Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-28 / 39. szám

1257 1258 náeskozásunk legfontosabb tárgyának, gymnasiumunknak jövőjére is. Grymnasiumunk életében epokhális idő küszöbén állunk, mert az oktatásügyi miniszter azon elhatározása, hogy gymnasiumunk tanhelyiségei legkésőbb 1881. aug. hó 1-én visszabocsáttatnak s a Beleváry-féle szép alapítvány a gymnasium saját céljaira lesz fordítható ; továbbá azon lelkesedés, melyet a legközelebbi mult gyűlés az egyik tanári széknek uj erővel leendő betöltése tekintetéből tanúsított, azon jelentőség, a mit a protestáns e világító tornya s nemzetiségünk e vég várának a hazai prot. és hazafias közönség tulajdonit, de mindenek fölött az egyházmegyénk e szemefénye, apáink e drága hagyatéka, a nagy Festetich, e korán fölül emelkedett férfiú alapítványa iránti kötelmeink arra utainak bennünket, hogy gymnasiumunk jövőjére vessünk egy komoly s beható tekintetet. Köztudomású, hogy a középtanodák országos törvény általi rendezése, színvonaluknak emelése szintén küszöbön áll : de ha nem is, a protestantismusnak, nem kívülről kell céljai felé hajtatnia ! Egyszer csak felhangzik a kiáltás »Imhol jő a vőlegény ! . . . gondoskodjunk róla, mikép szerezzünk olajat lámpáinkba ? . . . Vagy jó intézet, tisztelt közgyűlés, vagy semminő ! A jó fényt, áldást terjeszt maga körül. A rossz, a menynyiben elvonja más jobb intézetektől, környezete növendékeit, csak setétséget ái'aszt, s áldozatokat ejt. Jobb ha nincs. Hivatásának magaslatára emelkedő tanintézetet tehát ! vagy 4 osztályú algymnasiumra leszállanunk, vagy 8 osztályú főgymnásiummá felemelkednünk kell mert egy 6 osztályú gymnasium a maga bevégzetlenségével nem engedhet tanügyi szempontbol megállapodást. A 4 osztályra leszállást szégyenleném, de nem is merném önöknek proponálni, a 8 osztályért lelkesedem s hiszem, hogy önök velem együtt hevülnek. De tán korai még erről szólani ? Nem uraim, sőt éppen most van itt az ideje, mert az 1881-ig rendelkezésünkre álló két év inkább kevés ily nagy kérdéshez, mint sok az elhatározás, a kormányi leirat pontjaira, melyekkel bensőleg összefügg a kérdés : mi a célunk gvmnasiumunkkal? halasztathatlan Igen, de ahhoz, hogy gymnasiumunkat esetleg főgymnásiummá emeljük, áldoznunk kell Jó hát áldozni fogunk ! Nem elég, mond a mélyebbre tekintő, hanem tőkénket meg kell kétszereznünk. Tehát meg fogjuk kétszerezni. De mikép ? . . . szól a rideg számítás, sőt tán kétkedés ! Akaratei'őnkkel, a protestantismus ható ereje, a közművelődés, gyermekeink, egyházunk, hazánk, nemzetünk jövője iránti érdekeltségünkkel, a legszentebb ügy iránti élő hitünkkel, mely hegyeket mozdít meg! Igen! de a puszta lelkesedés nem elég! mondja a j ó z a n ész! Ellenkezőleg, minden nagy dolgot még eddig a fenkölt igaz lelkesedés szült, vitt ki s teremtett sokszor semmiből. A mi egyházmegyénknek pedig 80 gyülekezete van, mely 45,000 lelket számlál, 64 lelkésze, 81 tanítója s annyi neves lelkes vagyonos és befolyásos világi tagja! S ott van a tanintézetünk iránt eddig is figyelmet, érdekeltséget sőt némi csekély áldozatkészséget is tanúsított egyházkerületünk • ott a 3 millió magyar protestáns egyházegyetem , mely tudja, hogy mi volt a múltban s mi kell, hogy legyen a jövőben, itt a haza, a magyar nemzetiség és protestantismus e hullám verdesett védgátján Csurgó; ott vannak a nagy Festetichnek még élő fejedelmi gazdag, nagylelkű és emelkedett szellemű utódai, a tanintézetünk nemzeti missióját, kulturális hivatását felismert Somsichok, megannyi Maecenások; Somogymegyo nagy és lelkes közönsége, a hivatása színvonalára emelkedett Csurgó mezővárosa; ott az állainkormány, mely a Csurgó által e?y századdal előbb kikiáltott programmot, — végvárakat állitani fel és erősíteni s a civilizatió fegyverével tartani meg a karddal szerzettet, — oly következetesen s már is szebb jövőt jósló eredménynyel igyekszik hazaszerte keresztül vinni, mely szempontból annál kevésbé hagyhatja figyelmen kivül a meglevőt: szóval annyi tényező, hogy csak férfiak kellenek, a kik ne szégyeneljék a munkát, s a kik ne restelkedjenek Mózes pálcáján élő csurgó forrást fakasztani a kősziklából is Csurgó számára, hogy az is vissza csurogtathassa a tudomány áldásait. Kérem a tisztelt közgyűlést, nem a magam, hanem egyházmegyénk, a protestáns haladás, a haza, a nemzet érdekében fogadja el, sőt tegye magáévá, emelje magához, költse életre e nagy s hozzá méltó szép eszmét s a teendők előkészítése, az erők, a viszonyok, a lehetőség mérlegelése végett, bizza meg a gymnasium igazgatóbizottságát azon utasítással, hogy az 1880. tavaszi gyűlésre, — melynek helyét szinte kérem meghatároztatni, — terjesszen be egy az egyházmegyei közönséggel közlendő tervezetet, az intézet főgymnásiummá emelése esetén szükséges tanhelyiségek, tanerők, taneszközök s általában az intézet teljes berendezése, a szükségesek fokozása, a beszerzendő tőke, vagy évi jövedelem mennyisége, honnét s miként begyűjtése, szóval a szükséglet valamint a fedezet tárgyában.® Az esperesi jelentés legfőbb momentuma e szerint csurgói gymnasiumunk főgymnásiummá tervezett, a nehézségekkel számot vetett és aggályt, kételyt eloszlató beterjesztvénye. A hatás csaknem hasonló volt Péter apostolnak Jeruzsálembeli elhangzott beszédének eredményéhez ! Szeretünk lelkesedni, keleti véríiségünk mellett is ! csak azt a tapintatot találják meg, mely szivünket megrezegteti, és mi a közügyért tudunk lelkesedni nemcsak, hanem áldozni is. Ez indítvány mellett lelkesen szólaltak fel többen nemcsak a lelkészek, hanem a képviselők közül is, és mások, kik gyűlésünkön részt vettek. Nevezetos a többek közt Dr. Barla Sándor csurgói orvos úr félsz ól lalása, melynek eredménye az lőn, ho^y az indítvány egész teljében elfogadva lőn s véleményes tervjavaslat készitésé-78*