Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-11-02 / 44. szám

Huszonkettedik évfolyam. 44. MTi. Budapest, 1879. november 2. PROTESTAKTS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL VIII. ker. Mária-uina 10. az. I. em. Előfizetési dij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég- szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük lejár, annak megújítására felkéretnek. Crescit sub pondere. Minapában egyik nagyobb kiterjedésű egyházmegyénk területén járván, megismerkedtem egy kedves lelkületű ref. lelkész atyánkfiával, ki távolról sem született protestánsnak, sőt valósággal róm. kath. s egyik igen jeles szerzetbeli tanár volt; most azonban egyik legbuzgöbb, apostoli lelkületű papunk, ki igazán fel tudja fogni a pap elé Pál által szabott kötelességeket: irts, gyomlálj, épits stb. Boldog családapa, s testtel-lélekkel felvilágosodott protestáns ember és a mi több, papi állását, családi kötelmeit, az egyházi életben történt méltányol tatását, teljes értékükben felfogni és becsülni tudó egyén • mert leirhatlan nyomorúság, testi-lelki gyötrelem s szenvedés utján szerzé meg boldog, csendes és nyugodt állapotát! Az ilyen egyénnel való megismerkedés rám, — mint a féle malcontentus emberre — nézve, nagy horderejű dolog. Ember, ki a protestantismus éltető levegőjében született, neveltetett;

— s egy másik, ki meggyőződésből, tudománynyal megrakottan lépett az evangelium szegény szolgái közé, s itt szegénységében szerető hívei, s kedves családja körében véghetlen boldognak érzi magát, mindenesetre érdekes eszmecserét kezdhet s folytathat. Bejárva a mi egyházi életünk majd kopár, majd viruló; majd tövist és bógácskórót, majd áldott búza kalászt termő mezejét, — többek között egy nagyon elszomorító vidékre jutottunk, hol igen kevés virágot, ellenben satnya, vézna növényzetet, talán valódi életet nem is, hanem a szó teljes értelmében vegetatiét találtunk csak. Ez elszomorító vidék az, a melyen vegetál jelenleg a mi egyházunk jövendő reménye, a mi papi i fj us á g un k. Nézzünk szét egy kissé e szomorú vidéken. — Nagyon kevés szóval elmondhatjuk keserű tapasztalatainkat. — A ref. theologus elvégzi iskoláit! (Nota bene: ezekről a censurákról — kivált egy némely egyházkerületéről — szeretnék én sok szép dolgot elmondani). Aztán kezdődik az ekklésia — várás — és p u n c t u m! A papnöveldékben látjuk, hogy az önképzőtársulatok dicséretesen működnek, s a mint a papi ifjú nem adós többé a censurákkal, megakad a nemes önmunkásság kereke, —• mintha nem is volnának e téren készült, egy egész élet kötelességeire nemes buzgósággal eltökélve lépő ifjaink! Széttekintünk — egy-két igyekezővel találkozunk csak ! tisztelet ós becsület nekik! a többiről ittott hallunk poharak közt, sokszor nem épen tisztességes társaságokban, és mindenek felett a pagátfogás, s különösen a „Húz", — „kuustukk", „három ez meg amaz", műszavakkal ékeskedő mesterség elszomorító művészetéről. Tehát ifjainkban oly kevés már a nemes ambitió, hogy csupán csak a kenyérért végzik el jól, rosszul azt, a mi elengedhetlen föltételéül van kiszabva a kenyér elnyerhetésének ? Boldog Isten! mit ós mennyit nem kell egy ref. theologusnak összetanulni ! s e közül a sok tudományos tárgy közül, egy sem ragad meg ifjaink lelkében úgy ós annyira, hogy azt az iskolából az életbe kilépve saját 87