Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-10-26 / 43. szám
venni, kik 1550-ben a szegénység fogadása alól feloldattak, többé nem léteztek, és az emberek keblében azon remény ébredett fel, hogy a szellemi szabadság többé bilincsekbe veretni nem fog. E remény annál inkább erősbült, mert II. József császár e tekintetben az ujitásokban még tovább ment, mint akármelyik korabeli uralkodótársa. Természeténél fogva Pombálboz hasonló, reformjaival már azon oknál fogva nagyon sietett, mert már 40 éves volt, midőn trónra jutott, s igy a rendelkezésére álló idő felette rövidnek tiint fel lelki szemei előtt. Ellensége levén minden szerzetesrendnek, a birodalmában létező 2000 férfi- és nőzárda közül 700-at bezáratott ós igy 46,000 zárdalakót a megszokott kényelemből kirántva az élet küzdelemteljes pályájára terelt át. Örök emlékezetű ez időből II. József két levele. Az egyik igy hangzik: „Rupertus, a salzburgi nagy érseknek, a jámbor nóptéritő legérdemesebb utódjának. Mon Prince ! A német birodalom ügyeit, ugy mint a hadi dolgokat már hosszú idő óta ón magam intézem el. Az elsőkben a birodalmi törvények rendkívüli száma és a birodalmi cancellár, Kolloredo, támogattak engem; az utóbbiról Lascy, korunk egyik legderekabb generalisa gondoskodik és kitűnő szellemi tehetségei kezeskednek, mind hadseregem jólétéről, mind birodalmam biztonságáról. Azonban államaim belső kormányzása okvetlenül változást igényel. Kell, hogy az én uralkodásom alatt álló birodalom az ón elveim szerint kormányoztassák; kell, hogy benne az előítéletek, a rajongás, a pártoskodás és a szellem rabszolgasága elnyomattassanak ós alattvalóim mindegyike az ő vele született szabadságok élvezetébe helyeztessék. A monachismus Osztrákországban felette eltelj edett; a zárdaalapítók ós klastromok száma a rendkivüliségig felemelkedett. A kormány eddig ezen emberek rendszabályai folytán azokkal majdnem jogeszköz nélkül állott szemközt, ós mégis ők a legveszedelmesebb ós leghaszontalanabb alattvalók minden államban, mert minden polgári törvény felügyelete alól magukat kivonni törekednek s minden alkalommal Rómába a pontifex inaximushoz folyamodnak. Az én államminiszterem, báró Kresel, a felvilágosodott van Swieten, Rautenstrauch praelatus ós móg néhány, bebizonyult tudományosságú férfiú azon udvari bizottságba neveztettek ki, melyet én a szükségtelen szer-Ör " zetes- és apáca-zárdák beszüntetésével megbíztam, ós én a jogiigyérti buzgóságuktól és a kormány iránti hűségüktől minden jő szolgálatot várhatok, melyet ezzel a hazának tesznek. Ha én a monachismus arcáról a fátyolt letéptem, ha én az asceta-taunak Andromache-féle szövevényeit egyetemeim tanszékeiről száműztem, ós a csupán testi élvezetekben henyélő szerzetest munkás polgárrá átidomítottam: akkor talán némelyek a zeloták pártjából reformaimról ? másképen fognak itólni. Nehéz munka fekszik előttem; feladatom a szerzetesek armádiáját csekólyíteni; a fakirokat, kiknek nyirt fejeik előtt a pór tisztelettel térdre borul, s kik a polgár szivében nagyobb hatalmat szereztek maguknak, mint akár mi más, mi az ; emberi kedélyre valami befolyást gyakorolhat, emberekké nevelni! Isten Önnel! Bécs, 1781. évi. februárban, József." A másik levél — ugyanez időből — nagy sajnálatomra csak töredékben fekszik előttem. Ez így szól: „Horzan kardinális, cs. k. miniszternek Rómában. — Kardinális úr! Mióta trónra léptem és a világ első koronáját viselem, birodalmam törvényhozójának a bölcsészetet tettem. Ennek logikája szerint Osztrákország más alakot fog ölteni; az ulema tekintélye korlátoztatni és a felségjogok eredeti méltóságukba visszahelyeztetni fognak. Szükséges, hogy a vallás teréről bizonyos dolgokat, melyek oda sohasem tartoztak, eltávolítsák. Miután ón a babonaságot és a sadducáusokat megvetem, ugy azoktól népemet megszabadítani akarom.- E célból a szerzeteseket elbocsátom, zárdáikat beszüntetem és kerületeik püspökeinek aláhelyezem. Rómában ezt az Isten jogaiba való beavatkozásnak fogják declarálni; tudom, fenhangon fognak kiáltani„Israel dicsősége bukott;" — panaszt fognak emelni, hogy én a népet tribunusaitól megfosztom és a dogmákról való fogalmak ós a philosophia között határvonalat húzok ; de még dühösebbek lesznek, ha ón mindezt megteszem a nélkül, hogy arra a jóváhagyást az Isten szolgáinak szolgájától kikérném. Mi ezen ügyeknek köszönjük az emberi szellem hanyatlását. Az oltár szolgája sohasem fogja tűrni, hogy az állam őt odautasítsa, a hova voltakópen tartozik, ós hogy neki nem hágy más foglalkozást, mint az evangéliumot, végre hogy törvényekkel megakadályozza, hogy Lévi nemzedéke az emberi észszel monopoliumot űzzön. A monachismus elvei Pachomius óta korunkig mindig az észszerűsóg nyilt ellenei voltak. Alapitó-