Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-14 / 50. szám

Iával szorosabb viszonyba összefűzi. Hogy célját a lap soha se tévessze szem elől, szorosan körül irni kellene a lap tartalmát, hogy miféle tárgyakat ölelhet fel. Sze­rintem oda állítaná a felekezeti tanitót, mikor pályájára készül, mikor tanitói pályáját megkezdi, s kisérné el egészen végig. Megismertetné a jó tanitó kellékeit, mi­kor iskolába megy, mikor iskolában van, s iskola után. Szólna róla mint nép-, szólna mint felekezeti tanítóról. Ismertetné magát, ismertetné családját stb. Egyszersmind mintaleckék tárházává lenne e lap. Nem azt fejtegetné, pusztán, tehát elméletileg, hogyan kell vallást tanítani, történetet előadni stb ; hanem gya­korlatilag kezelné az összes tantárgyakat. Ily irányban kifejtett s alkalmazott komoly törekvés, hiszem, hasz­nára lenne a szóban levő ügynek. Ellenkezőleg hiába fogják vágni a levegő eget. Különben ez csak szerény egyéni vélemény, melyet a bizottsággal még nem közöltem. Adom azért, hogy kik kedvet éreznek a tárgyhoz szólani, szóljanak hozzá. BOGNÁR ENDRE. KÖNYVISMERTETÉS. A Dávid Ferenc-emlékünnepen mondott beszédek jellemző ismertetése, A politikai napi lapokban volt jelezve e beszédek és imák megjelenése, s bár erre nézve, tisztelt szerkesztő úr, kivált most a tér szük, kérnem kell szívességét, hogy mint szaklapban, a méltánylás szava itt legyen elmondható. A mi az emlékezetes zsinaton a tanácsteremben s az ottani külső társadalomban történt, az alaposan ér­tesült levelező nyomosán közölte; nem lenne helyes, hogy a mi templomban folyt, az egyházi szertartási rész egészen mellőztessék. E nélkül hiányos fogna lenni becses lapja olvasóinak is zsinati ismerete, az egyház­történelemre és cultusügyre nézve káros a figyelembe nem vétel. — Kilenc előadás teszi az 1—86 nagy 8-adrét lapra terjedő füzet tartalmát' I. Ima. A zsinat szombat estején mondotta Barabás Lajos, sz. keresztúri lelkész és tanár. II. Hymnusz. A vasárnapi isteni tiszteletre irta Nagy Lajos, kolozsvári főgymnasiumi tanár. 111. Példát adtam nektek — alapigéjii ima és beszéd, mon­dotta a zsinat első napján P é t e r f i Dénes, kolozsvári unitárius lelkész és tanár. IV. Dávid Ferenc Emlékszobra. Zsinat-üdvözlő beszéd Ferenc József püspöktől. V. Uri szentvacsorai beszéd és ima Albert János thor­dai pap- és tanártól. VI. Hálás megemlékezés. Vasár­nap délutáni ima és templomi beszéd, tartotta K i s­g y ö r g y Sándor, kénosi lelkész. Vll. papszentelóskori ima és beszéd. Tartotta Kovács János, kolozsvári főgymnasiumi igazgató tanár s a m. kir. tudományegye­temen az angol nyelv rendkivüli tanára. Vili. A papi hivatal célja s gyakorlásának módja. Püspöki allocutio a fölszentelendő papokhoz, Ferenc Józseftől. IX. P a p­szentelési zár-ima Kiss Mihály árkosi pap- és köri esperesttől. Azon mondhatni triumphalis pompa, melylyel a nemes jellemű székelység a zsinati gyülekezet tagjait fogadta, az egész keresztyén világra szólott, hogy a lapok vigyék el a nép jó hírnevét Európába s túl az Atlanti tengeren. Lélekemelő dolog volt ez. A mi a zöld asztal mellett adatott elő az illetők által, az egyház közigazgatási és köz­oktatásügyi és az Emlékünnepre vonatkozó tények,végzések és történetek hű képét tárták a tanácskozásra és ellen­őrzésre hivatottak elé. Lelkiismeretes pontosságot bi­zonyitó s örvendetes volt mindaz. A történetíró ezekből meritendi egykor adatait. De azt, hogy a 60 ezer­nyi magyar unitáriusnak zsinaton jelen volt népe elébe minő világításban volt terjesztve ez üunep nagy tárgya, hogyan fogta fel a helyzetet az egyház főpásztora s az ünnepélyen tényleges részt vett papság, minő eszmék fo­rogtak fenn, s az isteni tisztelet és szónoklatok minő erkölcsi hatást gyakoroltak a sok ezernyi népre, tehát az ünnepnek minő valódi hasznai voltak, ezt csak e beszé­dekből s a zsinaton jelen voltak nyilatkozataiból tudhatni meg. E kérdésekben igaz és nyomos Ítéletre egyedül a fen­forgó beszédek elolvasása képesít. Ez egyházi művek oly sa­játságosak, annyi bennök az uj és érdeklő, annyi bátorság, igazság nyilatkozik az eszmékben, oly megható hitme­legség, léleköszhang és kedélyi emelkedettség az előadó papságban, hogy az igazságot, szépet és jót elismerni kész lélek azokat bizonyára gyönyörrel fogja olvasni. Állításomat idézetek által igazolom. Az I. szám alattiban az ember parányi léte s Isten dicső nagysága, az ember Jézus véghetetlen szeretete s az ő igaz ismeretén őseink sok szenvedései, az egyenlőség, testvériség és szabadság evangéliumán ala­puló vallásunk iránti hűségre serkentés s az egyház és : iskolák érdekeiért való áldozatkészség magasztalása az erő, kitartás és buzgóság lelkeérti fohász, Dávid F. szelleme, akaratereje s tántorithatlan meggyőződése hű követése igaz keresztyénies érzülettel van festve. Ki­válóan szép költői momentum a dicsőítő részben Isten szeretetének magasztalása, mely felénk sugárzik : A nappal derültében, Az estély csendében, A hajnal pirultában, Az éj gyász leplében, A tengerek síkságán, hol vízözön gerjed, A setétség országán, hol hallgatás terjed A 11. számú közleménynek különösen népies nem­zeti hangulatain nagy költői becsű im e harmadik vers­szaka : Egy Istenünk, egy magyar hazánk ! Áld meg e hont, Isten, jó Atyánk ! Itt nyertük a szent örökséget: Hirdetni az »Istenegységet.*

Next

/
Oldalképek
Tartalom