Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-02 / 5. szám

Huszonkettedik évfolyam. 45. SJK. Budapest, 1879. február 2. PROTESTA1TS GYHÁ KOLAI LAP. Előfizetési d.IJ: Hirdetések dija: <• Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel . . ,, ... ..... ... ,.,..<• DO -HIVATAL: félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden . , .. _ , „ , .„ Irír ririatuliínaf'silii&l • 1i<.K Iiöii A lrindAliiváfíllhílll. . ' J & J Szerkesztő- és KI A VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Előfizetési felhívás külön 30 kr. „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1879-dik évi, huszonkettedik folyamára-Előfizetési dij: Egész évre 0 forint, félévre 4 forint 50 kr, negyedévre S3t forint kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Mária-utca 10-ik szám alatt) kérjük küldeni. Laptulaj donoB és felelős szerkesztő Dr. Ballagi Mór. Egység a szertartásokban-Nem csak a megszorító egységet nem látom jónak a szertartásokban, sőt inkább minél nagyobb szabadságot óhajtok e tekintetben, hogy minden lelkész gyülekezete vallásos társadalmi életének élénkebb vagy lohadtabb voltához, egyszóval a helyi szükségekhez képest választhassa az isteni tiszteleti alakokat, Yannak gyülekezetek, melyek leglényegesebbnek tekintik s legnagyobb lelki örömmel hallgatják az imát, más helyeken a prédikáció iránt roppant nagy az érdeklődés, a mellett még a síri beszéd és a búcsúztató is oly kedves hatású formálók, hogy elhagyásuk ellenünk lázítaná azon lelkeket, melyeknek oly kedves örömöt nynjtott azoknak hallása, végre, hiszem, hogy vannak nem kis számmal helyek, hol mind ezeknek meghallgatására is van elég éberség a hallgatóság nagy részénél. Egy általában nem helyeselhetem azon pessimista véleményt, mely több isteni tiszteleti alaknak, főként a temetéseknél, általános eltörlését óhajtja, és pedig azért, mert lelki gyönyörűséggel hallgatják a búcsúztatót azok az egyszerű vallásos lelkek, a melyek a magasabb röptű vallás-irodalmi termékeket csak nagy ügygyei bajjal vagy tán sokszor nem is értik meg. Az ilyeneknek becses az a népies nyelven kifejezett, egyszerű vallásos érzelem és gondolkodás, mely a búcsúztatók nagy részén keresztül vonul, mely szivöket gyakran meg szokta indítani. Ott nemes hatást tesz ez alak a szivekre, máshol pedig, mint naivság, figyelemre sem méltattatnék, hatástalan maradna, sőt tán egynémelyeket nevetésre is indítana. Ebből azt a következtetést vonom, hogy a formálók értéke relativ s ebből folyólag egységre törekedni e tekintetben, illetőleg egyöntetűséget állapítani meg ily különböző viszonyok mellett, nem csak haszontalan, de káros dolog volna. Törekedniök kell az egyes papoknak arra, hogy minél értékesebb formálók legyenek kedveltekké gyülekezetükben. A hol olyan alant áll a vallásos buz-