Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-28 / 39. szám

haladná a fő szám • de még inkább tanúsítja a munka sokaságát és természetét levelező naplóm, mely 1410 db levél szétküldését igazolja, a mi legalább is annyi levél vételének felel meg, a melyek összege tehát, mintegy 4000 drb forgalmi számot tanúsít, mely összeg a gyűlések, az egyházmegyei s kerületi bizottsági munkálkodások, a kánon, visitatió által igénybe vett két egész hó alatti teendők hozzá számításával, valóban szinte elviselhet len, vagy physice és anyagilag teszi tönkre azt, a ki ily egy ember erejét túlhaladó munkának elvégzésére vállalkozik : minélfogva kérnem kell az egyházmegye tagjait, hogy tanulmányozzák szabályzatainkat s tartsák magukat ahhoz, hogy önkényt küldjék be s hogy szabályszerűen állítsák ki jelentéseiket vagy beterjesztendőiket s ne várjanak 2—3-szőri megsürgolést, mely felesleg munkák egyúttal bizony boszantók is. De Istené legyen a dicsőség, egy éve túlfeszített erőt igényelt munkáját kibírtam s elvégeztem a teendőket akkép, hogy irodámban a mai napig nincs hátralék. 8 e statisticai átnézet után nézzük a skeletnek húsát vérét, életműködési eredményét. Az autonom fejlődés terén, — e történelmi multunkkal összeforrt irányban, nevezetes haladást tettünk első évben is : mert berendeztük egyházmegyénkben az igazságszolgáltatást, mely az erkölcsi alapokon nyugvó s hatalmi fegyverekkel nem rendelkező egyháztársadalomra nézve még sokkal fontosabb, mint az államokra, melyekről mondva van, hogy justitia a fundamentumuk, s berendeztük a jelenkor fejleményeinek követelményei szerint, akkép, hogy az esperes keze között van meghagyva, annak pálriárkális kezelése t. i. a peres ügyeknek békés uton, mint egy békebiróilag, kiegyenlítése ; de a közigazgatási teendőkkel nagy egyházmegyénkben annyira túlterhelt espei*es által kezelt administratió érdekében s hogy az igazságszolgáltatás is behatóbban kezeltethessék, a perfolyam lebonyolítása külön consistorialis elnök által teljesíttetik; mely intézkedés állal mind az esperesi tekintélynek s egyházias iránynak mind az igazságszolgáltatás objectivitásának elég van téve. Sajnos csak az, hogy superintendentiánk ; nem ismerve speciális viszonyainkat s nem hatolva be intentiónkba, s egyházmegyei egyik képviselőnk által is helytelen irányban informáltatván, annak egyik másik tagja, féltékenyen tekint e reformlépésünkre, mely pedig egyházmegyénknek a superintendentialis igazságszolgáltatáshozi viszonyát éppen nem alterálja, legfölebb lökést ád a superintendentiának, hogy igazságszolgáltatását valahára ő is rendezze! De bízunk a testvér egyházmegyékben ; akiknek véleményezésük elé terjesztetett a belügyünk, — hogy megértve indokainkat, s fel fogva intenliónkat, kárhoztatás helyett méltányolni fogják azoknak komolyságát s nehogy közöttünk s az egyházkerület közt couflictusra vezessen ez ügy, speciális viszonyainkból kifolyólag belügyünknek tekintendik ezt, sot indítványnak arra, hogy az egyházkerület is állítsa fel valahára consistoriumát s szabályozza a peres ügyek kezelését. Rendszeresítettük továbbá pénzügyünk administratióját, a hátralékok ellenőrzését, az egésznek nyilvántartását, a könyvvitel ujabb követelményei szerint. A nagyobb hivatásu kánon, visitátiót felmentettük a hatályát zsibbasztó adószedéstől s így erkölcsvallási irányának, rendeltetésének visszaadtuk, már már oda sülyedt tekintélyét restituáltuk. Elhárítottuk a dijlapi tartozmányok közvetlen beszedésének ódiumát, s erkölcsi hátrányait, a belhivatalnokoktól s intézkedtünk, hogy azok pontosabban egy összegben s felelősség súlya alatt befolyjanak. Egy nagy lépést tettünk a mindkét érdekelt félre nézve erkölcsi és anyagi hátránynyal járó lelkész és tanítói köz munka váltság keresztülvitele tárgyában ; melynek végeredménye, a lelkész és tanítói kar erélyétől s a presbyteriumok erélyétől függ. A takarék magtárak számát megkétszereztük. Az egyházmegyei énekegyletet, prot. kultusunk emelésének e lényeges factorát megalakítottuk. A lelkészi köröket szerves összeköttetésbe hoztuk : de fájdalom csak galvanicus mozgás jeleket mutatnak életerő helyett, mi rend kivül elszomorító, hogy ne mondjam vészt jelző jelenség. A már-már idülten gyógyíthatatlannak jelzett iskola mulasztásoknak elevenükre tapintottunk, "a közigazgatási bizottság erélyét felköltöttük, iskolai ügyeinkbeni hatályos támogatását kinyertük ; megtettük a célhoz vezető lépést, hogy a túlnépes iskolák mindegyikében a II-od tanítói állomások.rendszeresítessenek ; úgy a kezdeményt, hogy a minimum alóli tanítói fizetések felemeltessenek ; a felszerelvények egy tanodában se hiányozzanak többé ; ellenben a hanyag vagy képtelen tanitók ne legyenek továbbra is akadályai a tanügy haladásának: meg fogjuk alkotni még e gyűlésben a tanitók választási szabályzatát, — melynek létesítése az egyházkerületen annyiszor s oly hiábau sürgethetett; s ha e gyűlésen sikerülend a mult gyűlésen már elvileg elfogadott intézkedést, a tanügyi bizottság illetve elnöke jog és hatáskörének kellően kiszélesbitését megvalósitanunk s emelnünk, s ez által a nagy ügy szakszerű és tüzetes fejlesztésére egy erőit ez irányban mérlegbe vető, teljesen e nagy célnak szentelhető ügy buzgó és hivatott egyén vezetése alá helyeznünk, eljutottunk oda, hogy a miniszteri jelentés ezentúl a somogymegy ei prot. iskolákról ép ellenkezőt jelezzen mint legközelébb. 8 ezeknek koronájául, ha emlékezetükbe idézem a jelentésemben is érintett amaz elhatározását a n. 111. okt. ügyi miniszter úrnak, mely gymnasiumunk tovább fejlődhetésének rég óhajtott sine qua nouja, annyi eredményére hivatkozhatom ez egy évnek, hogy elmondva hogy : „mindeddig segitségül lőn uekünk az úr", hálával telhet el szivem, az isteni gondviselésnek az erőtlenekben magát megdicsőítő kegyelme iránt s remény dagaszthatja keblemet, hogy nem hiába munkálkodunk !. . . S most a melyek hátunk mögött vannak, azokat elhagyva vessünk még egy tekintetet, jelen gyűlés ta-