Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-26 / 4. szám

qualificatióra nincsen szükség. írjon, aki belső hivatást érez magában az irásra, akár tanár, akár csizmatisztitó. A diplomát ki fogja neki állitani a kritika. A belső hivatás, a belső qualificatió tehát az, ami képesíthet valakit egy olyan látszólag csekély, de a valóságban annál nehezebb és fontosabb munka sikeres elvégzésére, mint egy népiskolai alkotmánytannak a raegirása. Akár tanitó, akár pap, akár ügyvéd, akár tanár fog ama munkába, sikert csak ugy arathat, ha paedagógiai képzettségén kivül a jog- és államtudományokban teljes jártassággal bir. — Mert ha valamihez, úgy a tankönyviráshoz van szükség talán a legnagyobb tudományos apparatusra. Az alkotmánytan irója, ha nem képzett jurista, először is nem birhat tapintattal az anyag kiválasztásá- j ban, azután pedig — ami nem kevésbé figyelembe : veendő, — ha még oly kitűnő paedagogus lenne is különben, csaknem lehetetlen, hogy előadásában, kifejezéseiben hibákat ne ejtsen, hogy — tudtán kivül — értelmetlenségeket és képtelenségeket ne mondjon. Egy legújabban megjelent Alkotmánytan fekszik előttem, mely fenebbi nézetemben még inkább megerősít, mint a többi eddig megjelent hasonló tankönyvek. Ertem Szűcs Sándor, gymnásiumi tanár alkotmánytanát.*) E művecske annyira telve van hibákkal, értelmetlenségekkel és hiányokkal, hogy 44 lapra, amenynyiből t. i. a munka áll, több már nem is férne. Midőn a hibák halmazából a legfeltűnőbbeket kiemelem, ez által egyrészről igazolni vélem amaz állításomat, hogy jogi és államtudományi ismeretek nélkül alkotmánytant- irni nem lehet • másrészről pedig, amit egyik céljául tűztem ki jelen értékezésemnek, birálatát adom egy közhasználatra szánt, ez oknál fogva a kritika figyelmét megérdemlő munkának Szűcs szerint a császárság mindig korlátlan monarchia s a korlátlan monarchia mindig császárság ; az alkotmányos monarchia ellenben királyság és vice versa. így tehát a jelenkori osztrák vagy német császárság korlátlan monarchiák. XIV. Lajos vagy Nagy Frigyes királyok monarchiái ellenben alkotmányos monarchiák voltak. Ez absurd állítás képtelenségét még fokozza ' azon körülmény, hogy a szerző effajta kérdések fejte- , getésébe egyátalában belebocsájtkozik, mintha a népiskolai növendéknek nem lenne elég ismernie csupán j saját hazájának államalkatát. A nemzetiségek tekintetében szerző — bizonyára j nem öntudatosan — a Bismarck-féle elméletnek hódol, amely szerint t. i. több nemzetiség által lakott államban J azon nemzet nyelvének kell diplomáciái nyelvnek lenni, j amely többségben van. A történelmi mult, az értelmi fok, a műveltség foka, nem jönnek számba. Pedig nálunk ! — sajátságos politikai viszonyainknál fogva — külö" i *) Magyar alkotmányi an. Irta Szűcs Sándor. Miskolc, 1879. nősen indokolt volna minél több argumentummal támogatni a magyar nyelv jogosultságnak tudatát már a népiskolák padjaiban. Ez azonban még csekélyebb hiba. De az már hogy „a különböző nemzetiségek közül .mindeniknek saját földterülete van s ehez képest a magyar államot több ország alkotja", nem is tudatlanság, nem is hiba, hanem a közös haza ellen valóságos bűn, mely becsületére válnék akár Mileticsnek. De még Miletics se állítja, mert mint jurista nem állithatja, hogy a magyar korona országai egy-egy önálló nemzetiség országai ; hanem csak aspirál arra, hogy ilyenek legyenek, csak ábrándozik a fölött, hogy Bácskából legyen egy második Szerbország. A bírói függetlenségről szintén sajátságos balfogalmai vannak a szerzőnek. A bírók függetlensége ugyanis szerinte csak attól függ, hogy hivatalos állásuk ne legyen a polgárok befolyása alatt. Arra nem gondol, hogy a biró függetlenségét egy kicsit veszélyeztetheti a kormány is; ennélfogva természetesen a kormány nyomása, önkénye elleni alkotmányos garantiákról, pl. a birák elmozdíthatlanságáról sem vesz tudomást. Királyi törvényszéke szerinte van minden megyének és törvényhatósági joggal felruházott városnak. Bár volna ! — így kiált föl az árvamegyei, tornai, ungi vagy csanádmegyei apa, akinek a fia a nyomtatott papirosról ezeket az ábrándokat lebetűzi. Polgári jogokat szerző szerint régebben csak a papság és nemesség élvezett. Nálunk -két féle büntetésnem alkalmaztatik, u. m. a pénzbírság és a fogság (csak később, a 35-dik lapon jut eszébe szerzőnek, hogy ő látott már Miskolcon akasztást, hogy tehát halálbüntetés is van). Bűntényt szintén két félét ismer, u. in. a vagyon és becsület elleni bűntényt (az élet- és a test épsége ellen e szerint bűntényt nem lehet elkövetni). A rendes bíróságok előtt a pertárgyalások többnyire (tehát nem mindig) ügyvédek közreműködése mellett történnek. Első folyamodásu törvényszék a megyei és városi (?) királyi törvényszékek. A sommás eljárás alá tartozó kisebb keresetekre nézve csak perújításnak és semmiségi panasznak van helye. A katonáskodás legfeljebb (!) 12 évig tart (oda tehette volna még, hogy legalább s akkor igazat mondott volna, mert csakugyan legfeljebb és legalább 12 évig kell majd annak a fi ónak a „császárt® szolgálnia, aki most Szűcs könyvéből azt a reményt meriti magának, hogy ha jól viseli magát, a 12 évből talán elengednek neki valamit). A tényleges szolgálat ideje három-négy év (ez ép oly igaz és határozott beszéd, mintha csak azt mondaná, hogy egy-két év). De ki győzné elsorolni, a tömérdek baklövést, mely ebben a kis munkában a szó szoros értelmében hemzseg? Hát még ki győzné az értelmetlenségek és esetlen kifejezések, a definitiók egész seregét itt a síkra állitani ? Például a polgári szabadságot szerző ugy definiálja, hogy a polgári szabadság abban áll, mely szerint „az ember,