Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-11-02 / 44. szám

nemes lelkük ösztönéből tovább fejlesszék, miveljék, tápot nyújtván az éhező és szomjúhozó léleknek, erkölcsi hasznot és dicséretet a prot. egyháznak és névnek. Im! ott van a hazai prot. egyháztörténelem ezernyi-ezer kincsekkel kínálkozó bányája; mennyi véka alatt rejlő világot hozhatna itt még életre az ifjúi nemes buzgalom, a kitartó erő, az évek során át kutató szorgalom! Yagy ha épen a papi tudományok mezején elfáradt már a lélek, a kalász szedő Rúth: miért nem keres magának táplálékot odébb, tovább, tágabb körben?! Hisz lássátok ifjú atyámfiai, Hetényi János is ref. pap volt, mégis ő nyert el egy hires várerőditési munkálatra kitűzött pályadijat, vagy hogy a legkisebbet említsem, hallottátok-e hirét a Mártonkasnak ?! Az emberi lélek az istenségnek része, — valamint ez, a lángMkü énekiró szerint: nagy a nagyokban, bölcs a kicsinyekben:

ugy annak kötelessége megtalálni a maga táplálékát a nagyobb mint a kisebb dolgokban egy iránt. A protestantismus lelki kényszert nem ismer és nem is tűr; a protestáns seniorum collegium, nem mondhatja a censurát letevő papi ifjúnak ezt: hallod-e édes fiaui! ha te itt nekünk 8 év alatt egy tudományos értekezést Ezdrás könyvéről, vagy Pál Galatákhoz irt levele, vagy bármi más tudományos tárgyról be nem mutatsz, semmiképen sem kapsz ekklezsiát, és ha 6, 9, 12 vagy 15 évig nem viszed véghez ezt, távol legyen tőled a parochia, míglen megőszülsz és megvénhedel (mint ezt róm. kath. atyánkfiai cselekszik): mennyivel inkább van egy prot. papi ifjú erkölcsileg kötelezve a nemes önképzésre, önmunkásságra, ki a lelki szabadság éltető levegőét szívja mind az iskolában, mind az életben. Pedig épen ez az élet hív benneteket, hogy tanuljatok. A hány nyelv annyi ember, mondja a példaszó. És ti kedves ifjaim latinul nem tudtok, görögül nem tudtok, németül nem tudtok, franciául nem tudtok; beszéltek csak magyarul, ezt is tán csak azért, mert e nélkül enni se adnának és olvastok csak magyarul újságot és nagymennyiségű regényt, mert ennek nyelvét, nem kellett megtanulni. A római mythologia azt regélé, hogy Erato és Euterpe bár mennyit mentének is a Hypocrene forrásából, mindig bővebben és bővebben buzgott az; — s én nem olvastam még sehol, hogy az a forrás Klio vagy Polyhymnia előtt kiapadt volna, sőt binyosan ezeknek is mindig gazdagabban csergetó életelevenitő vizét. A keresztyén műveltség valóságos ártézi kúttá foriiiálta a Hypocrene forrást, merítsetek belőle, öntözzétek vele a pálmát, sőt rakjatok rá időnként aránylagos terhet, majd meglássátok, hogy ereseit, sub pondere. VIGIL. Hihilísmus és a vallás. Az orosz nihilismus létrejötténél kétségkívül a vallásnak is megvolt a maga szerepe, amennyiben a ma terialismus és atheismus iskoláiban felcseperedett nihilisták, a positiv vallás, a templomok és papok s általában az uralkodó orosz egyház, mint a fenálló állapotok egyik tényezője ellen is fordították fegyverőket. Ha széttekintünk u. i. a Néva partjaitól le egészen a Fekete tengerig, akkor ott az evangélikusok (4.504,800), r. katholikusok (7.495,300), zsidók (2.364,100), pogányok (258,400), ármeniusok (285,700), mohamedánok (2.364,100) színlegesen tűrt vallási felekezeteitől eltekintve : két sajátságos s kitűnően képviselt vallási elemmel találkozunk, nevezetesen az orthodox orosz egyházzal és az úgynevezett raszkolnikok (eretnekek) számtalan felekezeteivel. Nézzük közelebbről e két vallási elemet. A raszkolnikok felekezetei oly téves irányok, amelyek vallásos áhitatosságból mindennemű rend ellen küzdenek ; vesze delmes szekták, amelyek az állam, az egyház és a socialis élet minden ága ledöntésére, de sőt az emberi nem kiirtására céloznak. EzeltLek a legveszedelmesebbjei az úgynevezett soshigateli nevűek (Önégetők, akik az öng)'ilkosságot Istennek kedves cselekedet gyanánt tisztelik ;) a nyugtalanul kóborló sztrannilco k, akik minden politikai, erkölcsi és vallási rendet tagadnak ; az undok s k o p c z o k, akik Máté 19, 12, vagy Luk. 23, 29. versei folytán a kasztrátiót vallási parancsnak s az üdv főfeltétolének tartják ; a brutális b e s zpotovesini neviiek, akiknél a gyermekgyilkosság és a gyermekekkel való természetellenes bánásmód divatos jellemvonás; az ön korbácsolok, akik hasonlóan a hires flagellansokhoz önkinzással és kimerülésig való Ugrándozással keresik a mennyeknek országát; a rengeteg erdőkben kóborlók, a Nagy Péter feltámadásában hivők, az I. Napoleont szent gyanánt imádók, duchoborcok, sztarovercok, molokánok, ponioráuok stb.-féle felekezetek azok, amelyek vallási tévtanaik folytán az orosz orthodox egyházra és az orosz államra nézve már régóta kisebb-nagyobb mértékben veszé'yeseknek bizonyultak be. E felekezetek aztán a valóságos forradalmárok, t. i. a tűzzel-vassal küzdő nihilisták törekvéseinek lényegesen kedveznek, ez utóbbiak ösvényeit egyengetik, cselszövésztik, előmozdítják. Az orosz, kormány régóta