Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-02 / 5. szám

135 136 nek hasznát veendik a közéletben is. így gyakorolhatjuk j a munkakedvet és a munka képességet is. Az ember e j tekintetben is Helvetius szerint azzá lesz, a mivé nevel- 1 tetik és szoktattatik.1

) Gróo Vilmos tanfelügyelő buzgóságának köszönhető, hogy ezen mondanám, praktikus irány Gömör- j Kishont megye többi iskoláiban is mindinkább terjed. Eddigelé a kézimunka tanitás körülbelől 21 fiu- és 19 leányiskolában fordult elő. Több igen esinos tárgyat volt alkalmam láthatni, melyek ezen iskolákból kerültek ki és a nevezett megyei tanitó-gyűlés alkalmával voltak kiállitva. Még a magasabb tanintézetekben is méltán nagy fontosságot tulajdonítanak a kézimunkáknak p. o. Fábry János tanár úr rimaszombati nyilvános felsőbb leányintézetében. E jelesen felszerelt növeldében valósulva találtam F r i e d r i c h K.2

) követelményét: „Unsere Madchen müssen unterrichtet werden, was sie einst als Mütter zu thun habén, vvenn es von Grund auf besser werden soll. Die rationelle und natúrgemasse Bildung der Krafte ist die beste Einführung in den rechten Geist eines guten, vernünftigen und praktisch-schöpferisehen Socialismus, der bosteu Schutzwehr gegen den unvernünftigen, phantastischen und zerstörenden." Az elmélet a gyakorlati munka képesitésével itt egészen megfelelő öszhangzásban áll, egymást kiegészítvén. A rendes kézimunkatanitáson kiviil még kiemelendőnek tartom az intézeti bazár egyletet, melynek célja: „fokozni az önkéntes munkásságot, értékesíteni a munkát és alkalmat nyújtani a megérdemlett munkadíjnak megtakarithatására és pedig az ifjúsági pénztárban, mely itt szintén előfordul. Hogy mily tökéletességüek az elkészített munkák, könnyen képzelhetjük magunknak, ha tudjuk, hogy az utolsó párizsi világ kiállításon érdemjellel lettek k'tüntetve. Az egyesült gymnásiumban szintén találkozunk a kézimunkákkal, melyek lombfűrészelés, fafaragás, könyvkötés és mintázásból állanak és Tóth János tanár úr vezetésére bízattak. Akézsmárki lyceumban, az iglói képezdében és más helyütt is fűrészeléssel és más kézimunkákkal kezdenek foglalkozni a tanulók. És az így nagyon jól van, mert a munka fiatal korban óvszer sok kihágás ellen, s nevelő eszköz a későbbi tevékenységre és ügyességre. Weber Samu

< . I TÁRCA. Vallásos eszmék Arany J. költészetéből-III. Enyhülés. s Cudar világ biz ez !" — mondja Berend Iván a „Fekete Gyémántokban" midőn borongós kedély ly el Vora Measclien. S. 258.. a) Die Erziehung zur Arbeit, eine Forderuug' des Lebens au die Schule. s emberül végzett becsületes munkájában elfáradva szerény lakhelyére tér meg. O már annyi s annyi év óta fáradt két kezével, nappalát a bányának vészes légkörű sötét üregeiben tölti; éjszakái a természeti erők titkos működésének kutatásával telnek el; a nagy természetből egy egész birodalmat akar elfoglalni a parányi emberben lakozó isteni szikra. S annyi munka s fáradságért az a jutalom, hogy látnia kell, miként nő fejére az a hiú szédelgéssel alapitott részvénytársaság, melynek tanulatlan s munkátlan hivatalnokai tetemesen jobb fizetésben részesülnek, mint a minőt ő adhat saját szorgalmas munkásainak. Tudja ő azt, hogy e kápráztató fénynyel felállított részvény társulat egész alkotmánya rövid idő alatt menthetlenül összeroskad, mint kártyavár, maga alá temetve fájdalom sok ártatlant is; de vajon nem lesz-e ez a bukás Ivánra nézve már későn ? „Cudar világ biz ez!(

<

— halljuk akárhányszor embertársunk ajakiról, midőn szép reményeit meghiúsulva látja, midőn a természet roppant erőinek működése egy csapással fosztja meg őtet fáradalmainak legméltóbban kiérdemelt jutalmától, midőn fclebarátjai részéről a legcgbekiáltóbb jogtalanságokat, bántalmakat, érzékeny károsításokat kell szenvednie. — „Cudar világ biz ez !* szoktunk felkiáltani számtalanszor, midőn keserű tapasztalataink sötét gondolatokat ébresztenek bennünk, borús fátyollal vonják be szemeinket, hogy feketének látnánk még azt is, a mi ragyogó s mogorván szemlélnénk ami voltakép örömünkre akar szolgálni.' Kifogyhatatlanok vagyunk a panaszban, hogy mennyire nem vagyunk, nem lehetünk megelégedve e világi életünkkel, mennyi itt a visszásság milyen tökéletlen munkánk jutalmazása s az igazság kiszolgáltatása. Pedig az emberbe bele van oltva a boldogság utáni vágy. Miért volna az bennünk, ha £tZ cl boldogság valóban csak hiú ábránd, képzelgés volna. Miért volna e világnak annyi gyönyörűsége, oly lélekem lő nagyszerűsége, oly szívderítő kellemei, miért volnának nekünk érzékeink mindezek felfogására, érzésére, ha mind a mellett is egész életünk nem volna egyéb szenvedések végtelen soránál s e föld nem egyéb mint nyomorúság völgye. Vannak mennyei örömök e földön, ezt bizonyosan senki se tagadja, van lelkünk, mely ezeket érezni, felfogni tudja, honnan van mégis, hogy e sok édes virágból csak keserű ürmöt tudunk összegyűjteni. „Te szám szerint tudod fejünk hajszálait, S hogy boldogok legyünk, a létet ugy adod Ezernyi kin, nyomor mégis honnét van itt ?. . . . Nem érthetem, uram, a te akaratod!* (Tompa). Az a tudat él bennünk már a természet által szivünkbe oltva, miszerint Isten boldogokká akar tenni bennünket s hogy az isteni tökéletességnek, melyre törekedni szent hivatásunk, elengedhetlen feltétele a léleknek ama paradicsombeli nyugalma, mit boldogságnak nevezünk. S mégis míg egyrészt testtel lélekkel — s nem siker nélkül — igyekezünk bizonyos utakon, tére-