Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-21 / 51. szám

vonalban, melyen az átányi hivatalnokok tagositott bir­toka fekszik, s melyről mint 1879. márc. 27-én Ivády Rudolf hevesi esperes plebánus azon nyilatkozatot tevé, »Mivel Atányon a katholicismusnaknincs 1 jövője4 örvendetes tudomásul jelezhetem, hogy ela­dásra vár; s hiszem, hogy okvetlen meg is szereztetik. A tagositás alkalmával nyert földek anyagi hasz­nának, vagyis abból merített bevételének eredménye lőn a hívek megterheltetóse nélkül a fiiskola kipadoztatása, székekkel való ellátása, az iskola és káplánház deszká­val való körül keritése, mely utóbbi mintegy felényi térséggel meg is nagyobbíttatott, és általában a sok és rongyos épület megjavíttatott s több uj építtetett. Mind e mellett a jövő esélyeire mintegy 2000 forint tokesít­tetett, de a mely összeg semmisnek tekintendő, lévén az egyháznak 700 forint egyházkerületi adóssága, s egy újonnan befedésre váró temploma s elrongyollott magtára. A mi a nép vallásosságát s erkölcsét illeti, annak kitűnő bizonysága az, hogy kivéve a nyári napokat, a templom telve van hallgatókkal, sőt tudok olyan esetet, hogy hétköznap is voltunk 800-an az istenházában, s még délután is nagy ritkán történik, hogy senki se jelenik meg. A mi rosz van p. o. a káromkodás, az általános hadkötelezettségnek tulajdonítható s tudandó be ; nem lopnak, tűzesetre alig emlékezik valaki ; s ha volt is, nem gyújtásból, hanem gondatlanságból szárma­zott ; a törvénytelen szülöttek száma napról-napra fogy, ugy hogy 1878-ban egy sem fordult elő. írni, olvasni mindenki tud, ugy hogy ha a sorozásnál valami Atány­hoz tartozó, s az iskolát nem kellőleg gyakorlott tanyai ifjú azt mondja, hogy nem tud, a sorozó bizottság tagjai nem hiszik. A nép kivált magának szorgalmas és mun­kás, hanem már másnak dolgozva ravasz. Viselete a nőknek sajátságos és mindenütt felismertető hegyes konty, tarka-barka öltözet és piros csizma, s az uj menyecs­kéknél a templomba egy évig hordott aranyos főkötő fátyollal ellátva. A gyermekvesztés iszonyú bűne ismeretlen, mert 1863-tól mindig több született, mint meghalt, kivéve az 1873-ik esztendőben, a midőn a choiera 10%-ot vitt el. Az 1872-ki népszámlálás alkalmával volt a ref. lel­kek száma 2453, a zsidóké 75, tanköteles volt összesen 393, még pedig 6 tói 12 évig 262, 12-től 15 ig 131, ide értve a zsidók 9 gyermekét is. Iskolába nem járt 3 fi, 3 nő. Általában a nép értelmes, csendes, békés természetű s becsület tudó és adó, polgári és egyházi tartozását, ha csak lehetséges, híven teljesítő. Közli CSENGERY JÓZSEF, ref. lelkész KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. A p i* ó ság-o lí. A skót egyesült presbyteri egyház Dr. Macrea lelkészt, mivel az »örökkétartó büntetésekében, vetett hitet tagadta, — hosszú és zajos tanácskozás után, kire­kesztette kebeléből. Macrea úr kinyilatkoztatta, misze­rint ezen ítéletet, — a nélkül, hogy bárki egyéni érzel­meit kárhoztatná, — az okossággal, az igazsággal és a szt.-irás tanításával ellenkezőnek tekinti. Hozzá tehette volna, hogy Jézus előre kárhoztatott minden synodust, minden consistoriumot. minden türel­metlen presbytert, midőn igy szólt tanítványaihoz : e Í j ő az idő, midőn titeket kivetnek a gyüle­kezetből, mert nem ismerték sem az atyát sem engemet. * Ujabban értesülünk, hogy ő az Ítéletet törvény­telennek tartván, magára kötelezőnek nem ismerte el, ezért fel is ment egyháza szószékére, hol hallgatói tap­sokkal fogadták. Röviden előadta, hogy neki joga van e kathedrához, mire „bravoMcat kiáltoztak. Ez az első eset, hogy pap istentisztelet alkalmával megtapsoltatott. Nagy politikai vigalmak között gyakran keletkez­nek vallási ostobaságok.— A doni kozákok kormányzóságá­ban egy ifjú próféta nő lépett fel, ki 12 apostollal be­járja a tartományt prédikálva az ő vallását, mely kárhoztatja a házasságot; semmisnek nyilvánít minden papi beavatko­zást, s tiltja a hús használatát. # A szabadelvű katholikusok fejei Herzog (schweici) Reinkens (németországi) Henry (angol) püspökök, — mint már említettük, egy közös istentiszteletet tartottak Bernben. Alig kell említeni, bogy nagyszámú hallgató­ság gyűlt egybe. Reinkens misézése után Hyacinth atya lépett a szószékre s beszélt a szabadelvű katholicismus szervezetéről és jövőjéről; predikátiója alapját a schweici politikai rendszer képezte, mint a melynek szabadelvű uralma alatt három különböző faj minden viszály nélkül békében együtt lehet. Dicsérőleg szólt azokról a jókról, melyeket a reformatio fog előhozni. Az uj egyháznak jólétet és békességet kiván. Ékes szólása, itt is, mint másutt, élénk tetszésre talált, a nélkül, bogy hallgatóit meggyőzte vagy elragadta volna. Kijelentette azt is, hogy épen nincs szándéka a protestánsokkal fusionálni, mi­vel teljesen hiszi, hogy azok is visszatérnek az igaz katholicismus kebelébe! . ... Ugy látszik, hogy a töm­jénfüst bóditó szaga nem párolgott még ki egészen Atyasága fejéből! . . . A Renaissance után HETESY VICTOR, lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom