagositási barátságos kiegyezésre, s egyszersmind felhiván őket és minket kívánságaink előadására. A mi az egyházat és egyháziakat illeti, a nép nem igen volt hajlandó sajátjából ezek dotatiójára is valamit áldozni mondván: úgyis elég van ő kigyelmöknek, hanem ekkor mondta b. e. Soldos Sándor uramaz emlékezetes és örökké híven őrzendő szavakat í s

ha én mint prot. ember a pélyi r. kath. lelkésznekmegszavaztam a 100 hold földet, itt is követelem a ref. lelkésznek a 100 hold föld kimérését, s az egyháznak és tanítóknak aránylagos díjazását. Igy történt aztán, hogy miután a lelkészrésze 100 holdban megállapíttatott, azon kérdést intézé az elnöklő Gál János alispán ur, Tiszt. Soldos Sándor úrhoz mint barátjához „ugyan barátom, mondd meg mennyi is van ígérve az átányi ref. egyháznak? 84 hold föld, mond komolyan Soldos Sándor ur, s e menthető, talán öntudatlan hazugságával örökre megvetette az átányi ref. egyház alapját, mert bizony annak csak 42 hold föld volt ígérve, s csak az alispáni bejegyzés után lett és van is 84 hold földje, mely haszonbérileg kezeltetve mindenesetre alapját képezi a most már nem „szegény fényes*, de virágzó és fényes egyház jóllétének, boldogságának s messze földön elterjedt hírének nevének. Ezek után meghatároztatott, hogy a fitanitónak 25 hold, coquia váltság fejében 14 hold, faváltság fejében 2 hold = összesen 41 hold föld ; leány tanítónak 25 hold, szénaváltság gyanánt 2 hold, faváltságul 1 hold, összesen 28 hold; s a már akkor is szükségét érzett segédfitanítónak 25 hold föld, a harangozó egyházfinak 25 hold föld, faiskolának 1 hold, a hevesi r. cath. plébanusnak, minthogy a földesurak többnyire mind r. kath. adományozók voltak, 25 hold; az átányi lelkésznek pedig 10 szekér széna váltságul 10 hold föld, 5 öl fa váltságul 5 hold föld fog kimérettetni a földesurak és a lakosság által felerészben adományozott s a közönség által különféle váltságokra ajánlott 50 hold földből, ide számítván a jegyzői fizetés 9 holdnyi javítását is, valamint a 4 szekér széna helyett adott 4 hold földet is. Az előadottak szerint van az átányi ref. egyháznak 84 hold, a lelkésznek 115, a fitanitónak 41, a segédtanítónak (most a rendes fitanitó birtokában) 25, a leánytanitónak 28, a harangozó-egyházfinak 25 hold, összesen 368 hold föld tagosított birtoka, ezenkívül még a község háza kertjével határos s künt a felső temető mellett levő faiskola, 3 temető és egy úgynevezett salétromos kert. Meg kell még itt jegyeznem, mint a vallási türelem fényes tanúbizonyságát, hogy noha Átányon azon időben, ha csak valami juhászfele r. cath. cselédek nem laktak, mint most már két kerékgyártó, egy kovács és egy gépész lakik, mégis a hevesi r. cath. plébánus részére, mint filiális adomány 25 hold föld fele részben az átányi gazdák birtokából az illető hivatalnak csakugyan kihasíttatott a Tenkről jövő hevesi ut melletti szélen azon