Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-05 / 40. szám

én politikai pártállásom? Ki nem olvasta az utóbbi gyűlésekről szóló tudósításokat, melyekből láthatta hogy más pártbeli emberek és nem függetlenségiek tették a kormány ellen a legélesebb nyilatkozatokat? Vagy tán nekem, mert a függetlenségi párt tagja vagyok, delicatesse tiltja a szabadon nyilatkozást, midőn Tisza ós Trefort teszik azt, amit Bach ós Thun Leo művelt ? Az utóbbiaknak szabad volt, sőt kötelesség volt opponálni, amazoknak nem szabad, mert Tiszának és Trefortnak hívják őket ? Azt kérdezem : ugyan hol volnánk most, ha őseink, kik a bécsi és linci békekötéseket létrehozták, akként gondolkodtak volna, mint Ballagi Mór, hogy t. i. a politikát a vallással összekeverni az egyházra nézve lealacsonyító dolog. De reflectálni kell még kétrendbeli mondására. Kézzel fogható valótlanságnak, ráfogásnak mondja B. azon állításomat, hogy a kormány egész eljárásának iránya nem más, mint az, hogy el akarja tőlünk venni a felsőbb oktatást. S mit mond annak bebizonyítására ? „A kormány nem kívánja intézeteink megszüntetését, nem is kívánhatja, ha egyenesen maga alatt nem akarja vágni a fát." Punctum, ebből áll az egész cáfolat. Ily érvelés ellenében nincs szükségem ellenbizonyitványokra, csak csudálkozásomat fejezem ki a fölött, hogy Ballagi t. barátom ignorálja, miszerint bizony voltak már korábban is és lesznek jövőre is oly kormányok, melyek maguk alatt vágják a fát. Hanem hát azt mondja, és ez igen érdekes, hogy „iskolatörvénynek nem az a célja, hogy az mától holnapra minden részleteiben végre legyen hajtva; hogy a mely iskola arra nem képes, azonnal bezárattassék." Miként merítsünk azonban megnyugvást ezen biztatásból, mikor maga Ballagi barátom pár sorral alább azt kérdi: „hát baj-e az, ha az embereket a jóra, melyet rövidlátó particularismusból önkényt cselekedni vonakodnak, rá is kényszerthetik?" Gyönyörű törvényhozási ós alkotmányos elméletek ! Vagy tán az is szentségtörés és lealacsonyító a vallásra nézve, ha most meg már alkotmányosságról beszélek ? No hát a jóra való kényszerítésnek ezen kilátásba való helyezése engem még inkább arra int, hogy ne tartsam sürgetendőnek a középtanodákról szóló országos törvénynek meghozatalát, a mely törvény, ha B. szerint nem is tenné bizonyossá, de igen is lehetségessé tenné iskoláinknak a kormány tetszésére bizott becsukását. De int arra 11 s • t 1274 is, hogy ellenezzem magunk által való elfogadtatását a Molnár Aladár-féle szabályzatnak, mely szerint a zsinat által felállítandó egyházi főtanács Volna feljogosítva, iskoláinkat hasonló módon „rendezni." Ha ez csak tüntetés akar lenni, ha azt hiszik némelyek, hogy majd bedugjuk vele a kormánynak száját, ón az efféle „fogást" ós „manoeuvret" sem hozzánk méltónak, sem sikeresnek nem tartom, mert igen könnyen át lehet látni a szitán; ha pedig pressió akar lenni saját felekezetünkre, nem várok tőle sikert e tekintetben sem. Oly nagymérvű dotatiójára az iskoláknak, melyet a Molnár-féle szabályzat igényel, teljesen képtelen a mi felekezetünk, és kivált most: midőn ennyire tönkre van téve mindenkinek vagyoni állása. Ballagi barátom olyformán látszik gondolkodni mint a hires francia minister Calonne, aki azt mondja a pénzt sürgető Maria Antoinettenek: asszonyom ! ha a dolog csak nehéz, vegye olybá, hogy megvan ; ha lehetetlen, majd meglesz.*) A szédelgő minister kudarcot vallott. En nem akarom a kormánynak — legyen az Tisza vagy bármiféle más — tetszésére bizni, hogy a kezében levő a múltkorihoz bizouyára hasonlóan alkotandó törvényt iskolai önkormányzatunknak t á r g ytalanná tótelére fordíthassa; nem akarok a Molnár Aladár féle javaslatnak magunk részéről való elfogadása által a kormánynak lovat adni alája, hogy azon lovagolván elmondhassa: magatok ismertétek be, hogy iskoláitok tarthatlanok, és miután magatok vagy nem akarjátok komolyan, vagy nem vagytok eszközölni képesek, majd segitek bajotokon, majd kényszeritelek benneteket a jóra egy kicsit. Volna még sok mondani valóm Ballagi tisztelt barátomnak e lapok 38. számában közzétett nyilatkozataira is; elhagyom, úgy is „hosszú" már ezen cikkem is. MOCSÁRT LAJOS. Tovább, úgy hiszem, már nem mehetni a pártatlanságban, mint ha az ember saját lapjában közöl maga ellen írt cikket ós ínég csak a csillagozás jogával sem ól, holott sok helyt egy-egy megjegyzéssel, egy-egy szó helyreigazításával ólét vehetné az ellene irányzott támadásoknak. Se baj! Ki engem érteni akart, bizonyosan megértett, s lehetetlen, hogy természetesnek ne találta volna *) Madame, ?i la chose n'est qu« difficile, elle est falté ; si •lle est impossible, elle se fera.