Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-26 / 43. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Tanfelügyelői jelentés Debrecen szab. kir. város 1878j 9. iskolai évi népoktatási állapotáról. Szerkesztette Kiss József hajdumegyei kir. tanfelügyelő. — Debrecen}

nyomatott a város könyvnyomdájában, 1879. A fentebbi cimen egy 68, 8-rét lapra terjedő s 4 táblás kimutatást magában foglaló munkát kivánunk bemutatni az olvasó közönségnek. Bemutatni azért, mert az nemcsak hazánk egyik legnagyobb magyar városának népoktatási s közművelődési állapotát tükrözi hű és élénk vonásokban elé ; de egyszersmind oly általános elveket penget, s oly képeket mutat fel előttünk, melyek szélesebb körben is méltók a megfigyelésre, s méltók a követésre; bemutatni továbbá azért, mert maga a hű, a lelkiismeretes munka megérdemli az ismertetést. Ha, figyelemmel lapozgatjuk e művet, első tekintetre meggyőződünk a felől, liogy az oly szerző tollából került ki, ki szivvel-lélekkel csügg tárgyán, melyet felölel, s nemcsak biztos birtokában van az adatoknak, de azok tudatában élnek, annyira, hogy velők kénye kedve szerint rendelkezhetik; szóval meggyőződünk arról, hogy itt a tanügyeknek egyik nemcsak kiválóan buzgó, de egyszersmind egyik kiválóan értelmes és szakképzett emberével van ügyünk. És ez nagy szó ! A tanfelügyelői intézmény ellen nemcsak autonomikus féltékenység, de a téves, tapintatlan eljárások, s azt követő sikertelenség szempontjából annyi sok felszóalás történt már, s történik még ma is, miszerint ama felszólalásoknak szinte hajlandók vagyunk hitelt adni, s az egész intézményt, mint használhatatlan roszat, a lomtárba kárhoztatni. De váljon nem így volnánk-e megfelelő erők hiányában bármely intézménynyel ? Szerintem azért a felszólalások alapoka nagyrészben abban keresendő , mert (tisztelet a kivételeknek) nem mindig és 'mindenütt alkalmaztattak illetékes tanerők, buzgó és értelmes szakértők a tanfelügyelői körben. S ím midőn e munka az ellenkezőről tesz örvendetes bizonyságot : bizonyságot teszen egyszersmind arról is, hogy megfelelő erők bármely téren sikert s előhaladást tudnak felmutatni. De e kitérés után, melyet szükségesnek tartottunk elmondani, elvontan tekintve e művet : míg annak béltartalma emelkedett lélekre és gondolkozó főre vall, — irálya és szerkezete gyakorlott iróra mutat. Ezzel azonban egyáltalában nem akarunk (s ninc3 is okunk) tömjént hinteni ] sőt inkább elmondjuk leplezetlenül kifogásainkat is e munka ellen. Egyik kifogásunk épen az ellen van, mi első tekintetre talán a mű egyik legerősebb oldalának látszik, t. i. a külső berendezés ellen. Mi a logikai reud szempontjából helyesebbnek találtuk volna azon beosztást, mely szerint a különböző tanintézetek anyagi és szellemi állapotának (I—X) felmutatása után jött volna a XI. sz. alá: »Az iskolákra felügyelő bizottságok, iskolaszékek* stb. (most XIII), s folytatólag XII. sz. alá: »Debrecen város által közoktatási célokra stb. tett kiadásokról szóló kimutatás* (most XI.) ; s végül XIII. sz. alá mintegy zárköűl a különben is legemelkedettebb szellemű, s mintegy az egészet megkoszorúzó cikk: „Debrecen város missiója* (most XII). Másik kifogásunk alapja részint az előbbi okból, t. i. a beosztásból kifolyó, részint az ügy iránti lelkesültségből eredő látszólagos ismétlés, hogy ne mondjuk, itt-ott áradozó szóbőség. Ezzel azonban a munka belbecséből, értékéből semmit sem kívántunk levonni, s ugy hisszük, nem is vontunk le. Részletesebb kimutatásokat a terjedelmes munkából nem közölhetvén, csak főbb vonásokban mutatjuk azt be az olvasóközönségnek. Az j,Előszóban* rámutatva szerző azon haladásra, melyet a népnevelés ügye »a dicső emlékű b. Eötvösünk lángesze által megalkotott népoktatási törvények életbeléptetése óta Magyarországon tett, s mely nek létrehozásában kiválólag sokjóakaratottanusíto ttak ugy a h i t f e le kezetek, mint egyes városok és községek*, áttér Debrecenre, s egy hármas táblázatban mutatja fel »mily mérvű haladást tett a népoktatás ügye e városban tiz esztendő alatt?* Mely táblázatok összehasonlításából kitűnik, hogy a felekezeti elemi iskolák összes száma 23-ról 49-re emelkedett, és pedig a helv. hitvallásuaknál 19-ről 36-ra, a római katholikusoknál 4-ről 7-re, az izráelitáknál 0-ről 3-ra, (ipariskola 0-ről l-re, kereskedelmi iskola 0-ről szintén l-re) ; — tantermek száma 33-ről 64-re, tanítók száma 23-ról 54-re, tanítónők száma 8-ról 20-ra ; iskolábajárók száma 2393-ról 5220-ra stb. Ezek után I— V. szakaszban felmutatván az elemi iskolák, nevelőintézetek stb. anyagi és szellemi állapotát, s azok körül észlelt baladást és hiányokat, igy szól : »A z iskolák szellemi állapotának legbiztosabb hévmérője az azokban tanult növendékeknekigazi vallásos és erkölcsi érzelemben történt nevelése mellett alapossággal, értelmességgel párosult jó képzettsége, készültsége és jó fegyelmezettsége, ezen kellékeknek kisebb vagy nagyobb mértékben való méglevése volt és lesz az iskolák belső értékének megítélésénél reám nézve mindenkor irányadó.* S végül e szavakkal zárja be ismertetéséi : ,A fentebb előadottak kétségenkivülivé teszik azt, hogy Debrecenben a mult 1878/9-ik iskolai év folyama alatt a népnevelés ügyének fejlesztésére, emelésére és virágzóvá tételére sok üdvös intézkedés történt, melyeknek eredményei is tagadhatatlanul szépek, s ezenkívül még azt is örömmel kell kijelentenem, hogy iskoláinknak teljes rendbeszedhetésére és tökéletesítésére szükséges tényezők, t. i. a jó tanerők, továbbá pénz és jóakarat is megvan a városnál és hitfelekezeteknél, — melyek ha nem kése-86