Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-28 / 39. szám

zottságnak, bár több izben kinyilatkoztatta, hogy nincs megelégedve a javaslat minden pontjával, és pedig kivált azért, mivel kelletinél mélyebben beleereszkedik a tanterv és az állami felügyelet részleteibe, mégis elfogadta és mint miniszter is tárgyalás alá akarta keríteni, de mivel az ülésszak vége közeledett, csak abban az esetben, ha heves ellenállásra nem talál és tárgyalása szerfölött soká nem húzódik. Hogy erről biztos tudomást szerezzen, bizalmas beszélgetésre hívta meg az ügy iránt kiváltképen érdeklődő képviselőket a képviselőház elnöki irodájába, és közölte velük szándékát. Ez alkalommal többen a jelenlevők közül, különösen Zsedényi és Mocsáry, nagyon hevesen kikeltek a javaslat ellen, melyet rossznak és az autonomiát sértőnek tartottak s kinyilatkoztatták, hogy elfogadását minden áron meg fogják akadályozni. Zsedényi ugyanily értelemben tett szót mind a konventek gyűlésein, mind választói előtt, s Mocsáry meg ő voltak tulajdonképen az okai, hogy a javaslatot az utolsó pillanatban levették a napi rendről. Ez kétségkívül kár ; de a kormány- és a közoktatásügyi bizottságnak azt a részét, mely a javaslatot magáévá tette, ebben a tekintetben nem érheti szemrehányás."* A P. Lloyd e közlésére a következő észrevételeket vettük szintén a vidékről, és ugyancsak oly képviselőtől, ki a ház közoktatási bizottságának akkor is tagja volt. »Molnár A. szemrehányása elleuében a kormánynak a P. Lloydban közlött ezen excusatiója igen naiv. Mocsáry Lajos és a boldogult Zsedényi is ugyan hány törvényjavaslatot elleneztek már, és váljon a kormány — ez egy esetet kivéve — egyetlen egyet is vett-e le kedvükért, a napi rendről? váljon p. o. a gazdasági kiegyezés tárgyalásai alkalmával hederített-e Zsedényinek a pártconferenciákon és a házban kifejtett legelkeseredettebb oppositiójára ? Pedig akkor a többség sem volt mindig oly bizonyos. És mi történt a középtanodai törvényjavaslattal? A szokás ellenére a bizottsági tárgyalás után még az osztályokhoz is utasittatott, és ott mind a 9 osztály többsége elfogadta. Ezután az osztályok előadóiból alakult központi bizottság tárgyalta és elfogadta. Ezenfelül a szabadelvű pártban tartatott fölötte egy nagy értekezlet. Erős discussió volt, melynek végén a párt nagy többsége a t. javaslat tárgyalása és elfogadása mellett nyilatkozott. Tehát a ház tanügyi bizottságában, az osztályokban, a központi bizottságban és az akkori kormánypártban határozott többség nyilatkozott a t. javaslat mellett (pedig a kik mindezen tanácskozásokban részt vettek, emlékezhetnek reá, hogy bizony nem Tréfortnak vagy a kormánynak buzgólkodása folytán) ; és igy nem lehetett' kétség az iránt, hogy a ház nyilvános tárgyalásaiban is a többség meg lesz a javaslat mellett. Ekkor, közvetlenül a nyilvános tárgyalás előtt, a kormány néhány általa kiválasztott képviselőt behív a ministeri szobába, és azután, mivel ott Zsedényi és Mocsáry L. urak kijelentették, hogy a házban is ellenezni fogják ! a kormány levette a törvényjavaslatot a napi rendről.' És most azt mondják, ime maguk a protestánsok, névszerint Zsedényi és Mocsáry urak az okai, nem pedig a kormány, hogy az a középtanodai törvényjavaslat létre nem jött!! ? ! E lapok 24-ik számában (jun. 14) M. A. szólt már e dolog történetéről, s a többek között emlité, hogy mig a házban az osztálytárgyalások és pártértekezletek folytak, Budán a kath. püspökök tanácskoztak. És ez után — mint a B. H. közléséből látjuk s

a kormány Zsedényi és Mocsáry urak kívánságára levette a napi rendről a törvényjavaslatot/ Olvassa el bárki a Trefort miniszter úr által az 1875/8-ki országgyűlésre újból beterjesztett középtanodai törvényjavaslatot, s emlékezzék vissza a ház tanügyi bizottságában történtekre :*) és Ítélje meg, váljon a miniszter — a törvényjavaslaton tett változtatásokat azon Zsedényi és Mocsáry urak kívánságai értelmében tette-e, akiknek kedveért — állítólag — azt az előző országgyűlésen a napi rendről levették ? Ez egyetlen egy pont megvizsgálása talán vet némi világosságot a tény valódi állására és okaira. E világosságnál pedig az is kiderül, hogy nem a protestánsok tanügyének állott valódi és jól felfogott érdekében azt a napi rendről levett bizonyoa ! törvényjavaslatot ellenezni, és hogy levétele nem is a protestánsoknak használt. — Azon törvényjavaslatnak p. o. — a többek között — azon egy fejezete, mely a felekezeti középtanodák segélyezéséről szólt, maga lehetővé tette volna, hogy lábra állíttassanak és megerősíttessenek a protestánsok azon gymnasiumai, melyeket saját erejükből nem bírnak a mai kor követelményeinek megfelelőleg fen tartani, volt abban még több egyéb intézkedés is, melyet ellenezni bizony nem a protestantismusnak volt oka. Iskolai értesitők. — Tizenegyedik közlemény. — 134) A s z á s z s e b e s i ev. algymnasium és az ezzel összekapcsolt tanintézetek értesitője. Német nyelven. Igazgató Wolff J. Értekezés: Die deutschen Ortsnameu i in Siebenbürgen, az igazgatótól. Növendékek sz. a gymnasiumban 89, az elemi iskolában 173, a leányiskolában 203, összesen 465. Az elemi iskola négy osztályúvá egészíttetett ki. Az uralkodó diphteritis miatt a tanítás egy hónapnál tovább szünetelt. 135) A szatmári kath. kir. főgymnasium értesitője. Igazgató Hahelein Károly. Értekezés; Tacitustól van-e a neve alatt ismeretes „Dialógus de oratoribus?* Sarmaságh Gézától. Tanulók sz. 366. 136) A szatmárnémeti helv. h. hat osztályú gymnasium 9-ik évi értesitője. Igazgató Szathmáiy Sámuel. Tanulók sz. 198. 137) A székelyudvarhelyi ev. ref. kollégium értesitője. Igazgató Szakács Mózes. Tanulók sz. a gynmasiumban 179, az elemi tanodában 132, összesen 311. A tanítás másfél hónapig szünetelt, mivel a növen*) Lásd lapunk 24. száma vezércikkét