Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-28 / 52. szám

a kiknek öreg, 60 éves, munkaképtelen szülői vannak, vagy a kik teljesen árvaságra jutott családnak fentartói. Ha valaki ilyen helyzetben van, folyamodni kell a katonai sorozó bizottsághoz ; a folyamodváuyt meg kell iratni alioz értő emberrel. Bizonyítványt kell vinni a községtől. A községnek igazgatója a biró; ő mellette van egy helyettes biró: a törvény biró ; vannak hitesek. Ha valaki személyünket megsérti vagy vagyonúnkban valami kárt okoz, s ha kárunkat önként megtéríteni nem akarja (itt elmondhatjuk, hogy milyen szép az a békés : egyetértés!), elé kell adni az ügyet a bírónak, aki igazságot tartozik szolgáltatni úgy a szegénynek, mint a gazdagnak stb. Ilyen formán lehet több tantárgyat együtt tanítani a nélkül, hogy egyik tantárgy a másiknak közbeszövése által csorbát szenvedne. g) Természettan. A testekről s azok tulaj -donságairól. A vizről. A gőz és pára származásáról. A köd és felhőről. A harmatról és dérről. Az eső, dara, hó, jég, csodaesőről és ragyaesőről. A melegségről általában. A hangról. A légeny és élenyről. A szivárványról. A kénsavról. Fényről és színekről. A villanyosságról. Borforrás és ecetesedésről. A mérgekről. Ki ne hallott volna már valamit beszélni a lidéreről, mérges esőről stb. ? Hasztalan minden bizonyíték az eféle tévhitben élő öregeknek ; ők rabszolgái a baboná- [ nak. A népiskolában s vele együtt az ismétlő iskolában kell ezeket kiűzni a gyermekek elméjéből. A természettan ismerete eloszlatja a babonát, előítéleteket, melyek annyi embert szellemi legnagyobb rabszolgaságra kárhoztattak. Szükséges, nagyon szükséges, hogy e tantárgy az ismétlő iskolában is tanittassék. Azonban gondolni nem lehet arra, hogy annak minden paragraphusát újra betanítsuk. Legszükségesebb a közönséges embernek s általában bárkinek is legelőször megismerkednie azon természettaui tüneményekkel, melyek körülötte alakulnak, váltakoznak. Ott van az eső, a hó, a jég, a szivárvány, a menydörgés, a villámlás stb.; tanítsunk azo£ ról. Ha megtanulják azt, hogy mi az oka a menydörgésnek, villámlásnak stb., nem fogjuk tapasztalni többé, hogy harangozzanak az égiháborúnak s szén vonót, lapátot az udvarra hányjanak a jégesőnek. h) Természetrajz. Gazdászattan. E kétségbevonhatlanúl szükséges tantárgynál az a kérdés áll csak előttünk, hogy miként tanittassék? Mindig a közelebbiről kell menni a távolabbira ; vagyis először is meg kell ismerkednünk a házi állatokkal s csak azután a vadakkal. Vannak a házi állatok között emlősök, madarak. Ott él közelünkben a patakban a hal, béka, kigyó. Ott repdes a kertben virágról-virágra a méh, a pillangó. Ott hordja fáradsággal készített lakába élelmét a szorgalom példáuyképe : a hangya. Oroszlánról, tigrisről, elefántról stb., csak annyit kell mondanuuk, hogy azok is állatok, hogy olyanok is vannak. Növény országból ott van a kertben az eperfa, körtefa, ott van a petrezselyem, kalarábé, ugorka; ott vannak a virágok. Tudniok kell növendékeinknek azt, hogy mire való a gyökér, a levél; miből lesz a virág, a gyümölcs. Ismerniök kell a virágtalan, gyógy- és mérges növényeket. Ásványországból ott van a vas, a só, a mészkő, a quarcok, a réz, ezüst, arany stb. Tudniok kell azt, mire használható egyik vagy másik ásvány. Gazdászattani és kertészetet ezen tantárgyakkal a legcélszerűbben taníthatunk. i) Enek. Tanitanclók világi és egyházi dalok. Végül megjegyzem, hogy a kézikönyvet, a hol csak lehet, kerülni kell. Tanítsuk nüvendékeinket saját tapasztalatainkból élő szóval, kérdezgetések által. Otthonra betanulás végett leckéket sohase adjunk fel, mert célhoz nem vezetne először azért, mivel az ismétlő iskolának a gyakorlat az alapja; másodszor azért, mivel növendékeink munkával lévén elfoglalva, azt úgy sem tanulhatnák meg. Sokat kell küzdenünk, de azért csak előre kartársak ; mert a költő szerint a hazafiúság édes kötelmeit szívvel, észszel és érzékkel tölthetjük be. S háromszor boldog az, ki mind a hárommal áldozhat; de háromszor átkozott az, ki mind a hárommal bir, de egyikkel sem áldozik ! TUEÓCY ENDRE. TÁRCA. Az ágostai hitvallásnak urvacsoraszolgáltatása. ^Mindenek ékesen és jó renddel legyenek ti köztetek.® 1. Kor. 14, 40. Két sakramen tomunk közül az egyházi gyakorlat a keresztséget csaknem végkép megfosztá a lelki épülésre ható erejétől, a mennyiben a megkeresztelendő csecsemőre, józanul ítélve épen semmi, a jelenlevő keresztanyákra nagyon kevés hatása lehet a legjobb lithurgus által a legméltóságosabban végzett keresztelési cselekvénynek is, kivált midőn köztudomásu dolog, hogy a kereszteléskor az ág. ev. lelkész oly dolgot végez, melyet szükség esetében a bába is elvégezhet helyette.*) A két sakramentom közül az egyházi szokás csak az urvacsorájának igyekezett fenntartani a gyakorlatban is sakramentomi méltóságát s ünnepélyes kiszolgáltatásával emelni, fokozni lelki épülésre ható erejét, mely célból, *) A dunántúli ág. h. ev. superintenden tiában a legutóbbi időben töivényerőre emelt s

Rendszer* kötelességévé teszi a papnak, hogy a bába keresztelését érvényesnek ismerje el, s ha a gyermeket utóbb fölhozzák a templomba, meg ne keiesztelje újra, hanem a már végbement keresztelést ünnepélyesen jóváhagyja. L. S.