Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-26 / 43. szám

CTÍ'f 1378 tanitók elhelyezését tárgyazza. A 6-ik cikk „Kimutatása az Eötvös-alapra 1879. apr. 1. — aug. 3-ig befolyt adományoknak. Összeg: 1222 frt 45 kr. Ezután „Irodalom*, „Isk. értesítők* és „Vegyesek* jönnek. 35. szám. Vezércikk: Hivatalos értesítő, mely értesít, hogy a magyarországi tanítóegyesületek szövetsége megalakult (elnök Lakits, titkár Somlyai) s hivatalos közlönye a „Népnevelők lapja.* 2-ik cikk: „Vegyünk részt a közügyekben.* Felhívja a fővárosi tanítókat, hogy vegyenek részt a fővárosi municipalis választási mozgalmakban. A 3-ik cikk: A magyar nyelv tanítása a nem magyar nyelvű iskolákban. Ajánlja, hogy a magyar nyelv tanítását már az óvodában kell kezdeni s ha ez nem volna, a népiskola első osztályában, s mindig a beszéd- és értelemgyakorlatok alapján kell megkezdeni. Irja Berec Gyu'a. 4 ik cikk: Apróságo k. Tanitói levelek vagyis piszkolódások és gúnyolódások Réthy Lajos tanfelügyelő ellen. A többi cikk is apróság. EGYIIÁZFI. TÁRCA. nMilyen legyen a hű lelkipásztor jelleme, János ev. 10-ik fejezete és az élet útmutatása szerint?" (Folytatás.) Hah ! ez iszonyú rabság lehet 1 En szököm tőled ; nekem ilyen pap nem kell! — Ne szckjél — mondám — csak míg legalább azt mondom el neked, a mivel ezen vádra tartozom. — Igen is, *én mindent kötelességből csinálok, ha úgy akarod, de ezen szó kötelesség nálam nem létezik, legalább odáig akarom magamat nevelni, hogy ne létezzék. — Mert én azt akarom, hogy nálam valamit helyesen cselekedni, kötelességemet teljesíteni, egészségemről gondoskodni stb. stb., szóval mindaz, a mit te azon szó alatt értessz : kötelesség — lényeges szükség legyen, hogy én, ha tisztességesen vidám, vagy következetesen kötelességeimhez hű, a mit az emberek „ erényes *-nek mondanak, mindenben lehetőleg keresztyén legyek, — legyek azért, nem mert az nekem parancsoltatik, hanem mert másképen nem tehetek. — Igy értem én — látod! — Pálnak azon szép szavait Gal. 5. 1.: ,A szabadságban azért, melylyel minket a Krisztus megszabadított, álljatok meg és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgálatnak igájával. — Látod csak ha ilyen a lelkipásztor, akkor hasonlít a Krisztushoz, akinek, lényegéhez tartozott a szentség szelleme, (Róm. 1. 4.), az örök éltető világosság napja lenni, — — csak igy pásztor a pásztor. — Elég a prédikációból! vágott közbe Földi, — nem akarok „re infecta* távozni, hát inkább várok, míg elvégzed dolgodat, — azután kérlek pár játékra. — Helyes 1 így már megalkuszunk — mondám — s úgy lőn mint Földi kívánta. — Én bevégeztem — és kedélyesen elmulattunk. Pár nappal ezután nagy mozgalom kezdődött a faluban; — eljött a képviselő választás ideje. — Egy vezérszónok vezetése alatt néhány hivem azon kéréssel jött hozzám : engedném meg X. . . Y. . . képviselőjelölt zászlaját a toronyba kitűzni, mert hiszen, mint mondák, az x .... i toronyban is ott lóg már a zászló. S midőn én kérésöket megtagadtam, azt kérdezé egész tisztelettel a vezérszónok : miért nem engedem meg ? Én ezen kérdésére azon kérdéssel feleltem : Ki háza a templom ? — Az Istené feleié ő. — No lássa — az Isten nem pártoskodik, ő előtte nincsen személyválogatás. (Róm 2. 11.) O nemcsak kizárólagosan egy párté, hanem mindnyájunké, őt tehát a pártoskodásba vonni nem szabad. Igaz ugyan, hogy ő nem lakik abban a házban úgy, mint mi, hanem mindenütt (Ján. 4. 24.) és mindenkivel vagyon 5 de van annak még egy más oka is, a miért én azt meg nem engedem, mondám — s ez az, hogy a templom egyházi épület, tehát emberi jog szerint az egész egyházé, ahoz tehát egy résznek joga nincs. Már pedig a hol több jelölt van, több párt is van s így bármely párt zászlaját tennők is a toronyba, megsértenők vele a másikat, azon felül, hogy nem azon célra használnók az egyházi épületet, melyre szenteltetett. — Akkor legalább az iskolában engedjem meg kitűzni! — kéré ő. — Ott sem, mert az is egyházi épület, azután meg, az a tanitó úrtól is függ, kinek jogaiba vágni semmiképen sem akarok ! De legfőként azért nem engedem meg, — mondám, — mert a fiatalság, a gyermekek előtt vonna le azon tiszteletből, melylyel az iskolaépületének tartoznak s könynyen azt eredményezné, hogy ők is korteskedni kezdenének — és a vége mi volna? az, ami a világi korteskedéseké — majdnem mindig — verekedés. — No lássa, ugye ezt nem kívánja?— Nem! —Nos hát megnyugszik abban, hogy nem engedtem ? — Meg ! — De legalább a parochiára! mert hát hallja, hogy én is X . . . Y . . . pártján vagyok, engedjem kitűzni! — kéré végül. — Nem, — mondám, — ezt sem tehetem én, mert én mindnyájoknak papja vagyok. Ján. 10. 16. „Más juhaim is vágynák nékem melyek nem ez akolból valók), azokat is elő kell hoznom és az én szómat hallgatják.*) — Ha magamat így a párt emberének vallom nyilvánosan, a másik, a többi párt nem fog olyan bizalommal jöni hozzám, gondolván, hogy előttem is kedvesebb az én pártom embere s így még kedvesebb vendégeimet kedves híveimet riasztanám el magamtól. Azt csak nem akarja, hogy engemet szeretteim, a hívek kerüljenek ? — Nem! — Ebben is megnyugodott! — Lássa, nekünk így kellene mindnyájunknak csendesen a magunk elvével meglenni, testvériesen megegyezni, egymást okokkal meggyőzni s úgy választani, — de nem eszem-iszommal, lármával, gyűlölködéssel. — Mondok én kegyelmednek egy szép példát (NB. valót beszélünk 1 H. J.) Volt egy pap, kinek