Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-14 / 37. szám

az eszmével, s ez ügyben a tervet előkészíteni. Én meg vagyok győződve arról, hogy ezen közalapnak megalko­tását jövendőre nem fogjuk kikerülhetni, de teljes re­ménységem és hiedelmem van, hogy ezen alapnak létre­hozatala a gyakorlati téren könnyebben lesz kivihető, mint az első pillanatban mutatkozik. Igaz, hogy mint minden megadóztatásnál, itt is lennének inexigibilitások, de attól el ne ijedjünk, mert biztosan lehet számitani arra, hogy a behajthatatlanságokat dúsan pótolná azon többlet, mely a járandóságokon felül folyna be a tehe­tősebb családok részéről. Nem lévén kétségem abban, hogy ha épen nem is most, de később minden bizony­nyal a szükség fog kényszeríteni ezen közalap megala­kítására, azon esetre, ha az csak akkor lépne életbe, mikor én már nem leszek, a valószínűleg felmerülendő inexigibilitások pótlásának tekintetbe vétele mellett, a reám eső két frtnyi illetőségemet előlegesen kétezer frttal ezennel beváltom. Rövid vázlatokban, s csakis fővonásokban jeleztem azt, mit szerintem egyházunknak kifelé kívánni és szor­galmazni, befelé pedig tennie kell, hogy jövendőre az egyik irányban egyházunk jogi állapota biztosítva legyen, más irányban pedig léte virágzóbb áváljék. Két hatalmas erővel vivta ki magának a protestantismus mostani ál­lását, s egyedül csak azzal biztosithatja jövőjét is; — ezen két erő, a szilárd akarat, a férfias kitartás, mely erőnek akármilyen küzdelmek közt utóvégre győznie kell mindig ott, hol a cél szent. Igaz, hogy ezen célra vonatkozó akarat és a tett közt áll még a kivitelnek lehetősége vagy lehetetlensége, az elsőt fel kell hasz­nálni, a másiknak legyőzésén kell iparkodni figyelemmel arra, hogy gyakran mi most kivihetetlennek mutatkozik, időjártával kivihetővé válik, mert valamint az államok életében, ugy az egyház terén is az idő magával hozza saját követelményeit, de meg is hozza egyszersmind az azoknak kivitelére szolgáló eszközöket is. Használjuk fel tehát a lehetőséget s szedjük le a már megérlelt gyümölcsö­ket, hogy időre várakozva ne szalasszuk el a pillanatot, vív­juk ki ami kivívható, merta protestantismus a folytonos hala­dásnak és fejlődésnek szabad tért enged mindenkoron. Ezen eszméket tartván szem előtt, felesleges volna székfogla­lásom alkalmával egy programmot felállítani , melyet egyházi téren betöltött félszázados szolgálatomnak lefolyta alatt már eddigelé constatáltam s mely egyszerű két fogalomban találja kifejezését, ezen két fogalom pedig az általain többször már emiitett akarat és kitartás. Nem fog bennem hiányozni, mindeddig nem hiányzott sem az első sem a második, de kivánt hatása s eredménye csak akkor lehet, ha közegyházunknak ezen aeropagusában kíválólag a főtisztelendő superintendens s a mlgos s nagymlgu kerületi felügyelő urakban nyerendek támo­gatást, kiknek tanácsát hivatalos teendőim fonalául kí­vánom tekinteni. Ezen kérésemmel üdvözlöm különösen nagyságodat, tisztelt elnöktársamat. Az Isten már egy­szer egy esperességnek élén kötött kettőnket egymáshoz, az Isten egy időre elválasztott s az Isten ismét egybe­kötött minket. Ezen isméti egybeköttetésünknek azon mérvben örvend szivem, melyben a fájdalom tölti el azt, midőn elhagyta nagyságod azon esperességi elnök­séget, melyben él most is emléke s ez igazolja becses személyére vonatkozólag azt, hogy azon világosság, mely felvilágosít, eltűnik ugyan, de annak utófénye még so­káig tart. Midőn törvényes megválasztásom következtében az egyetemes felügyelőséget ezennel tettleg elvállalnám, szabadjon még végtére két érzelemnek kifejezést adnom ; egyik a fájdalomnak, másik a háladatosságnak érzete. Fájdalmas, felettébb fájdalmas tagadhatatlanul az, hogy egy gyászos esemény, a közegyházat ért ke­serves csapás következtében foglalom el azon helyet, melyet egyházunkban halhatatlan emlékezetű elődöm nagymtgu Zsedényi Ede, fájdalom csak rövid ideig, de egészen betöltött. Indokolva van ezan. fájdalom, meri; a közegyház a megboldogultnak személyében lelkes kormányzóját, martyr-koszoruval díszített hű bajnokát, áldozatkész munkását, én pedig kíválólag tisztelt ifjú­kori barátomat siratjuk. A jeles férfiúnak kitűnő erénye­iről, egyházához hű ragaszkodásáról s példás jótékony­ságáról megemlékezvén, maradjon köztünk különösen e helyen egykori működésének szentélyében áldott emléke. Vegyül keblemben ezen fájdalommal a háladatosságnak érzete is, melyet az egyháznak bennem helyezett nagy­becsű bizodalma keltett fel. Mennél kitünőbnek tartom azon állást, melyre szabad választás utján emeltettem annál melegebben tudom méltánylani a megválasztatásom által bennem központosult bizalmat. Fogadják a tisztelt egyházak szives bizodalmukért hálás köszönetemet. Ér­zem ugyan az egyetemes fclügyelosséggel reám neheze dett feladatok megoldásának, kötelességemnek és felelőssé­gemnek súlyát, érzem ezt annál inkább, mivel megőszült korban az akarat nem áll mindig a tetterővel egyenvo­nalban, pedig az egyház terén nem érjük be akarattal egyedül, itt tetterőre van szükség. Hanem az egyházi téren akadályoktól visszariadni, gyengésen elcsüggedni nem szabad, s azért vigasztalom magamat azzal, hogy a nyilvánosság terén a bizodalom ébreszté fel a lelkesedést, a lelkesedés pedig a tetterőt serkenti munkára, s azért ujult bizodalommal lépek uj hivatásomnak pályájára, reménylvén, hogy a Mindenható megadandja hanyatló testi erőmnek azon rugékonyságot, melynek hatása alatt az akarat tetté válbatik. S miként a napnak leáldozatával még mindig érez­zük annak éltető erejét és látjuk fénysugárral körülvéve a távoli Játkört, ugy én is éltem alkonyán, vallásomért mindig buzgólkodó forró szivem lüktetését még érezve, midőn egy tágasabb hatáskör nyilt meg előttem, meg­fogyva bár, de törve nem, ajánlom fel hazámnak és: egyházamnak mindenkor hűséges szolgálataimat, Isten engem úgy segéljen ! Radvánszky beszédére a négy egyházkerület nevé­ben Péchy Tamás, ker. felügyelő akadályoztatása folytán Bánó József válaszolt és üdvözölte az ujon beiktatott egyetemes felügyelőt, a költő eme szavait „A ki szivén hordja hazáját, azt a haza is szivén hordja* az ünnepeltre úgy alkalmazván, hogy a ki szivén hordja egyházát, azt az egyház is szivén hordja. R a a b zólyomi főesperes a zólyomi esperesség nevé­ben, Mockovcsák beszterczebányai lelkész az ottani városi egyház nevében, M ü 11 e r soproni igazgató a protes­táns tanári kar nevében és L a h m e r Ágost zólyommegyei alispán Zólyommegye törvényhatósága nevében üdvözlik. Radvánszky b. elérzékenyedve köszöni meg az üd­vözleteket. Különösen jól esett neki a zólyommegyei esperesség üdvözlete, mert 31 évig állt annak élén és a beszterczebányai egyházé, mert abban az egyházban kereszteltetett meg. ígéri, hogy a mennyire testi ereje engedi, meg fog felelni a hozzá kötött várakozásoknak. Karsay szuperintendens indítványozza, hogy Geduly mai beszéde kinyomassék, és a főfelügyelő beszéde egész ter­jedelemben jegyzőkönyvbe iktattasék. (Mfogadtatik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom