Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-19 / 42. szám

mely ifjaink a kor szükségeinek és hivatásuknak megfelelő alapos kiképeztetését biztosítja. Az utolsó két pontban foglalt, s egymásnak lényegesen megfelelő követelményhez kell még számitanom azt, mit már a második pontban is emliték, és a minek oktatásügyünk szervezete minden institutióját át kell hatnia,, t. i. 6-or a tanitás szabadságának elvét. E követelmények mindegyikének megfelelően igyekeztem megoldani iskolaügyünk rendezésének a problémáját, azon lőcélt tartva szem előtt, hogy reformált egyházunkban a nyilvános közoktatás a társadalom minden rétegében az evangéliumi keresztyénség és a magyar nemzeti műveltségnek terjesztője, ne csak, hanem egyszersmind fejlesztője és előrevivője is legyen. A tervezet kidolgozásánál az elsorolt irányadó, s majdnem ellenségesnek látszó szempontoknak (különösen a 3, 4, 5 és 6 pontban foglaltaknak) az által van eleget téve, hogy az öt egyházkerületre kötelező szabályzatban : 1-ör kijelöltem a köznevelés és oktatás egyes fokozatainak vagy köreinek elvi célját és feladatát (p. o. 38, 46, 122, 157, 185 §-ban) 2-or felvettem a tanintézetek állítására, fentartására, berendezésére és felszerelésére, úgyszintén a tanitó személyzet képesítettségére, állására és díjazására egyetemesen szükséges főbb intézkedéseket, megállapítottam főbb vonásaiban az egyes tanfolyamoknak, tanintézeteknek és a közoktatás adminisztra ti ójának szervezetét, és az iskolákra szükséges egyházi felügyeletet; de 3-or a kijelelt elvi céloknak, és a szervezet főalapvonalainak keretében az iskolafentartó testületek maguk adminisztrálják tanintézeteiket, az egyházkerületek állapítják meg a részletes rendtartási és fegyelmi szabályokat, valamint az időről-időre kiadandó tanterveket. Javaslatba hoztam pedig mindezt (különösen a tanterveknek is az egyházkerületek által megáll apittatását), nemcsak az egyházkerületek önkormányzata iránti figyelemből, hanem a közoktatásnak több oldalról szabadon fejlődhetése érdekéből is. — Semmi sincs tőlem távolabb mint az a gondolat, hogy a köznevelés és közoktatás akár az egész hazában, akár bár csak saját egyházunkban uniformiroztassék. Mert történnék bár az egyformásitás egészen saját eszméim szerint, és az általam legtökéletesebbnek contemplált alakban, azt mégis károsnak tartanám a nemzet értelmiségének több oldalon szabadon fejlődhetése érdekéből, különösen azért, mert felette megnehezítené a kiválóbb egyéni erők önálló törekvéseit, eszméik érvényesítését és a haladás érdekéből üdvös kísérleteit. Ezeknél fogva (és ez képezi a részletes dispositióknál az elvi alapot), az 5 egyházkerületre kötelező szabályzatban csak azon részletes intézkedések foglaltatnak, melyek meggyőződésem szerint, okvetlenül szükségesek arra, hogy ifjainknak hivatásuk által igényelt alapos kiképeztetése érdekéből, tanintézeteinknek és azokban az oktatásnak egy bizonyos színvonalra emelkedése biztosíttassék. — De ezen színvonalon azután, vagy az annál magasabbra törekvésre, szabad tevékenységet hagyjunk ugy az egyes egyházkerületeknek mint általában az iskolafen tartóknak, és ne féljünk tőle, ha tanintézeteinknél a szellemi életben bizonyos mértékig többféleség fejlődik is ki. Kétségkívül nagy értéke van egy jó tantervnek és általában a tanítandó ismeretek, és az oktatás kezelése didacticailag célszerűen megállapított rendjének. Azonban a tapasztalás bizonyitja, hogy különféle, sőt hiányos vagy kevésbbé célszerű tantervek mellett is lehet a nevelésnek és tanításnak nagy eredményeit elérn ott, a hol egyébb szükséges tényezők meg vannak, (különösen a jól képzett, buzgó és már helyzetüknél fogva is hivatásuknak élni képes tanerők). Ellenben, a hol lehet bárminő képzettségű egyénekből összeszedett, alig 3—4 kizárólag a tanintézetben alkalmazott tanárral 5—6 osztályú középiskolát — vagy nagyobbrészt óraadókkal jogakadémiát tartani; a hol, ha a tanárok szám szerint elegen vannak is, de a megélhetés érdekéből kénytelenek erejüknek és idejűknek nagyobb részét másutt tanításra vagy egyéb munkára fordítani, elannyira, hogy vagy a munkával túlterheltség miatt néhány év alatt tönkre teszik magukat, vagy pedig az iskolájukban a tanítást teljesitik taliter qualiter, azon conditióik miatt, melyeket havonként felmondhatnak nekik; a hol éppen a kiválóbb tanerők a maguk és családjuk existentiájának biztosítása érdekéből, mihelyt alkalom nyílik, kényszerítve vannak menekülni, más még oly állomásokra is, hol gyakran szakképzettségüket nem is érvényesíthetik ; a hol a középiskola alsóbb osztályaiban is egy tanár 60, 80, 100, 120 gyermeknek adelő, mint az egyetemi ifjaknak, (mert ennyit tanítani lehetetlen) és alig jut hozzá, hogy az osztályzat megadhatásáért 11—12 éves hallgatóit mindegyik tantárgyból fél év alatt egyszer, legfölebb kétszer megszólítsa * (valósággal mint az egyetemen colloquálnak*) ; a hol az iskolák ugy vannak felszerelve, hogy a középiskolai tanfolyamot elvégzett tanuló, p. o. a természetrajzban azon állatokat, melyekről tanult, még képben sem látta, s az. egész ásványtant elrecitálja, a nélkül, hogy egy ásványt adtak volna a kezébe; a hol a középiskolákban is a tanításra való felsőbb szakszerű felügyelet teljesen hiányzik : ott a legtökéletesebb tantervet és rendszert állapítsák bár meg, az gyakorlati eredmény nélkül való irott malaszt maradand. Pedig ezek és effélék a mi reformált iskoláinknak legfőbb bajai, melyek egyéb hiányosságaiknak is forrásaiul szolgálnak. — Csak az leend a gyakorlati reform, mely ezeket a bajokat orvosolja. Ez főcélja javaslatomnak is. *) Ha így folytatjuk, nem sokára iiálunk nem is lesz tarité, hanem csupán tanár. Es ez nem csupán cim vágy. Hiszen már az elemi iskolában is nem tanítanak, hanem ,előadásokat tartanak.* Innen-onnan az elemi tanár ur az A B G-t is úgy adja elő, mint az egyetemi tanár a jogbölcséssetet.