Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-28 / 52. szám

Huszonkettedik évfolyam. 52. sz. Budapest, 1879. december 28. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- é. Előfizetési dlj : Helyben házbozhordássül s vidékre postai küldéssel KIADÓ-HIVATAL: félévre 4 ft. 60 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. VIII. ker. Márla-utoa 10. sz. I. em Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többssflri beiktatásná 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég- szolgálhatunk. Előfizetési felhívás a „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1880-dik évi, huszonharmadik folyamára-Előfizetési dij: Egész évre © forint, félévre 4= forint 50 kr, negyedévre 2 forint 2S kr. Az előfizetési pénzeket- lapunk kiadóhivatalába (Mária-utca 10-ik szám alatt) kérjük küldeni. Lap tulajdonos és felelős szerkesztő Dr. Ballagi Mór. Protestánsok ébredjetek! Nagy veszély fenyeget. Olyan, mely biztosan öl. Szeretném, ha igénytelen szavam a szivek mélyóig hatna. Óhajtanám, hogy az ellent felismerve, felretennénk minden versengést, és mint egy ember fölkelnénk. Kívánnám, hogy püspökeink, főgondnokaink, espereseink, segédgondnokaink, lelkészeink, és mindenki, ki magát protestánsnak vallja, ki egyháza jövőjét szivén viseli, ismerje fel a vészt, mely fenyeget, és cselekedjék. Az állam részéről jő-e a vész, onnét fenyeget-e a csapás? Nem. . . Legalább ez nem. Az állam, mint olyan, e téren nem ellenünk. Hát tán a római egyház felől jő ez a támadás, onnét a veszély, mely ellen védekeznünk kell ? — Onnan ! De hiszen a római egyház hazánkban többé nem uralkodó, nincsenek előjogai, az 1848. és 18 68-iki vallási törvények kevésbbó engedik neki jogainkat csorbítani, mint hajdan tevó, és teheté, maga a kor is inkább ellene, mint ellenünk, honnét hát a veszedelem? minő tette az, a mi ellen vé; dekeznü k, és a miért ébredeznünk kell országosan ? Ez, az apácai nőnevelés. Midőn mi középtanodára közóptanodát, jogra jogot halmozunk, tesszük-e ugyanakkor eszünkbe, i hogy protestáns nőnöveldónk nincs. Midőn mi a hittanszakot, hogy lelkészeink legyenek, ápoljuk, arra kötélessógszerüleg adakozunk: jut-e eszünkbe, hogy ugyanakkor leányaink felsőbb képzéséről, neveléséről nem gondoskodunk, hogy nincs prot. nőnevelő olcsó intézetünk ? Bizony nem jut eszünkbe. És most ott állunk, hogy leányaink képzése végett, vagy méreg drága magánintézetekhez, vagy, szégyen! — apácákhoz kell fordulnunk. Nem viszás helyzet-e az, hogy protestáns lelio«