Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-26 / 43. szám

Huszonkettedik évfolyam. 43* sz. Budapest, 1879. oktober 26. PROTESTAITS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Márla-utoa 10. sz. I. em. ISlóflzetéel : Helyben házhozhordással s vidékre postai kiUdéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij kitlön 30 kr. Teljes szííinű példáiiyoklial mindég szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük • lejár, annak megújítására felkóretnek. Sint ut sünt, aut non sint. Százhúsz éve lehet annak, hogy Franciaország parlamentje, sürgetvén a jezsuitarend reformálását, Rómából ezt nyerte válaszúi: „Sint ut sunt, aut non sint." Végzetes válasz! Alig volt kimondva, már is vihart támasztott nemcsak a jezsuiták, hanem minden szerzetesrend ellen. Létök körét legközelebbről az ericyclopaedisták által teremtett korszellem mérgezte meg. Voltaire (1694—1778) kíméletlen satyrával; Rousseau (1712—1778) a meztelen természeti lét utáni vágynak elragadó ékesszólásával; Diderot, d'Alembert, Helvetius, Raynál és báró Holbach a keresztyén vallás csodaszerüsége ellen indított támadásokkal keserííbb bizalmatlanságot ébresztettek a keblekben ezen rendek irányában, mint maga a reformatió. Velence számolni kezdett a papi kaszttal s arról győződött meg, hog> 2.600,000 lakosa közül 47,000 pap, kiknek évi jövedelme 129 millió lírát tett. Sicilia és Nápoly 4.117,000 alattvalója közül 107,000 a papi rendhez tartozott, kiknek kezében az ország jövedelmének kétharmada volt. Kiszámíttatott, hogy az akkori r. kath. emberiségnek 35 százaléka pap volt. A papságnak eme rendkivül nagy száma és azon napról-napra hangosabban felszólaló panasz, hogy a clerus, különösen a szerzetesek, legfőképen a jezsuiták, nemcsak az emberi észt verik bilincsekbe, hanem holmi világi üzelmek mellett leginkább az államok feletti uralkodásra törekednek, félelemmel töltötték el a kormányokat, melyek most csak kedvező alkalomra vártak, hogy e veszedelmes kasztot elnyomják. Portugáliában ily alkalom legelsőbb kínálkozott. Itt a jezsuiták az 1750-ben Portugália és Spanyolország közt San Sacramento és Paraguay csereügyében létrejött szerződést meg akarták semmisíteni; Lissabonnak 1755-ben földrengés által történt elpusztulását mint oly isteni büntetést tüntették fel, mely az államot leginkább a kormány bűnei miatt sújtja; végre ők lettek okolva azon merényleti lövéssel, mely 1758. évi sept. 3-án éjjel a királyra, József Ernanuelre tétetett. Alig, hogy XlV-ik Clemens pápaságra jutott, az üldöztetés kitört ellenök. Pombál miniszter őket 1759. sept. 3-án, a francia parlament 1762. aug. 6-án az államból kitiltotta, rendjüket beszüntette, javaikat lefoglalta. Ezen eljárást 1767-ben Nápoly és a Bourbonok többi udvarai követték. Keserves napok voltak ezek Rómára. A pápa, ki Mária Thereziához folyamodott közbenjárásért, e szavakra fakadott: „Könyük és imák egyedüli fegyvereim ; tisztelem a fejedelmeket, kiket az Isten, egyházának megfenyítésénél felhasznál." Azonbau a nézetek az egész kath. világban oly fordulatot vettek volt, hogy az „In coena domini "-féle bulla magában Bécsben is elvettetett és Mária Therezia 1773. évi jul. 29-én az osztrák birodalomban — Magyarországban 1773. évi okt. 3-án — a jezsuitarendet beszüntette. A pápa ezen általános támadásoknak engedve 1773. évi aug. 16-án a „Dominus ac Redemptora

-féle brevéje által a jezsuitarendet végképen felfüggesztette. Igy tehát Rómának legügyesebb harcosai, kik 1540. évi sept. 27-én keletkeztek, kik 1548-ban engedélyt nyertek bármennyi tagot fel-86