Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-19 / 42. szám

tűlvitetik; ez az ő feladata, actori incumbit próba; az actor szerepét ő játsza, mert ő indítványozza a reformot, ő „meri állítani és erősíteni, hogy a kér­déses tervezetet anyagilag is képes a magyar ref. egyház életbe léptetni." Általában mindaddig, míg nem lesz kimutatva, melyek azon iskolák, melyek má­sok dotálására összeszorítandók vagy megszüntetendők; miként kell ezen átalakításokat keresztül vinni, az alapítványokat egyik helyről a másikra áttelepíteni vagy helyben is convertálni; miként fog „a szét­szórtságnak vége vettetni, fognak az erők egyesít­tetni" míg nem lesz a bekövetkezendő állapotnak teljes képe előtüntetve: addig a Molnár Aladár úr egész terve gyakorlati értékkel nem bír. Tessék tehát elkészíteni azt az életbeléptetósi törvényjavas­latot is; így az egész nem egyéb, mint egy szépen kicsiszolt Procusteságy, egy szép pályamunka, melyet meg lehet dicsérni, de nem lehet gyakorlatban alkal­mazni. A míg ezen uj tervezet nem lesz elkészítve, addig ezen controversiának főtárgyát, azt t. i. hogy milyen lenne a reductio mérve, a maga javára nem fogja tisztába hozni Molnár Aladár úr. Mert hiszen ő maga nem tagadja, hogy igenis kellene reducálni, hanem azt mondja, hogy ettől nem kell tartani s egy nagy halmaz adattal bizo­nyítja, hogy túlságosan is sok iskolánk van ez idő szerint. Szép tudomány a statistika, de tisztában van már magával a világ a felől, hogy lehet vele űzni igen nagy mértékben humbugot is; lehet a statistika segélyével, az alaposság látszatával állítani fel a leg­alaptalanabb tételeket. Nálunk M. A. szerint 68 ezer lélekre esik egy gymnasium, mig Poroszország­ban 126 ezerre, sőt Szászországban 230 ezerrel. Legelőször is feltűnik ezen kimutatásnál a nagy különbség Porosz- és Szászország közt. Miként lehet az, hogy Szászországban majdnem csak felényi számú gymnasium van. A két ország culturalis viszonyai nagyon hasonlítanak egymáshoz; a culturalis szük­ségletnek bizonyosan elég van téve itt is amott is, különböző arányok mellett a gymnasiuinok létszáma s a lélekszám közt. Nem mutatja-e ez világosan, hogy itt statistikai számokból döntő érveket formálni nem lehet? A nálunk helyben tényleg létező viszo­nyokból tessék kimutatni, felesleges-e és mennyiben és hol a mi fenálló iskoláink száma. Megengedem, hogy van itt-ott egy felesleges, másutt ismét lehet hiány, de egy tényt nem lehet eltagadni, és ez az, hogy gymnasiumaink, különösen az alsóbb osztályok­ban túlnópessógben szenvednek, ós ópen azért sür­gettetik a parallel osztályok felállítása, valamint a tantermek kibővítése. És tudvalevő tény az is, hogy a mi sok apró gymnasiumaink felsőbb elemi iskolák hiányát pótolják. Az alföldi nagy városok majd mindenikében van egy úgynevezett gymnasium, a jómódú lakosság kevesli gyermekei számára a kö­zönséges elemi tanítást, valamivel nagyobb iskolai képzettséget igényel számokra. Ezen iskolákat igenis át kellene alakítani; de miután most nem lehet úgy tekinteni azokat mint valódi gymnasiumokat, ezen nagy contingenst ki kell hagyni a számításból s akkor nem 68, de valószínűleg még egyszer annyi ezer lélekre fog esni nálunk is egy valódi gymnasium. Hanem ebből még más is következik s itt át­térek arra, mit M. A. a mi szegénységünkre vonatkozó­lag mond. Az említettem iskolák megszüntetéséből nem fog M. A. úr eszközöket szerezni más iskolák emelésére, mert azoknak alapjait nem fogjuk helyben nélkülözhetni, ha convertálják is másnemű iskolákká az apró gymnásiumokat. Ezek az alapok annyira helyhez kötött természetűek, hogy azoknak más mint helybeni célokra fordításáról a legtöbb esetben szó alig lehet. Miből fogja tehát venni M. A. úr az eszközöket, hogy azon iskoláknak, melyek fenmarad­nának, dotatiója körülbelöl megkótszereztessék ? Mert legalább is megkétszeritésről van szó ezen fenn elő­sorolt szerény adataim szerint. Törüljük újra felét a nagyobb intézeteknek s oltsuk be a másik félbe. No már akkor azután csakugyan ott leszünk, hogy iskoláink száma nem fog megfelelni a szükségletnek, a felekezetbeli tanulók kénytelenek lesznek másfelé keresni helyet, s nem jelent-e ez a közoktatás teréről való oly visszavonulást, mely az abdicatióval egyértelmű. Nyúljon zsebébe a felekezet, fizessen, ha prae­tendálja maga részére a közoktatás gyakorlását. Ez az ultima ratió. Ezzel szoktak előállani a tervková­csok, a magas kormánynyal egyetemben. Szégyenle­tesnek mondja M. A. úr szegénységünk bevallását. Már akár szégyenletes akár nem, de tagadhatlan tény- és ezt tagadni akarni — ez azután az igazi strucmadár-politika, ez a nevetséges ós veszélyes önámitás ós vakság. Molnár Aladár kijő sodrából s a pathos regióiba emelkedik, midőn ezen fatalis aka­dályhoz jut. Azonban declamatiókkal nem lehet meg­másítani azon tényt, hogy mi a reformatió alkalmá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom