Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-26 / 4. szám
mint állampolgár befolyást gyakorolhat annak meghatá- I rozására, hogy vagyona és élete felett mily mértékben I és mily esetekben rendelkezhetik az államhatóság." Szeretném én már most látni azt az embert, aki ezen fogalommeghatározás alapján be tudná bizonyítani, hogy pl. a sajtószabadság vagy az egyesületi- vagy gyülésezési jog a polgári szabadság (helyesebben : politikai szabadság) alkatrészei. Vagy az esetlen kifejezések egyik szép példája az is, midőn szerző azt mondja, hogy 9 a vérszerződés mind a fejedelem mind a nemzet részére némi (!) jogot biztosít®, arról a vérszerződésről mondja ezt, amelynek alkotmányhatározatait nemzetünk büszkén mutathatja fel, mint j Európában azon időben páratlanokat. A közjog definitiója sem rosz. A közjog ugyanis azon jogok összesége, melyek a társadalmat (!) közösen érdeklő dolgokra vonatkoznak. Ennyi, azt hiszem, elég lesz szemelvényül és ismertetésül egy népiskolai alkotmánytanból, melynek írója lehet jó gymnasiumi tanár, de a jog- és államtudományokhoz annyit sem ért, mint az a gyermek, akinek a számára írta munkáját. Az említett tudományokban való teljes járatlanság szülte baklövések azonban nemcsak Szűcs könyvében, de a fenebb elősorolt alkotmány tanokban is bőven előfordulnak, talán az egy Mayer Miksáét kivéve, mely — ha ugyan futólagos áttekintés után megítélhetem —• bármily szerencsétlen is a tananyag megválasztásában, legalább a felhasznált anyagot nem tanítja el. Mi természetesebb aztán, mint hogy a felületes és hiányos ismeretekkel készült tankönyvek rendszere sem felel meg a paedagogia követelményeinek ? Ahelyett, hogy okszertileg levezetnék egyik intézményt a másikból s feltüntetnék az organikus összefüggést és kapcsolatot a különböző institutiók között külön-külön, önálló fejezetekben tárgyalják a jogtudományok egyes ágait s azok körébe tartozó intézményeket. Ahelyett például, hogy midőn a közigazgatási orgánumokról szólanak, elmondanák, hogy minő állást foglalnak el azok az igazságszolgáltatás közegeivel szemben és azok mellett, s ahelyett, hogy midőn az igazságszolgáltatási hivatalokról szólanak, megismertetnék egyúttal az azoknak hatáskörükbe tartozó jogügyletek közül a népiskolai alkotmánytanba valókat: minden összefüggés nélkül beszélnek a közjogról, közigazgatási jogról, igazságszolgáltatásról és magánjogokról. Hogy mindez így van, és nem máskép, azon — mondom — alig lehet csudál kőznünk. A népiskolai alkotmánytanok .szerzői nem ismervén azon tárgyakat, melyeknek feldolgozásához hozzáfognak, előveszik pl. Korbuly közjogát, Fésűs közigazgatási jogát és Apáthy perrendtartását s ezekből böngésznek ki és írnak ki eg)*et-mást, ami épen szemökbe ötlik s amiről gondolják, hogy „hasznos tudnivaló". Nem képzelem, hogy máskép készülhetnének azok az alkotmánytanok, melyeknek rendszerök beillenék egy, a joghallgatók igényeinek megfelelő, tudományos tankönyvbe, de nem egy népiskolai használatra szánt munkába. A klasszikus ókorban Krotonban volt egy iskola, a pythagorasi szövetség, melynek tanítója és vezére, Pythagoras, azt a célt tűzte ki magának, hogy értelmvs polgárokat neveljen Görögország számára. A görög bölcs tudta, hogy mit akar ; tudta, belátta az igazságot, hogy értelmes polgárok tehetik nagygyá, gazdaggá, virágzóvá hazáját. Szégyen lett volna az utókorra nézve, ha a százados igazságot elejtette volna. A szövetség, mely hajdan Kroton szűk határai közt terjeszté a világosságot, immár az egész világra szóló, egyetemes szövetség lőn. A tanintézetek s első sorban a népiskolák feladata ma már a pythagorasi szövetség céljának egyetemes megvalósításában a leghatékonyabban közreműködni. Hogy e hivatásuknak megfelelhessenek, gondoskodjunk mindazon segédeszközökről, melyek működésök v eredményét biztosítják. S miután, azt hiszem, a jó taukönyvek azon segédeszközök közt a legkiválóbb helyet foglalják el: lássuk el népiskoláinkat mindenekelőtt megfelelő tankönyvekkel. E sorok írója nem vélt fölösleges munkát végezni, midőn egy oly tantárgynak tankönyvben való feldolgozására nézve adta elő nézeteit, mely a szó szoros értelmében arra való, hogy a leendő polgárok megtanulják belőle, amit az öntudatos, értelmes polgároknak — harájok és a társadalom boldogíthatása végett és önmaguk javáért — tudniok kell. DR. BALLAGI GÉZA. * BELFÖLD. A pápa és a "budapesti socialisták. A helybeli socialista munkások f. hó 19-én a Beleznay-kertben nagy gyűlést tartottak, melyre magyarnémet szövegű vörös felragaszok meghívták „az igazság minden barátját ( < Magunk is annak tartván magunkat, elmentünk a gyűlésre, hol valóban tanulságos dolgoknak voltunk tanúi. Vagy ezeren voltak jelen ; a munka minden ága képviselve volt, legerősebben a nyomdász-ipar. A közönség kizárólag férfiakból állott, gyermeket vagy nőt nem eresztettek be a különben is zsúfolásig megtölt terembe. A pápa legújabb encyklicája, mely oly erősen megtámadta a sociálisták tanait, felbőszítette a helybeli sociálistákat. Gyűlésükön nyolcan szónokoltak, s minden szónok beszédéből elkeseredés lövellt a pápai curia ellen. A felügyelő bizottság megalkotása után Dr. C s i 1-1 a g h Zsigmond lépett az emelvényre, s hosszú, zajos tetszésnyilvánításokkal gyakran megszakított beszédében,
