Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-28 / 39. szám

és nemzetiségi nehéz versenyhen fokozott igényű feladatukat betöltsék. Szarvason például volt egy teljes gymnasium, melyben évtizedeken keresztül folytatott küzdelem után végre is többre nem birták vergődni, mint hogy öt tanárt 500 váltó forint évi fizetéssel tengődtettek. Az Eutwurf szerint, hogy teljes gymnasiumi rangját fentarthassa, 12 tanárt kellett beállítani 1000 pengő forint fizetéssel egyet-egyet, és — ami eleintén teljes lehetetlenségnek látszott, — egy esztendő alatt meglett. Igaz, hogy alkotmányos világban a törvénynek ily hirtelen történő végrehajtása nem várható. De másrészről nem is oly nagy ma a pótolandó ür, mint az ötvenes évek elején volt, és csekély erőlködéssel mindaz létesíthető, amit Molnár Aladár javaslatának keresztülvitele szükségessé tesz. Iskoláink egy nemét azonban igenis fenyegeti itt-ott a megsemmisülés veszélye, mert az állam legközelebbi érdeke fűződik azok helyes szervezetéhez; értein a jogakadémiákat. De erre csak azt mondom, hogy „debuisset pridem." Elég sokáig pazarolták a szegény protestáns ember filléreit oly intézetekre, melyeknek hasznát, mint egyház tagja egy sem, mint polgár is alig minden tizezredik veszi; elég sokáig vonta el azok fentartása a tápláló nedvet azon intézetektől, melyek a nagy közönségnek különbség nélkül szolgálnak; eleget rontottak tanügyünk okszerű, természetes fejlődésén s megszilárdulásán. Hadd üssön az órájuk. Nem üthet elég hamar! „Ne ez legyen a jelszó : ,,minél több", hanem „minéljobb" iskolák. I^eltevén, hogy ma a javaslat értelmében nem bírjuk egyik vagy másik főiskolánkban a hó szeretettel átölelt mindenféle szaknak fentartását: egy időre egyik vagy másik ágat szüntessük meg. Ha majd az alap szaporodik, az iskolák kasszái megizmosodnak; mindig felállíthatjuk azt, a mit most megszüntetünk. Ha nem lehet gyinnasiumot, jogakadémiát, theologiai szemináriumot kellőleg fenntartani: mondjunk le egyelőre egyik- vagy másikról, hogy a megtartottakat oly erőre emelhessük, melylyel coordinative megálljanak az ország minden egyéb hasonnemű intézetei mellett." Ime, így szól a Molnár Aladár javaslatát a „Pesti Napló *-nak f. Iió T-iki számában ismertető Tarcy Lajos, tanári karunk ama veteránja, kinek 45 évi, dicsőséggel futott tanári pálya tapasztalataiból merített egyszerű szava is bírhat szerintem, annyi nyomatókkal, hogy a dologhoz nem tartozó motívumok sugallta, akármily politikai tekintélytől jövő nézetet ellensúlyozzon. Részemről pedig, bármennyire tisztelem Mocsáry t. barátom politikai nemes meggyőződését, jelleme tisztaságát a maga helyén: e kérdésben elfoglalt álláspontját, valamint közműveltségünkre nézve veszélyesnek, úgy az egyházra nézve lealázónak tartom. Mocsáry t. barátomnak nem kell zsinat, nem kell convent, nem kell iskolarendezés, mi kell tehát? Kell azon zilált állapotok folytatása, azon nyomorúságok megörökítése, melyek mellett jajgatva rá lehessen kiáltani az országos ügyek intézőire: ime, mind ennek ti vagytok az okozói. Ez, megengedem hogy politikai fogásnak elég ügyes fogás; de egyház, mely legszentebb érdekeit képes volna ily manoeuvrenek áldozatul vinni, azzal egyenesen lemondana létjogáról, ós hitvány eszközzé aljasulna. Minthogy pedig mi az egyházat úgy tekintjük, mint az emberi társadalom egyik legfontosabb iutézmónyót, mint annak értelmi ós erkölcsi előhaladása legfőbb tényezőjét: ennélfogva fájdalmas, de erős elhatározással fordulunk el minden oly eljárástól, mely az egyház drágán szerzett szabadságát, oly dolgok elérésére akarná felhasználni, melyeknek nem az egyház java, hanem a politikai élet szenvedélyei mutatják az irányt. BALLAGI MÓR. ISKOLAÜGY. A középiskolai törvényjavaslat napirendről levételének okozói. APester Lloyd sept. 16-iki esti lapjában olvassuk : »Egy az oktatásügyet tárgyazó cikkben, mely lapunk sept. 11-iki számának reggeli kiadásában jelent j meg, Molnár Aladár képviselő úr sajnalatát fejezte ki a fölött, hogy a kormány ^azon javaslatot, melyet a képviselőház közoktatásügyi bizottsága 1874/75-ben nagy fáradsággal véglegesen elkészített, a nyilvános tanácskozások előtt egy nappal az ügy minden barátjának sajnálatára levette a napi rendről/ Ezen a szemrehányás hangján tett megjegyzésre vonatkozólag ma levelet kaptunk egy a vidéken tartózkodó képviselőtől, ki abban az időben a közoktatásügyi bizottságnak tagja volt. A képviselő úr figyelmeztet bennünket, hogy Tisza, a jelenlegi miniszterelnök, akkor szintén tagja a közoktatási bi-11*