Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-10-12 / 41. szám
akkor csak oly erősen ellenezte azt a javaslatot, mint a mostani javaslatomat. M. ur mindkét cikkében szemrehányást tesz azért, hogy iskoláink hiányait és fogyatkozásait mi magunk nyilvánosan elismerjük. Én általában rosszalom a struc politikáját, a mely mivel fejét a homokba dugván, maga nem látja a bajt és veszélyt, azt hiszi, hogy mások sem látják, vagy talán nem is léteznek. Azt meg épen nevetséges ós veszélyes önámitásnak vagy vakságnak tartanám, ha szemet hunynánk vagy lepelt akarnánk borítani azon nyilvános intézeteinkben létező bajokra, melyek az egész világ előtt nyitva állnak, melyeket más vallású tanulók ós szülőik ezerenkéut ismernek saját közvetlen tapasztalásukból, és a melyekből ref. és egyóbb vallású növendékek évenként több százan mennek más közép- ós főiskolákba. De azt merem mondani, hogy a közoktatás jelenkori szükségeit és fejlettségét ismerők előtt még senki sem mondott keményebb ítéletet ref. iskoláinkról és tanügyünkről, mint mondanak Mocsáry ur ós mind. azok, kik vele állítják hogy „a mi felekezetünk teljesen képtelen * tanintézeteit a Molnár-féle javaslat által igónyelt színvonalra emelni, illetőleg az ehhez szükséges dotatiót adni; s e terveket forcirozni „egyértelmű volna a felsőbb oktatásról abdicálással." Az idegen ki M. úr ez exaggeratióit elhiszi azokban nem csak iskoláinknak jelenben igen alacsony fokon állását, de egyszersmind annak a szégyenletes bevallását látja, hogy az egész magyar ref. felekezet nem is képes .tanügyét az igazán jól szervezett közoktatásnak egy meglehetősen minimális színvonalára is emelni. M. úrnak — ha komolyan ós csak némileg alaposan akarta a kérdést tárgyalni, elsőben is ki kellett volna mutatnia, hogy a tervezetben a tanárok létszámára, fizetésére, a parallel osztályokra, az iskoláknak taneszközökkel s gyűjteményekkel ellátására javaslott intózkedósek s általában az általa perhorrescalt reformok legalább is nem lényegesen szükségesek, hogy ezek nélkül is lehet közoktatásügyünket kellően rendezni ós szervezni; — meg kellett volna cáfolnia a munkálatomban ezek szükségességére nézve előadott indokaimat. Másodszor tények előadásával, adatokkal, s a reális viszonyok ismertetésével kellett volna megmutatnia, mily nagy azon változtatás, melyet ezen tervezet következtében a tanárok létszámában, és Ifi külön azok fizetésében kellene eszközölni; azután hasonló módon kellett volna bebizonyítania azon állítását, hogy erre az egész felekezetünk, az egész ref. egyház még erőinek célszerűbb összesítésével sem képes legalább intézeteink „oly mérvű reductiója nélkül, mely egyértelmű a felsőbb oktatásról abdicálással.* És mindenek felett be kellett volna bizonyítania azt, a mi ugy látszik közöttünk a főkülönbség, hogy a magyar protestantismusnak érdekében nem az áll a mit mi akarunk, hogy bár talán kevesebb számú, de kellően berendezett és szervezett intézetekben minél jobb ós alapos műveltséget nyerjenek fiai, hanem az, mit ő kiván, hogy a sok minden féle bármily gyenge tanfolyam ós iskola szabadon tenyószszók. Mindezek igazolását egy szóval sem kísérli meg. Ezeknek unalmas bizonyitgatásával sein magát sem az olvasót nem fárasztja, hanem csak ugy könynyeden állítja, hogy elpusztítjuk a prot. felsőbb oktatást, sőt a tetejébe reám fogja, hogy a jogakadémiákat illetőleg nyiltan ki is mondom azoknak az állam kezébe átadását. Én pedig M. úr puszta állításai ellenében merem állítani és erősíteni, hogy a kérdéses tervezetet anyagilag is képes a magyar ref. egyház életbelóptetni — ugy hogy épen az által lótesiti a valódi felsőbb oktatást, ós anélkül hogy e miatt intézeteink szám szerint is kevesebbre reducáltatnának, mint a mennyire a művelt társadalmaknak e nemű intézetekben szükségük van ; de természetesen azon feltétel alatt, hogy az eddigi rossz gazdálkodásnak, ós szétszórtságnak vége vettessék, és az erők célszerűen összesítessenek, ós nem a centralisatióról vagy décentralisatióról vallott kedvenc politicai elméletek — hanem maga a jó közoktatás érdekei által kívánt szervezet állapittassók meg. Ez a fő dolog; ez a gyakorlati szükség. Ugyan nézzünk egy pár tényt fenálló állapotainkból. A budapesti egyetemen p. o. 1871-től fogva 1250—1315 jogász közöl 135 — 164 ref. vallású szokott lenni.*) A kolozsvári egyetemen az utóbbi években 190—208 jogász között 53-62 volt református. Az idén 205 között 62. — A többi *) Az utolsó 2 évben esett le 161-ről 75, 6 l-re de az idén tarét 164.