Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-10-26 / 43. szám
delmeskedve, hanem a maga idejében cél- és okszerűen használtatnak fel, akkor egy évtized múlva Debrecen valóságos Athenéje leend az Őt nagy messzeségben környező magyar alföldnek.4 VI. szakasz az iparosok iskolájával; Vll.-ik a h. h. tanitóképezdével és annak gyakorló iskolájával foglalkozik; melegen szólva főleg ez utóbbi magasztos hivatásáról, s elismeréssel berendezése és szellemi állapotáról. VlII-ik szakasz a kisdedóvodákat; IX-ik a kereskedelmi középiskolát ; X. a filántropikus intézeteket mutatja be részletesen. XI. szakaszban a Debrecen város által az 1878/9 iskolai évben népnevelési és közoktatási célokra, s egyéb jótékony intézetekre tett kiadásokról szóló kimutatást közölvén szerző, megemlékezik egyszersmind a már előző évben tett ily célú nagyobb adományokról is, mondván: „A fentebb emiitett félmillió tőkénél többet képviselő nagyobb adományozások, mig egy részről a város nagyszerű áldozatkészségét és dicsőségét hirdetik, másrészről nyilvánvalóvá teszik azt, hogy az ország hazafias szellemű fővárosán Bpesten kivül a magyarországi városok közül legtöbbet áldozik a népnevelés és közoktatás ügyének olt ár ár a." Végül a különböző hitfelekezetek iskoláira tett kiadásokról szólva, azokból azt vonja le, »hogy Debrecentől a felekezetességnek még csak árnyéka is távol van, mivel a népnevelési tanintézetekre vonatkozólag reá nézve azoknak nem felekezeti jellege, nem is az egyes hitfelekezetekhez tartozó lakosok számaránya, hanem az emiitett iskoláknak szükségessége és a rögtöni segélyezés által annak azonnali megszüntetése mindenkor az irányadó.® Végül emez emelkedett szavakkal zárja be ide vonatkozó jelentését: „Valóban kedves és örvendetes jelensége az időnek, hogy a magyarországi kálvinismus főfészlcében a különböző hitfelekezetek valóságos testvérekül tekintik egymást; s ez által fényes és követésre méltó példát adott a város a haza többi testvérvárosainak, valamint a hitfelekezeteknek is arra nézve hogy közülök az irás szavai szerint: ne tekintse magát egyik Pálénak, másik Apollósénak vagy Péterének , hanem a szeretet nagy apostolának Jánosnak intése, szavai és példája szerint: egyenlően szeressék egymást és munkálják egyesült erővel egymás boldogságát, mert mindnyájan ugyanazon egy közös hazának gyermekei, s a közértelmi műveltség előmozdítására irányzott egyesült törekvéseik s nemes munkásságuk által a közhaza boldogságát mozdítják elő.* A XII. szakaszban Debrecen város missiójáról elmélkedvén szerző, rövid helyzeti s történelmi elmefuttatás után így szól: »Van egy, a város előtt régóta ismeretes és általa kultivált tér, melyen Debrecen az országra nézve Budapest után műveltségi tekintetben továbbra is elsőfontosságu és a legnagyobb jelentőségű •árossá lehet, s ez a népnevelés, tudomány, ipar és közműveltség tere, s ezen haladni, a magyar nemzeti kulturát hazafias szellemben és irányban tovább fejleszteni, tökéletesbiteni, sőt azt virágzásra emelni egyedüli és legfőbb hivatása s feladata Debrecennek. * Mire nézve szerző őszintén feltárva a hiányokat, kimutatja a követendő útat. Végre a Xlll. szakaszban az iskolákra felügyelő bizottságok, iskolaszékek, városi és egyházi elöljárók, igazgatóságok, közigazgatási bizottság, és azok működései adatnak elő meleg elismeréssel. S az egész munkát mint már említve volt — 4, kiváló pontossággal szerkesztett statistikai táblázat rekeszti be. Ezen kivonatos ismertetésből is meggyőződhetik az olvasó közönség, hogy a fenti cím alatt kiadott munka méltó volt a megjelenésre, s méltó a tanügy iránt érdeklődök általi elolvasásra s megfigyelésre ; s Debrecen város közönsége, midőn e munkában oly tükröt nyert, mely tanügyeinek tényleges állapota mellett egyszersmind a tovább haladás útját s mint megközelitendő célt, valódi és magasztos missióját is felmutatja: meggyőződhetik, hogy a tanügyére való felügyelet oly férfira van bizva, ki a buzgalom és lelkesedés mellett szakértelemmel is bír. I. s. BELFÖLD. A sántákat meggyógyítja-e a zsinat? Helyreigazítása a Prot. Egyh. és Isk. Lap 31-ik számában közlött „Van-e szükség zsinatra ?( < című cikknek.*) A Prot. Egyh. és Isk. Lap 31-ik száma tárcarovatában cikkiró a zsinat szükségét abból következteti, mert N. lelkésznek az abauji e. m. közgyűlés nem ínye szerint ítélt, vagy is nem adta oda neki az őtet nem illető buzavetést, s ezen határozatot az egyházkerület is megerősítette. Hát ha valaki megsántúl, ugyan nem gyógyítaná-e meg azt a zsinat ? Nagyon sajnálom, hogy ezen, a valóságot elhallgató, sőt elferdítő cikkre épen én válaszolok, aki pedig N. lelkész urnák, egy bizonyos papi functiójáért köszönettel tartozom; de kénytelen vagyok az igazság érdekében ezt tenni, nehogy az olvasóközönség mind az abauji e. m. közgyűlést, mind az e. kerületet boszúállónak tartsa. A 4-ik kikezdésben azt mondja cikkiró, hogy *) Helyt adtunk e helyreigazításnak annyival is inkább, mert a lapunk 31-ik számában megjelent cikk közle'se alkalmával egyenes felsaólitást intéztünk az illetőkhöz, hogy amennyiben a kérdéses cikkben a tényállás helytelenül lenne előadva, ne mulaszszák el azt rectificálni. Idrányi lelkész ur helyreigazításából azonban természetesen a személyeskedést, mint a dolog lényegére különben sem tartozót kihagytuk. A névtelen cikkírók kilétének találgatása, még hozzá a fölismerni vélt szerzó'nek személyes megtámadása a journalistika bevett szabályaival különben is annyira ellenkezik, hogy azt lapunkban semmi szín alatt meg nem engedhetjük. S z e r k.
