Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-11-02 / 44. szám

Működött iskoláinkban 318 rendes és 37 segéd tanitó. Szolgálati évek szerint, hivatalban van 1 —10-ig =*= 132 ; 10—20=99; 20—30 = 76 ; 30—40 = 45 ; 50—50 = 27 ; 50—60 = 6 tanitó. Átlag 64. 60 esik egy tanitó és egy tanteremre. Az iskola tanitási nyelve 196 magyar, 134 német, 9 magyar-német, 7 német magyar, 1 tót, 3 magyar tót, 1 magyar német tót, 2 magy. vend, 2 vend magy. 5 tiszta vend. Alkalomszerűnek kínálkozik, hogy megem­lítsem, miszerint a felső lövői tanintézet egyik buzgó tanára, Ebenspanger János azon okból, hogy a német­ajkú felső vasi egyházmegye tanitói az 1879 évi 28 t. c. rendeletének képesek legyenek megfelelni, még a törvényben kitett határidő előtt, a szünnapok alatt a magyarnyelv elsajátítására póttanfolyamot nyitott. Ugy a tanitás, mint a tanulás ingyenes. Iskolai könyvtár van 88 iskolábau. 54 helyen nincs megemlítve a kötetek száma, mi kár, és jö­vőre jó lesz e mulasztást nem ismételni a körlelkészeknek. 34 iskola mellett meg van említve a kötetszám is. Ez iskolákban összesen 3410 kötetre megy a könyvek száma. Legtöbb van belőlök elhelyezve : a tolnai (787), a vesz­prémi (618), a vasi közép (578), a győri egyházmegyében (189), Sopronban (504), Kőszegen (231). Az iskolai könyvtár mellett létezik népkönyv­tár is: Pápán, Lpatonán, Ilőgyész, Kis Somló és Du­kában. Az első helyen az iskolai és népkönyvt. 500 kötetnél többet számlál, a második helyen a népkönyvlár magában 210 kötettel rendelkezik. Iskolai takarékpénzt, van Pápán 224 ft. Takátsin 23 ft., Lpatonán 77 ft 77 kr. betéttel. Mivelik a háziipari Lpatonán. Vessző- és szalmafonás. Az iskola évi jövedelme 175375. 98 (— 12067. 93) Ugyanannyi a kiadás. A többit elhallgatom, hogy mire mennyit fordítanak belőle az iskolák. Csak egyet emlitek, nevezetesen a'szegény ügyet. Szegény gyerme­kekre fordítottak az egyházak 451 frt 90 krt. Előttem ez oly kevésnek látszik, ki az ingyen iskoláztatás híve vagyok, hogy alig érdemes a fölemlitésre. Nem mondom, hogy nálunk is ugy kellene lenni, mint Poroszországban, hol az alkotmány-25 §-a kimondja az ingyen iskoláztatást, igen természetesen bizonjos korlátokat vonva. De any­nyit igen is bátor vagyok hangsúlyozni, hogy mikor Poroszországban a népiskolákra befoly államjárulékból 52 /3 millió m., iskolai alapítványokból 2V2 millió, köz­ségek és földesurak járulékaiból 58V2 millió, összesen pedig a népnevelés kiáltó szükségeire IT1 /^ millió már­kával áldoznak ; — akkor mi is többet tehetnénk, — ha szabad „eum magnis componere parvum.* A tanügy ujabb lendületét várom egyházkerületünk azon határozatának életbeléptetéséről is, melylyel a tanitó értekezleteket egyöntetűbb basisra akarja fektetni. Mert hogy hivatásuk van nagy mértékben az értekezleteknek befolyni a tanügy fejlődésére, az elvi­tázhatlan. De hogy messze estek különösen az ujabb időben az értekezletek üdvös céljától, az is bizonyos. Hogy ujjá alkottassanak, szint oly szükség van rá ná­lunk, mint volt Franciaországban, midőn Bardoux, az 1878-iki közoktatásügyi minister ugyanazon évbtm arra hívta fel a rectorokat, hogy a coníerentiákat rehabili­tálják, abban a szellemben, miut 1837 ben, midőn a conf. hivatalból elrendeltetett, elibéjek volt irva. Végre üdvöt várok népnevelésünk intézeteire azon intézkedéstől, — ha a modus vivendi helyesen alkalmaz­tatik, — mely célozza, hogy a képezde népiskoláinkkal közelebbi érintkezésbe tétessék. Azonban, ha csak fél­szegül intézkedünk, az utolsó állapot kíuosabb lesz az elsőnél. BOGNÁR ENDKE, ker. népisk. biz. egyh. eln. TÁRCA. „Milyen legyen a hű lelkipásztor jelleme, János ev. 10-ik fejezete és az élet útmuta­tása szerint?" (Folytatás.) Abban, hogy én így minden betegnél megfor­dultam, semmiféle babonás félelem által magamat meg­zavartatni nem engedtem, — másrészt azonban óvatos ' elővigyázatommal soha fel nem hagytam, s ez azt eredmé­nyezte, hogy híveim egyrészt elfelejtették a félelmet, másrészt sohasem felejtették el az okosság parancsolta óvintézkedéseket megtenni. — S mi lett az eredmény ? — Az, hogy a betegeknek igen csekély, talán csak 4 százaléka halt el. — Még most is szemeim előtt lebeg egy özvegy anya hálakönnyüivel telt két szeme, melyek oly szívből jövő köszönetet mondottak nekem, midőn már-már utolsó vonaglásban fekvő fiát lelkiisinéretes gond és kitartó ápolás utján az életre visszavezérelvén, neki annak meg­maradása iránt (biztos) reményemet kimondottam. Sok­szor támadtak meg engemet a hívek, kiméljem magamat, kedvezzek magamnak, (1. Máté 16. 22.) ne tegyem kockára életemet ezért, vagy amazért a kis gyermekért, vagy szolgáért, vagy nem épen valami Kitűnő emberért; | — de én őket mindenkor arra utaltam, hogy az kö­telesség, hogy arra engemet az én igaz szeretetem ösz­tönöz. --- Egyszer többek között az egyiknek csak úgy lehetett bebizonyítanom, hogy az nekem kötelességem, hogy egy véletlenül arra jövő pásztorra utaltam, a ki nyája után ballagva egy beteg báránykát hozott a mesz­sze legelőről karjain haza'. — Lássa! — mondám, | — hirtelen megfordulván és a pásztor felé mutatva, — híveimhez, — úgy festik sokszor az üdvözítőt és én szeretnék engedelmes tanítványa lenni, — mert hiszen ő mondotta azt, hogy $ a jó pásztor az ő életét adja a juhokért* Ján 10, 11, 15, (önfeláldozás) — liogy azokat a veszedelemtől megóvja. — A meghatottság könnye

Next

/
Oldalképek
Tartalom