Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-28 / 52. szám

kész — csak ón is többet tndok — oda viszi gyermekét nevelés végett, a hol az ő vallási elveivel ellenkező tanok hirdettetnek, a hol a gyermeki kedély a jezsuitismus ovatos máza alatt szép lassan átidomul, és felnővén szive feldobog, valahányszor apácát lát. Lesz-e ebből valaha jó protestáns anya. Soha! Nevel-e ez valaha jó protestáns embereket? Soha! Vagy hát egyéb, többnyire kath. színezetű •inagánnöveldók nevelnek-e nekünk anyákat? No, csak azt várjuk ! Megfoghatatlan, a mit a magyarhoni protestantismus tesz. Hogy nem ébred, és nem látja, hogy a középosztály leányai rá nézve elvesznek, hogy az apácai, jezsuitái nevelés hova tovább kedvesebb, mert olcsóbb, a protestáns családok előtt, nem veszi-e észre, hogy a protestáns papné büszkén tekint az apáca köntösben, apácák vezetése alatt előtte szemlesütve elhaladó, őtet nem köszönthető, vele szóba nem állható — leányára? S nem veszi-e észre, minő hadjáratot folytat ellene a jezsuitismus ? A kié a női kebel, azé a jövő. Ezt tudja Róma, tudja a tiara. Ezért évtizedek óta női iskolákat szervez. Előre készül, ós győz. A francia apa lehet Hugó Victor, de az anya, az Rómáé, a gyermek az egyházé. A kultusminister javaslata keresztül mehet a senatusban, ám azért a kultusminister fia — ha van — meggyónja vétkeit a papnak esküvóse előtt, anyjáért ós leendő neje kezéért ós kedvéért. Lehet Belgiumban a legszabadelvübb király, a clerus mégis kormányoz, az önnevelte anyák által. Hát a magyar korona országaiban nem ugy lesz-e? Hát itt nem kószül-e a clerus évtizedek óta? Csak 4 — 5 óv óta mi történik? Minden városban, még a legprotestánsabban is apácák jelennek meg, ingyen kínálkoznak nevelni a növendékeket, ós hódítanak. Váljon ki küldi ezeket, ki emeli a palotákat ? a megyés püspök, ós a titkon lépő jezsuitismus. Ki van vetve a háló; a halak fennakadnak. És majd midőn eljő a polgári házasság, a clerus nevet, mivel ő már készített jó utat a kibontakozáshoz; az apáca-növendék bizony nem elégszik meg a jegyző áldásával, hanem az egyházit is kéri, sőt e nélkül az első csak is pogány cerimonia lesz. Igy lesz-e ez váljon mi nálunk is? A materialismus hova tovább erősödik, megostromolja a templomokat, megtámadja az istenben való hitet, a túlvilági lét ő előtte chimera. Zászlóját viszik a félmííveltek, a népet ámitó bölcsek. Le a vallással! Ez a jelszó, vagy ez lesz. Ámde a clerus nem fél. Az apáca-novendék nem üdvözli csókkal a templom ostromlásából megtért férjet, sőt meg sem mutatja szárnya alatt levő kis gyermekének a győzelmest. Igy lesz-e ez váljon mi nálunk is ? Róma mindenkit gyermekének tart. Róma hódit. Protestánsok ébredjetek! Nem kárhoztatom én a tiarát; fegyvere ügyes, korszerű; csakhogy ezt a fegyvert nekünk illenék viselnünk, s mivel nem viseljük, legyőzetünk. Protestánsok ébredjetek ! Egykor fegyverrel hódított, karddal irta be a sötétség szavait a hatalom könyvébe, és akkor a mi őseink könyvvel fegyverkeztek, ós a neveléssel győztek. De ma kicsavarják kezeinkből a fegyvert, alszunk. Protestánsok ébredjetek! Nincs veszteni való idő. Nőinket nem szabad elvesztenünk. A női kebleket ha elvesztettük, akkor csak zárjuk be azokat a költséges főiskolákat is. Szükségtelenek. Protestáns egyházkerületek, püspökök, főgondnokok, esperesek, és minden fők, kik ez idő szerint kormányzók vagytok az Ur örökségén, adjatok nekünk nőnöveldéket t Leányainkat fogadjátok vissza kebletekre ; vegyétek fel ezek ügyét is. Hisz ma, a nő, nevelés nélkül nulla, vagy nem sokkal több annál, rosszul nevelve pedig veszedelmes lény. Protestánsok \ ismerjük fel a vészt, mely a római egyház felől fenyeget, és egyházmegyéinken, kerületeinken hassunk oda, hogy kerületenként állittassauak nőnöveldék. Pia képes a református, külön, ha nem, együtt az ágostaival. És pedig állítsunk olyan intézetet, hol olcsó közös étkezés legyen, kellő felügyelet mellett. Mivel a drága intézetet a szülők többsége nem vehetné igénybe, és nem lenne az versenyképes az apáca-zárdákkal. Tudom, hogy szegények vagyunk; de az mindegy; nem szabad szegényeknek lenuünk ha arról van szó, hogy óljünk-e vagy nem? Azt is tudom, hogy a kerületek a felállított jogiskolákról nem örömest mondanak le, de le kell mondaniok, ha belátják, hogy a jogiskolák feleslegesek, ós hogy a jogtanári fizetéseket a női iskolák tanítónőinek fizetve bölcsebben cselekesznek, sőt tekintve a női iskolák fontosságát, még a theológiai iskolákat is egyesítenünk kell, hogy a megmaradt pénzből a női iskolák ta-