Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-14 / 50. szám

Nemcsak a köznép, mely Istenéhez elvalahára anyanyelvén szólhatott, hanem a magasabb rendííek s általában azok, kik a nyilvános életben részt vettek tulnyomólag a refonnatio hivei voltak. Bámulatos hóditás! Mi volt fegyvere? Ismétlőleg legyen hangsúlyozva : A tanítás, a nevelés, az iskola. És a katholicismus mit tett ? Egy ideig a protestáns győzelem első rohamával szemközt egészen szenvedőlegesen viselte magát. Azonban ez nem volt természetes állás. Az élet törvényei szerint várható volt, hogy az önlét megvédése érdekében magát összeszedi s a harcsíkra kel. Kelt is! Az 1550-ik évben I. Ferdinándnak gyóntató atyja, Úrban a laibachi püspök, ki népét a szószékről gyakran az egy akol és egy pásztorról való predikálással arra buzdította, hogy atyáik hitéhez hívek maradjanak, Ágostában megismerkedett egy Le Jay nevü jezsuitával, a ki térítései által hírnévre tett volt szert s Urbannak sokat mesélt azon sikeres eljárásról, melylyel a jezsuita collegiumok több egyetemen dicsekedhetnek. Úrban püspök ennek folytán sietett, urának I. Ferdinándnak ajánlani, hogy Bécsben is hasonló collegiuuiot létesítsen. Ferdinánd örömmel követte tanácsát es Loyolához intézett levelében azon meggyőződésnek ad kifejezést, hogy az egyedüli eszköz Némethonban a hanyatló r. k. egyházat vógelenyészóstől megmenteni nem más, mint az ifjú nemzedéknek kath. szellemben való tanítása ós nevelése. Szükséges tehát, hegy az egyetemek tudományos ós hitbuzgó kath. tanárokkal láttassanak el. A felszólalás nem volt hiába való. Mostantól lógva a katholikusok azonos fegyverrel küzdenek a protestánsok ellen, az iskolákkal. Bécsben már .1551, 13 jezsuita kezdte meg tanítási és nevelési működését. Kölnben ós Prágában 1556-ban. Magyarországban Oláh Miklós, esztergomi érsek fáradozása folytán Nagy-Szombatban 1561-ben. A jezsuiták a protestáns tanárokkal annál könnyebben kelhettek versenyharcra, mert az egész akkori tudományos képzés a classikus nyelvek tanításából állott. Működősök sikeres is volt; 1551-ben alig volt még szilárd helyzetök Néinethonban ós 1566-ban már Bajorországban, Tyrolban, Frankenben, Scbwabenben, Austriában, Cseh- Morva- ós Magyarországban híresek és hatalmasok. Rövid idő alatt azon meggyőződés terjedt el, hogy a jezsuiták által vezetett disputatiók, melyek nélkül állításuk szerint minden tanitás gyümölcstelen, ildomosak, tartalomdúsak' mondhatni legfényesebbek voltak, melyeket akkoriban látni lehetett. Az ingolstadti jezsuiták kezóben levő egyetem a theologiai szakban oly híressé lett, mint a wittenbergai. ós genfi, csak ellenkező irányban. Nem kisebb szorgalmat fejtettek ki a jezsuiták a latin iskolák körül. A közönség azon meggyőződésre tett szert, hogy a jezsuiták iskoláiban egy fél óv alatt többet tanul az ifjúság, mint a protestáns iskolákban két évben. Sok prot. szülő gyermekét messze fekvő prot. iskolából visszahívta és a jezsuitáknak adta át nevelésül. A magasabb tanintézetek mellett pedig gondoskodtak még népiskolákról, a szegény gyermekek neveléséről ós kathechisatióik a gyermeki kedélyhez, kópzelemhez ós felfogáshoz simultak. Canisius összefüggő, tüzetes kérdések és feleletekkel ellátott kátéja veszedelmes ellenfele lett a prot. kátóknak. Ámbár a prot. vallás alapelve, hogy az ember egyedül Isten kegyelméből, a Krisztusba vetett hit által ós nem a jó cselekedetek által üdvözülhet, majdnem általános viszhangra talált, mégis a jezsuiták iskoláiban nevelt ifjúság csakhamar a tiltott ételeket a böjti napokon világért sem érintette volna; az olvasó hajdani dicsőségét visszanyerte és az ereklyék ismét az imádás tárgyaivá lettek. Az ingolstadti deákság meg 1560-ban párosan zarándokolt Eichstádbe, hogy a bórmáláskor uj szellemi erőt nyerjen azon harmat által, mely szent Valpurgis sírjából kiszivárgott. Fájdalommal kell beismerni, hogy az egész culturális harctér hosszában a protestantisinusra nézve igen kedvezőtlen fordulat állott be. Ez nem csak felette szomorú, de rendkívül bámulatos tény is. Hiszen elvitázhatlan igazság, hogy valahányszor az emberiséget nagyszerű szellemi áramlat ragadja magával, ez mindannyiszor nagyszerű, lángeszű egyének fellépése, uj, eddig alig sejtett, az igazságnak bámulatos liorderejóvel biró eszmék keletkezése következtében történik, a mint ezt maga a refonnatio is fényesen bizonyítja. De a restauráló katholicismus e tényezőkkel nem rendelkezett. A jezsuiták minden tudományosságuk és jámborságuk mellett a szellem genialis magasztosságával és előítéletektől ment szabadságával nem bírtak. Csak annyit tudtak, a mennyi elég volt, közönséges hírnévre szert tenni s tanításuk irányában bizalmat gerjeszteni. Többre nem is törekedtek. — Sem tanaik-, sem erkölcseikkel uj, szabad és korlátlan pályákon 99*