Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-09 / 6. szám

szágra vonatkozó geographiai, ethnographiai, statisztikai, államjogi stb. ismereteivel törődjék ! . . Hiszen hát ne törődjék ; de tegyen meg legalább annyit, hogy öt-hat évenként tartasson itt Budapesten egy-egy olyan nemzetközi oongressust, mint a milyen a 76-iki praehistoricus és statisztikai congressus volt. Európában talán sohanem beszéltek rólunk józanul és alaposan annyit, mint ama két congressus eloszlása után. A ki itt volt, látott, hallott s általában tapasztalt, az mind azzal a fölfedezéssel távozott el innen, hogy először Magyarország van, másodszor jóravaló magyar nemzet is van, sőt harmadszor magyar kultúra is van, melyet az osztrákoknál talán csak még mi magunk becsmérlőnk dühösebben a helyett, hogy gondunkat és erőinket a meglevő jó dolgok ápolására s a hiányzók megteremtésére forditanók ! Hiába, nem érkezünk magunkkal okosan bibelődni. Elébb valók a nemzetiségek. Elég, ha ezt az államot „magyar államnak® nevezik; a magyar elem kimaradhat! a politikai tényezők sorából. Oláh, orosz, szerb úgy is, mint felekezet, sőt mondhatni, úgy is, mint nemzetiség, képviselői és főrendi helyekkel bír a magyar törvényhozásban ; de a magyar, az nem jön szóba. Van és korinányoztatik. Köszönje meg ! Köszönjük ! De hadd térjek vissza a francia paphoz ! Rendkívüli érdeklődéssel hallgatta, amint a mi egyházi szervezetünk főbb pontjait eléadtam neki. „Lássa, tanár úr, kiáltott föl, ez az, amire mi minden erőfeszítésünk mellett sem bírunk eljutni. Nekünk igazában nincsen is egyházi szervezetünk. Oly laza az egész és a részek közötti összefüggés, hogy csak az imádság, meg az állami segélyezés tart össze bennünket. Sőt ez az utóbbi . kapocs is megszakadt volna már régebben, ha a katholikus állam okosabb nem volna, mint mi. íme mi történt nem régiben is. A francia protestánsok közt (mindig a kálvinistákat értem) két nagy párt van, u. m. a liberális és az igazhitű. Az igazhitű bevádolta a szabadelvű pártot az állam előtt, hogy ez tulajdonképen nem is kálvinista, tehát vonja meg tőle a segélyt (lelkészfizetés) s adja csak neki. Az állam azonban azt felelte, hogy ő ennyi meg ennyi kálvinista egyház fenntartásának kötelességét vette magára. A szám megvan, mindannyi ma is kálvinistának vallja magát, ő tehát tovább is a szokott módon folytatja az eddigi eljárását; mert ő ráaz nem tartozik, hogy bent az egyház kebelében kit tartanak az egyház tagjai igaz, vagy nem igaz kálvinistának*. További beszélgetés közben kimutatta az „ A.nnuaire protestant" ciinü egyházi statistika 1878-ik évfolyama alapján, hogy jelenleg 494 kálvinista anya egyház (églises officielles) van Franciaországban s hogy ezen egyházak igazgatása papiroson a következő szervezet szerint történik : 1. az egyes anya-egyházakat igazgatja a presbyter tanács, mely egy lelkészszel és 500-ig való lélekszámmal bíró gyülekezetben 5, 500-nál több lélekszámmal bíró gyülekezetekben 7 választott taggal bír, kiknek felét minden 3 évben kisorsolják. Ha egynél több lelkész van a gyülekezetben : akkor annyiszor 2—2 taggal szaporítják a presbyteriumot, a hány a lelkészek száma. 2. A gyülekezetek kisebb (2-től föl felé) csoportjainak élén a consistorium áll. Tagjai a lelkészek és a presbyteriumok kebeléből választott képviselők, kiknek száma rendszerint kétannyi, mint a lelkészeké, de ha a csoport oly szűk körii, hogy csak három lelkész van benne, akkor három annyi, ha pedig csak két lelkész van benne, akkor négyannyi. 3. A consistoriumok bizonyos csoportjából a partialis synodus alakúi, melybe az egyházak annyi világi képviselőt küldenek, a hány a synodus körébe eső lelkészek száma. E képviselők felerészben a lelkészek, felerészben pedig az egyháztagok közül választatnak a presbyteriumok által. Ugy ezek, mint az előbbiek 3—3 évre választatnak. Mind a consistorium, mind a part. synodus 3—3 évenként választja a maga elnökeit, de úgy, hogy a consistoriumban csak egy (akár egyházi, akár világi) elnök lehet, míg a part. synodus egy egyházi és egy világi (alelnök) elnököt választ. A consistorium a maga megállapított főhelyén ülésez, míg a part. synodus esetről-esetre jelöli ki azt a helyet, a hol legközelebbi ülését tartani fogja. A lelkészt a helyi presbyterium választja, s a consistorium erősiti meg. 4. Az egyetemes synodus, melynek tagjait a part. synodusok választják, még pedig úgy, hogy mindenik part. . synod. anynyi képviselőt küld, a hányszor 6 lelkész van benne. A választás minden három évben újonnan történik. A választás szabálya az, hogy a választandók felerészben világiak legyenek^ ha a part. synodusra eső képviselők száma páros; ha pedig páratlan, akkor a világiak száma egygyel több tartozik lenni, mint a lelkészeké. Az egyetemes synodus székhelye Párizs. Tisztviselői : az elnök (moderateur), két segédelnök (modératenrs adjoints : kik közül az egyik egyházi) s hat jegyző, kik közül három lelkész, három pedig világi. Evenként egyszer ülésez és eloszlása előtt saját kebeléből rendesen egy hét tagu (3 lelkész, 4 világi) állandó bizottságot küld ki, hogy az egy részről a synodusi határozatok végrehajtásáról gondoskodjék, más részről pedig a következő egyet, synodus tárgyait készítse elé. Igen rövidre vonva ezek a főbb pontjai a francia prot. egyházi szervezetnek. Ha időm engedi, lehet, hogy ide vonatkozó adataimat később részletesen is összeállítom ; de most, ha e levél célját szem elől téveszteni nem akarom, bőve,bben nem terjeszkedhetem ki, (Vége következik). KTRÁLY PÁL. IRODALOM. Weiszmann testvérek kiadásában Bpesten (Ferenc-József-tér 8. sz.) megjelent: Világtörténet, a legrégibb időktől korunkig. A művelt közönség számára irta Sebestyén Gyula. I. füzet; egyes füzet ára 30 kr.,