Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-10-19 / 42. szám
Valljuk meg őszintén, hogy különösen középtanodáink és főiskoláink legnagyobb része nem felel meg, és jelen helyzetében nem is felelhet meg a jelenkor művelődési szükségeinek. Az idők nagyon megváltoztak, nem csak az európai cultúrának, a tudományoknak, és magának az oktatásnak nagy haladása miatt, hanem egyéb tekintetekben is. A népiskolánál még csak mondható, hogy a rossz iskola, s a legcsekélyebb mérvű tanitás is jobb a semminél. — De már p. o. gyrnnasiumnál és főiskolánál határozottan az ellenkező áll. — Itt a felületes, hézagos, korlátolt tanuitság szerzése, mind az egyénre, mind a nemzeti társadalomra, mind az egyházra károsabb a teljesen tanulatlanul maradásnál; mert csak a fokozottabb igényű, mindenre vágyó, minden hivatalra és pályára vállalkozó, de semmihez kellő képzettséggel s alapos műveltséggel nem biró proletáriátust szaporítja. — Es több hazai tanintézet mellett a mi reformált iskoláinknak nagyobb része is ennek az elemnek lesz valóságos tenyészháza, ha köznevelésünket és tanintézeteinket minél előbb a szükséges mérvben nem reformáljuk. Középiskoláinkban különösen helyben vagy akár közel vidéken lakó urak, földmives gazdáink, könnyen taníttathatják gyermekeiket. Ezek apáik életfoglalkozását és egyszerűbb életmódját elhagyják, költségesebb életű, nálunk úgynevezett s urakö lesznek, de azon képzettség és műveltség nélkül, melylyel magukat az élet nagy harcában más képzettebb erőkkel szemben felkűzdhetnék; s a végeredmény nagy részénél az ősi vagyonnak is tönkre menetele. A protestáns közönség vagyonosabb része már is ijesztő mérvben pusztul vagyonilag is. — Jól tudom, ennek több szomorú oka van. — De ha szorgosan nyomozzuk, kimutatható, hogy egyik jelentékeny oka a fentebb emiitettekben rejlik. A szerencsétlenül jártaknak nagy részénél nem külső balsors, hanem saját, azon egyéniségük és életmódjuk idézte- elő romlásukat, melyet viszont neveltetésüknek és kiképeztetésüknek köszönhetnek. Hajdan az állam intézetei is oly mértékben voltak r. kath. jellegűek, hogy a protestánsok vagy föl sem vétettek beléjük, vagy azon veszélynek voltak kitéve, hogy a tanultságot hitük árán kellett megszerezniük. Természetes tehát, hogy inkább bár szegényebb és néhol hiányosabb saját felekezeti tanintézeteikben kellett tanulniok ; s már ennélfogva is kiválóan buzgólkodtak felekezeti tanintézeteinkért. De ma akár az állam, akár valamely más felekezet tanintézeteibe a ref. tanulók is szabadon beléphetnek, s pedig hitüknek kockáztatása nélkül. Hajdan vallásunk szabadságát, egyházunk jogait, országos és megyei gyűléseken s más körökben a jogtudomány fegyvereivel is kellett védeni. — E mellett a nem protestáns jogi s egyéb főiskolák részint egészen el voltak zárva a protestánsok előtt, részint (későbbi időben) csakis tanulókul léphettek be, és mig a jogi . tanfolyamokon is vallásuk ellen irányzott tanokat kellett ^ hallaniok. Természetes tehát, ha apáink bármily erőfeszitésekkel és bármily szerényen berendezett protestáns jogi tanfolyamokat törekedtek állítani. De mennyire megváltozott e tekintetben is a helyzet. Az állam egyetemein, s azok jogi facultásaiban jelentékeny számmal vannak protestáns ós épen ref. férfiak rendes tanárokul alkalmazva, kik ott csak oly szabadon adhatják elő a tudományt, mint akár egy prot. főiskolában. Még nem oly régen is a protestáns intézetek, bár szegényebből s hiányosabban voltak is berendezve és felszerelve, mint az állatni. és némely más felekezeti tanintézetek, de sok kiváló szellemi erő volt tanáraik között összegyűlve, (nézzünk körül ma a legkülönfélébb helyeken és állomásokon, hány ily kiválóbb szellemi erőt találunk, a ki 1867 előtt protestáns tanintézetben volt tanár) és másfelől intézeteinkben nemcsak hogy erősen magyar szellem, de a tanitás szabadsága és általában az egyéniség kifejlődésére kedvező szabad szellem uralkodott. És mindez együttvéve, a nem protestáns tanintézetekkel szemben, a szegénység okozta hátrányok mellett is nevezetes előnyöket biztosított iskoláinknak. Ámde ma ez előnyök, a változott viszonyok folytán, részint megszűntek, részint a nem protestáns intézetekben is mtglehetősen élvezhetők; ugy hogy a mi tanintézeteink nagy részénél a szegénység, a rosszul berendezés, felszerelés és a hiányos szervezet hátrányai maradtak csak meg, még pedig az állami intézetekhez aránylag fokozottabb mértékben. Nyíltan szólok, mert komolyan óhajtom a segítést; és azt látom, hogy ma már nem is arról lehet szó, hogy az egyházunkbeli közoktatást itt-ott javítsuk, hanem arról, hogy (különösen a közép és felső oktatást) megmentsük a hanyatlástól és attól, hogy a nemzeti közművelődésben jelentéktelen tényezővé váljék. Ha pedig komolyan segitni akarunk: akkor feladatunk közok•1 tatásunknak és iskoláinknak a viszonyokkal megvál-I tozott helyzetét és állapotát nem leplezni, hanem a ba-I jok okaival együtt minél tisztábban felismerni ; — akkor kötelességünk erős elhatározással és gyökeres reformokkal tanintézeteinket ismét azon színvonalra emelni, hogy azok korunk művelődési szükségeinek megfeleljenek. Igenis, ezt kell tennünk tőlünk telhető áldozatokkal, és a mennyiben máskép nem volna lehető, hát tanintézeteinknek, vagy részint azokban a tanfolyamoknak erőinkhez mért reductiójával. — A sok gyenge iskola és akadémia helyett tartsuk fel csak azt, a minek fennállása jelenleg valóban közszükség, tartsunk fenn csak annyit, a mennyit most szétforgácsolt erőinket concentrálva kellően ellátni és felszerelni birunk ; és a protest j táns tanügyet megmentjük. De csak is ez által. A mely egyén vagy testület nyilvános tanintézeteket tart fenn, s az ezekkel járó jogokat élvezi, és a jövendő nemzedék ezreinek szellemi kiképeztetését (s 84*
