Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-12-28 / 52. szám
az úrvacsora kiszolgáltatásának jogát az evangeliomi egyház is kizárólag felavatott lelkészekre ruházza. Azonban a mottóul vett apostoli meghagyás értelmében mind az „é'k e s* , mind a »j ó rend® tekintetéből kifogás alá jöhet a mi úrvacsora-kiszolgáltatásunk. Szerintem nem ékes dolog az, hogy mi az ostyát az urvaesorálók szájába adjuk és a kehelyből is magunk adunk inniok. Nem akarom részletezni mennyire sértheti ez a műveltebb egyének aesthetikai érzését. Attól is eltekintve, hogy a szerzési „Vegyétek és egyétek, vegyétek és igyátok( < igékkel nem igen egyeztethető össze az a közvetlen szájba adás és öntés : az apostol által követelt keresztyéni nagykorúsággal épenséggel össze nem egyeztethető ez a kiskorúságot feltételező eljárás. Az ágostai hitvallásuak urvacsoraszolgáltatása tehát az apostoli meghagyás „mindenek ékesen legyenek köztetek—« szempontjából kifogás alá esik. De kifogásolható az, az apostoli parancs második pontja értelmében is, t. i. hogy „ mindenek jó renddel legyenek köztetek.« Az apostol a „nyelveken szólás* visszaélései ellen szólva rendeli, hogy a kik szólnak, „egymásután szóljanak,® nem pedig egyszerre többen, mint p. o. a zsidók a zsinagógákban. Egyébiránt ez az elv keresztül is van vive istentiszteletünkben : míg a gyülekezet énekel, addig a lelkész hallgat, s midőn a pap imádkozik vagy szónokol, akkor a gyülekezet hallgat. Csak az urvacsoráját illetőleg látszik, mintha istentiszteletünk szervezői megfelejtkeztek volna amaz elvről : a gyülekezet énekel és a lelkésznek beszélnie kell, szakadatlanul recitálni a „Vegyétek és egyétek* stb. igéket az osztás közben, és hogy az oltár kerítését körülállók az énekszó mellett meghallják s megértsék szavát, ugyancsak fölemelt hangon kell be- j szélnie. Ha középnépességü gyülekezetet veszünk fel, sátoros ünnepen az urvacsorájának k-osztása, nem számítva az előkészítést, 1—1% órát vesz igénybe. Az a lelkész, a ki megelőzőleg ünnepi egyházi beszédet tartott, imával, azután elmondta a 3 sürün nyomatott negyedrét lapra terjedő gyóntatási s urvacsora-előkészitési agendát, 1—I-V2 óra hosszáig szakadatlanul beszéljen, fölemelt hangon, azután délután is tartson istentiszteletet: másnap következik a második ünnep! Nem szólnék, s gondolnám, fáradjon a lelkész, beszéljen torka szakadtáig, ha az által épít; de kérdem, az olyan szavaknak százszoros elrecitálásában mi az épületes, mely szavakat a kiosztás előtt mint consecratiot az egész gyülekezet hallatára ugy is már elmondott ? mi abban az épületes, midőn nem is egész mondat, hanem abból csak egy-két szóból álló, magában véve értelem nélküli mondattöredék az, mit egy-egy urvacsoráló egyén ama százszor elrecitált igékből meghallhat ? A kehely vétele után az oltár körül állókra még egy áldás is mondandó, melyből szintén ugyan keveset hallhatnak, még kevesebbet érthetnek az illetők a foly- | ton zengő énekszó mellett, úgy hogy az „Amen'-nel egyidejűleg kénytelen a lelkész egy távozásra intő kézmozdulatot is tenni. Egyébként ekkor, az áldásmondás percében az illetők sokkal inkább el vannak foglalva egy más dologgal, semhogy a lelkész szavaira figyelhetnének. A férfiak zsebjeikből, a nők kendőjök sarkából ekkor keresik elő a krajcárt, melyet a lelkész részére a gyónó perselybe kell tenniök. Ezen gyónókrajcárok megszüntetése a lelkészekre nézve jövedelemcsorbulás volna; ha már erről, a nagyobb gyülekezetekben is évenként csak pár forintnyi jövedelemről lemondani nem akarunk is, ebből még nem következik, liogy azt a legünnepélyesebb percet profanáló százados visszaélést az egyházegyetem tovább is tűrje. Ez a gyónópersely a csengettyűs erszény nyel együtt olyas valami a templomban, mi nagyon hasonlít azon visszaéléshez, mely az üdvözítőt a pénzváltók asztalainak feldöntögetésére indította. A gyónókrajcárt nagyon lehetne pótolni a lelkészek részére úgy, hogy a tapasztalás szerint kimondatnék , mennyit tesz átlag 100 lélek után évenként a gyónási esetek száma, és ugyanennyi krajcár az egyház pénztárából a lelkésznek évenként kifizettetnék. Ennyit akartam a mi úrvacsorálási szokásainkat illetőleg, az azokban levő visszásságok mikénti eltávoztatása felett óhajtandó eszmecsere megindítása céljából a nyilvánosság előtt elmondani. A ki nem vádolja rombolási szándékkal a kertészt, ha gyomlál s fattyuhajfásokat nyeseget: az józanul engem sem fog a fentebb elmondottakért egyházam ellenében elkövetett kegyetlenséggel vádolni. LÁGLER SÁNDOR, ev. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Jíis TJncyclopaedia. Népiskolai tantárgyak a földrajz keretébe foglalva. Kizárólag az aszódi népiskola számára. Irta Margócsy Gyula, aszódi ev. tanitó. Budapest, Rigler Józsej Ede könyvnyomdája. Kis encyclopaedia! — Uj tünemény nálunk! Kezdjük az elején. Nem fog ártani, ha nagyobb feneket kerítek a dolognak. Mentsen ki a jó szándék, melyért teszem, Régente a tanuló hamar megismerkedett az egyes tudományok, vagy jobban mondva: tantárgyak rendszerével ; sőt ezzel kezdte. A professor az elméletből indult ki, úgy ment át a gyakorlatra. Minden egyes elméleti tételre következett a „például.* Fődolog volt a forma ; a forma alkalmazása képezte a gyakorlatot. Az általánosból jutottak tehát a különösre, az egyetemesből a részletre. Mindjárt definiáltak s a definitiót példákkal gyakoroltatták be.
