Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-14 / 50. szám

protestánst e hazában, hogy minden theologiai színezet és minden nemzetiségi különbségtől eltekintve arra törekedjünk, hogy az állam meggyőződjók, miszerint egy iskolában sem neveltetnek jobb emberek, hűbb honpolgárok, mint a mi prot. iskoláinkban. Ha ezt tesszük, bátran léphetünk a culturalis harcsikra, a győzelem nem a szellemi reaktióé, hanem a szellemi szabadság haladásáé lesz. Isten velünk ! BIERBRUNNER GUSZTÁV. ISKOLAÜGY. Képezde és népiskola. A dunánt. ev. egyházkerület legutóbbi gyűlésén a soproni ev. tanítóképezde igazgatósága közvetve egy indítványnyal lépett fel, mely szerint a képezde a népiskolákkal közelebbi viszonyba hozatnék. Sajnálnom kell, hogy az igen tisztelt igazgatóság praecise nem szólott. Azonban ő csak általánosságban maradt, csak az eszmét pendítette meg, az utatpedig ismeretlenül hagyta számunkra. Miután a tett indítvány a ker. népisk. bizottság fóruma elé bocsáttatott, illetékesnek tartom magamat, hogy a tárgy körül csoportosult gondolataimat hirlapilag is előadjam. Teszem pedig ezt annyival inkább, mert meggyőződésem, hogyha az eszme életre-valónak és olyannak bizonyul be, mely a népnevelésnek ujabb lendületet adni van hivatva , más egyház-kerületek is istápolni fogják. Váljon mi indíthatta a tisztelt indítványozót indítványa benyújtására '? Bizonyosan nem pusztán azon körülmény, hogy még azután is módjában legyen az intézetnek elismerésre méltó atyáskodását a növendékek felett fenntartani, mikor azok már mint kész tanitók az intézettől megváltak. Hanem azt gondolom, ők is olyasmit észleltek a népnevelés terén, a mi sejtette velek , hogy valami rothadt van Dániában, mit gyógyítani kell. Ugyan is mindenfelé — legalább kerületünkben — panaszkint hallatszik, hogy az ujabb nemzedék, mely a képezdéből kikerül, nem üti meg a jó tanitó mértékét, mert egyháziatlan, függeni nem akaró, szeretné a felekezeti iskolát az egyház arbitriuma alul emancipálni, szóval maga akar Ur lenni az egyházban. Ez a panasz ma még jobban suttogva megy szájról-szájra, de azért meghallható. Okát keresik majd a levegőben, majd meg okúi vetik (jogosan vagy jogtalanul?) magát a képezdét is. ily körülmények közt igen természetes, hogy a kik az intézet éltető lelkei, minden áron azon fáradnak, hogy a dolog ódiumát magokról elhárítsák. E törekvés szülte a föntebbi indítványt is nagy részben, legalább az első lökést ez adhatta neki. De hát nem jogosan teszik-e, midőn ilyen indítványnyal lép fel a képezde ? Ha az a képezde a tanítóra nézve a szülő édes anya szerepét viszi; és ha az a gyermek rosz, az igy támadt ódiumból az anyának busásan kijut! akkor az a képezde vindicálhatja magának, hogy ha felelős vagyok a növendékek tetteiről még akkor is, midőn pályájokat kebelemen befejezték, engedtessék meg, nyújtsatok alkalmat, hogy én azoknak az ifjú tanitóknak hivatalos tetteit irányíthassam, működésekre némileg befolyhassak, vagy is hozassék a népiskola a képezdével közelebbi viszonyba. De hic Rhodus, hic salta ! Hogyan tehető ez ? Experimentálni sokat lehetne. Azonban azt hiszem, itt még sem áll, hogy minden ut Rómába vezet. Meg lehetne próbálni akként, hogy a tanitó értekezletek egyesülnének Dunántul a képezde vezetése alatt. Az eszme magában nem volna rosz, de sok időre kivihetetlen. Mert annyi tanitónak ki ád fuvart, napi dijat? A mi ilyen téren sok költséggel van egybekötve, az gyakorlatiasan. Másik módnak ajánlkoznék, hogy e képezde quas tanfelügyelőség, ruháztassék fel azon joggal, hogy időnként személyesen szerezhessen magának tudomást a népiskolák állapotáról. Észrevételünk rá ismét a föntebbi, miután e kisérlet is azon törnék meg legelőbb, hogy sok pénzt nyelne el kevés haszonnal, pénze pedig a kerületnek a legkevesebb. Harmadik: Küldessenek meg a képezde értesítői évről-évre a népiskoláknak. Mit nyerünk vele ? Tanítóinkban nem az a fogyatkozás, hogy rosz statistikusok. Negyedik : A kerületi népisk. bizottság bővíttessék ki akként, hogy a képezde igazgatója számára is legyen hely benne. Nem azzal fegyverkezem ellene, hogy különben is két képezdei tanár részt vesz a tanácskozmányokban, hanem nyomósabb okot hozok fel. Népisk. bizottságunkban megbeszéltetnek a kerület népiskoláinak ügyei, bajai, referálunk is róla a kerületnek. Ugy de a nyert tapasztalat és indítvány legfölebb a kerület jegyzőkönyveiben lel helyet, a tanitó testületnek bővebb tudomására nem hozatik, ha csak nem kedvelői a jegyzőkönyvekben való búvárkodásnak. Ezeken az utakon, módokon tehát évről-évre experimentál gatni lehetne, de utóvégre mégis arra a meggyőződésre jutna a kerület, hogy »Salz und Schmalz verloren." Ugy gondolom mégis, habár az emiitettem s megpendíthető expediensek szerintem nem alkalmas eszközök arra, hogy képezde és népiskola közelebbi viszonyba hozassék egymással, mindkettőnek javára ; az eszmét elejteni, fölötte napi rendre térni még sem szabad. Van egy mód, mely szerintem célirányosnak látszik. És ez: a képezde megindit egy tanügyi lapot. Hogy az előfizetési dij annál kevesebb legyen, némi pénzbeli segélyt nyújt a nyomatás költségeinek részben való födözésére a kerület. Igy a lapot minden tanitó járatni köteles. E lap lenne azután az a kapocs, mely a képezdét a népisko-