Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-12-21 / 51. szám
3. Első sérelmül említik az emlékirat szerzői a helv. hitv. felekezeti tanitók roppant elfoglaltságát. Elmondják, hogy a népiskola az ujabb időkben mennyi uj tenni- s tanítni valókkal lett elhalmozva és túlterhelve ; — hogy rajztanítás, testgyakorlat, alkotmány-és mértan tanítása, a faiskola kezelése, ismétlő iskolások oktatása, a háziipar tanítása miatt az annyira fontos irás, olvasás, számolás és vallástan tanítására a legjobb akarat mellett is hetenként alig jut több egy-egy óránál, — hogy az ismétlő iskolások oktatása miatt már az eddigi heti szünidejétől is meg van fosztva a tanitó. Ez, a mi itt mondatik, akár tekintjük sérelemnek, akár nem, nálunk is azon módon mind meg van. Mi is érezzük és tapasztaljuk, hogy a népiskola igazán túl van halmozva teendőkkel; — hogy némely — a nevelészet terén divatképen felkapott tantárgyak a gyakorlati életre legszükségesebb tantárgyak taníthatását lehetetlenné teszik; — hogy az ismétlő iskolások tanórái miatt egész héten egy precenetnyi nyugodalmunk sincs. Es ha nem alkotunk is belőle valami nagy sérelmet, •— mert hiszen minden hivatal bizonyos kisebb-nagyobb teherrel jár! — annyit mégis ki kell mondanunk, miszerint bajnak elég nagy baj arra nézve, hogy rajta valami módon segíteni óhaj tandónak tartsuk. Az emlékiratban az erre vonatkozó kívánalom 4 pontban foglaltatik össze. a) Az első pontban ez mondatik: „Az anyaegyházak b a n a mindennapi iskolások hittani és confirmatiói oktatását, — az ismétlő iskolásoknál pedig minden v a l-l lási tantárgy tanitását ezentúl a lelkész teljesítse. * E pontot a bizottság teljesen mellőztetni kívánja, legfeljebb a confirmatiói oktatást vélné a lelkészekre ' bízatni; de más egyébb vallási tantárgy tanitását fele kezeti tanitó több, itt hamarjában elő nem számlálható okoknál fogva nem adhatja ki kezéből. Inkább azokat a nevelészeti divatcikkeket kellene kiküszöbölni az iskolából, mint a melyek minden gyakorlati haszon nélkül okozzák a népiskola túlterheltetését. Értvén itt leginkább az egy tanítóval biró VI osztályú népiskolát, mert a több tanítóval biró népiskola mégis csak könynyebben elbírhatja teendőit. b) A második pont szerént „Prédikálni az anyaekklézsiabeli tanítónak évenként rendesen csak háromszor legyen kötelessége. Ha egyszer-másszor ezenkívül a lelkészt helyettesíteni kellene: hagyassék saját tetszésére a tanítónak olvasni vagy könyv nélkül prédikálni. Ezt aztán, valamint szükség esetében a hétköznapi könyörgések teljesítését is éppen ugy a viszonyosság és kölcsönösség szempontjából tartozik a tanitó megtenni, minthogy a lelkész is helyettesitendi őt akadályoztatása esetében mind az iskolában, mind a temetéseknél.* Mind a lelkészi-, mind a tanitói-kar tagjai közt vannak, kik a tanítót a prédikálás terhei alól fel kiván* ják menteni; de ennek keresztül vitele a bizottság előtt lehetlennek látszik. És ha nem kívánjuk is azt, hogy évenként csak háromszor-, de minden esetre szükséges lesz meghatározni, hogy hányszor (körülbelül) és mily esetekben legyen kötelessége a tanitónak prédikálni. c) A harmadik pont, mely szerént „Egy tanitó 80 növendéknél többet ne tanítson* helyeseltetik, csak aztán az egyház a második vagy leendő tanitó fizetését ne az elsőéből kanyarítsa ki. d) A negyedik pontra nézve, mely a köznapi délesti istenitisztelet eltörléséről szól, a bizottság véleménye az, hogy e kérdés eldönt ése hagyassék az egyes egyházközségek tetszésére. 4. A második sérelem a tanitók jogi helyzetére vonatkozik. P. o. az egy ház községbei i presby teriumban és iskolaszékben a tanit ó szavazati joggal nem bír. Egyházmegyei gyűlé seken szintén nincs szavazati joga. Az egyházkerületi közgyűléseken még úgy sincs. Továbbá az egyházkerületi, egyházmegyei tanügyi bizottmányokban is nagyon csekély mérvben, az egyetemes tanügyi bizottmánynál pedig egy általában nincsenek képviselve a jtanitók. E sérelmek orvoslására szolgálható avaslataikat 5 nevezetes pontban adják elő az emlékirat szerzői. Elsőben a tanitó választásról szólnak s azt kívánják, hogy „az egyházmegyei tanügyi bizottmány jelöltjei közül a consistorium ajánljon 3 egyént az egyházak választóinak s ha ezek közül nem választanának, a consistorium rendeljen oda tanítót.* E pontot a bizottság oly formán kivánja egyszerűsíteni, hogy a consistorium kihagvassék s az egyházak a tanügyi bizottmány jelöltjei közül válasszák tanítóikat. A következő (2-ik) pontban több nevezetes kívánalom nyer kifejezést, célszerű lesz azokat egyenként tárgyalni. 1)„ Atanitóknak szavazatjoga legyen az iskolaszéknél, a presbyteriumban. * Erre a bizottság véleménye csak annyira terjed: Mondassék ki törvényileg, hogy a tanitónak az egyházközségben annyi joga van, mint az egyházközség bármely közrendű adófizető tagjának, s mint ilyen presbyternek is megválasztatliatik. 2) „Az egyházmegyei közgyűlésnek minden praeorans-tanitó és minden tanügyi bizottmányi tanitótag szavazati joggal felruházott alkotó tagja legyen.0 E helyett csak annyit kiván a bizottság, hogy a tanitóikar saját kebeléből 2-3 egyént választ, kik az egyházmegye által szavazati joggal felruházva az egyházmegyei közgyűlésre meghivatnak és ott a tanitói testületet képviselik. 3) „Az egyházmegyei consistoriumba legalább két tanitó tag választassék be a gyülekezetek presbyteriumai által.* Nem volna éppen felesleges, de el is maradhat. 4) „Az egyes egyházmegyékből az egyházkerületi közgyűlésekre kiküldött képviselők egyike tanitó legy en. * Elmaradhat, bár e kívánságtól is a következetességet és méltányosságot egészen megtagadni nem lehet.
