Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-02 / 5. szám

nak, a vallás apostolainak kezében látjuk villogni a szeretetiensóg vandali fegyverét, az igazságos Ítéletre, engedékenységre, békére való legkissebb törekvés nélkül, bár tudjuk, hogy korunknak nem a csudákban jelenti ki magát Isten, szemeink mégis önkéntelenül is az egek felé tekintenek, nézvén, hogy nem fogja-e napjainkban az úr ledobni a vész üszkeit Sodorna ós Gromora hajlékai közé. Ha a kíilsö^ógekbeni merev egység ilyen irányba tereli a vallásos életet: requiescat in pace! Avagy tán az ily szolgák, azért, mert egy és ugyanazon szertartásokat végezik s uniformist viselnek, hatásosabb hirdetői az Lten igéjének mint mi? Egyesítsen minket a béke és szeretet szelleme, hogy igazságosak lehessünk eilen feleinkkel szemben is. Életünk legyen ezen szent egységnek tökéletesebb kinyomata, mint ellenségeinké, sőt mint saját híveinkké. Szeressük egymást; arról ismernek meg bennünket, hogy az ő tanítványai, hogy az úrnak szolgái vagyunk. Ilyen ordót, ilyen egyenruhát kivánok ón szivem móiyéből a prot. papságnak! EZL az egyenruhát óhajtom, hogy felvegye a drávafoki lelkész úr is, hogy tekintetbe vévén máskor a vallásos élet különféleségót gyülekezetünkben, ne ajánljon teljes egyformaságot a szertartásokban. BOCSOR BÉLA. ISKOLAÜGY. Oktatás és munka. Az élet egyik főbb tényezője a munka. Ha már az élet, annak fentartása és fejlődése munka nélkül nem is gondolható, úgy az iskola, mely az életnek nevel, szintén kötelességének fogja ismerni, hogy növendékeinek munkakedvét és munka-képességét ébreszsze és kifejleszsze. A mai iskolának gyakran tették azt a szemrehányást, hogy ezen kötelességéről megfeledkezvén, csak elméleti oktatással terheli túl a gyermekek emlékező és gondolkodó tehetségét és a munka üdvös nevelési hatását nem is érzi többé. Csak most kezd minálunk is e tekintetben jobb irány fejlődni, most már több helyütt kezdik átérezni ezt az igazságot: „A népiskolai munkatanítás célja az életben bármely életpályán szükséges közügyesség kifejtése, az erkölcsi nevelés sikerének fokozása, az értelem képzésére irányuló tanitásuak könnyebbé és természetszerűbbé tétele, az alkotó képesség fejlesztése, a művészi alkotásra hajlammal és tehetséggel bíró gyermekben e hajlamnak és tehetségnek megszilárdítása.*) Mint arról már évszázadok előtt meg voltak győződve. F r a n c k e árvaházában az esztergályozást és üvegköszörülést tanította. S a 1 z m a n n növendékeit nem csak kerti és mezei, hanem könyvkötő-munkákkal, kosár-fonással s több effélévél foglalkoztatta.1

) Ezek- példája után indalva az idő és az élet intő szavának engedve a közoktatási miniszter úr máitavaly meghagyta az állam közvetlen befolyása alatt álló oktatási tanintézeteknek, hogy valami kézi munkát vegyenek föl a tantárgyak közé, mert „a munkára csak a munka által kell nevelni.4

Az 1877-ben megjelent tanterv is (30. 1.) hangsúlyozza: Oly vidékeken, hol inkább iparral, mint mezei gazdálkodással foglalkoznak, tálsúly fektetendő az ipar tanítására. Ahol csak lehet, a vidék szerint a házi ipar egy két ágát is gyakorolni kell. Magától értetik, hogy a gazdasági és kertészeti gyakorlatokat a tanitó különösen ott veszi elő, hol leginkább mezei gazdászattal foglalkoznak. Ezen munkára való szoktatást és tanitást kétféle úton szokták elérni. Vagy külön szak-ipariskolákban, milyeneket fiuk és leányok számára Jagócsy Pété r f f y kir. biztos úr maga szám szerint 9-et létesített az ország minden vidékén.2

) Magamnak alkalmam volt láthatni ilyen faragó ipariskolát Rimaszo mb at o n, mely szintén a nevezett biztos és az iparegyesület kezdeményezése folytán létesült és most a megye és a város segítségével tartatik fenn. A tanfolyam B i e m János tanitó vezetése alatt két évig tart és a rajzot, mintázást és faragást foglalja magában. A faragott tárgyak itt meglepően különfélék, hasznosak, szépek, sőt művésziek. Vagy pedig úgy is történhetik a munkára való szoktatás és képesítés, hogy az nem külön szak képen, hanem úgy fordul elő, hogy a rendes tantárgyak mellett 1 2 órában valami szabadon választott alkalmas kézimunkában gyakoroltatnak a növendékek. Ezen irányban is találunk több példát Rimaszombaton. Itt a községi elemi fiúiskolában már az első osztályban kezdik el a F r ő b e 1-féle borsó munkákat és papirfűzést. A második osztályban folytatják azt kifűzéssel és kivarrással. A harmadik osztályban előfordul az egyszerű és domborítva tűzdelés gyakorlása, s e munkanemek kapcsolatban állatok dombor-képeinek és dombor-képeknek, tálcák, papírkosarak, lámpaernyőknek készítése. A negyedik osztályban találtam agyagidomitást, lombfűrészelést és kisebb dísztárgyak készítését. Az ötödik osztályban folytatják az ilyféle munkákat, melyek*) Szabó Endre: A kézimunka tanítása a népiskolában 1876, 21. A népiskola módszertana Dr. Dittes Frigyes után szerkesztették Gyertyánffy és Kis. 187 1. 3) Saját beszéde szerint, melyet jan. 15-kén Iglón tartott egy szepesi iparegyesület megalakulása alkalmával.