Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-14 / 37. szám

Ezután Radvánszky b. a gyűlést feloszlatja s más nap reggeli 8 órára hivja össze. Délután díszebéd, melyen T re f o rt közoktatási miniszter, T a n á r k y államtitkár, Szász miniszteri tanácsos, ezenkívül a hallei egyetem épen Budapesten időző híres tanára, dr. Erdmann is jelen voltak. Br. Radvánszky egyetemes felügyelő mint első toasztozó, lelkesült éltetés között köszönté fel a királyt, a királyasszonyt és az uralkodócsaládot. Kar s ay győri superintendens kiemelve az uj egyet, felügyelő kiválóan szép tulajdonait, br. Radvánszky egészségére ürité poharát. — Erre T r efor t minister szólott feszült figyelem közepette; emlékezteié a jelenlevőket arra, hogy Zsedényi Ede volt egyetemes főfelügyelővel a költségvetési tárgyalások alatt a megszavazandó kiadások iránt ellentétes nézeteket vallott ugyan , jóllehet, hogy a cél mindkettőjüknél ugyanaz volt, csakhogy Zsedényi mindent takarékoskodás, a miniszter pedig tényleges alkotás által kívánt elérni; egyházi kérdésekre nézve azonban közte s a volt egyetemes felügyelő közt soha még a legcsekélyebb differencia sem merült fel. (Élénk éljenzés.) Szóló meg van győződve, hogy a jelenlegi egyetemes felügyelővel ép oly kevés differenciája lesz, a mint hogy ez Magyarországon máskép alig is képzelhető. Nálunk a protestáns államférfiak a katholikus egyház állását, s viszont a katholikus államférfiak a református felekezet fontosságát mindig képesek voltak elismerni. Magyarországon nem képzelhető kormány, mely megkisérlené az egyházak szabadságát aláaknázni. Őszinte szívvel szerencsét kíván a magyarországi protestáns egyháznak, hogy egy ily fényes múlttal biró férfiút sikerült egyetemes felügyelőjéül megnyernie. Poharát ezen egyetemes felügyelő egészségére emeli! (Hosszantartó élénk éljenzés.) Szeberényi superintendens azon meggyőződését fejezte ki, hogy Trefort jelenlegi kultuszminiszternek — kinek Magyarországon alig akad párja, s a kit alig lehetne teljesen pótolni — a legnagyobb érdeme fekszik abban, hogy a felekezeti kérdések nálunk nehézségeket nem okoznak s az autonom egyházak szabadsága érintetlenül fennáll. Trefort közoktatásügyi ministert élteti. C z é k u s superintendens rövid felköszöntőjében a jelenlevő Erdmann tanárt élteti, kire a vendégek közül sokan hálásan emiékeznek vissza mint egykori oktatójukra. Erdmann tanár engedelmet kér, hogy német nyelven válaszolhasson e rendkívül barátságos szavakra. Tőle igen keveset lehetett tanulni s legfeljebb azt, amit valamely ostobaság felismerésénél tanulhatni: hogy t. i. jövőre kerülni kell. Itt azonban azt találja, hogy a keveset is határtalan hálával fizetik meg s hogy ennélfogva nemcsak a Németországban oly gyakori szójárás »nullum vinum nisi hungaricum® való igaz, hanem az is, a mely azt mondja, hogy ^comitas, humanitas et hospitalitas nil nisi hungarica est®, s azért azt az egyetlen magyar szót, a melyet ismer, magára a magyar nemzetre óhajtja alkalmazni s legőszintébb szivvel kívánja, hogy »Éljen!8

— Báró Prónay Dezső Zólyomm. képviselőit éltette5 Lahmer alispán báró Prónay egészségére emelt poharat, mig Földváry Mihály alispán Pestmegye nevében üdvözlé az ujonválasztott egyetemes felügyelőt. Végül a társaság a legderültebb hangulatban oszlott szét. A bányakerületi ág. hitv. egyházkerület közgyűlése sept. 6-án. Mint rendesen, most is a gyűlést isteni tisztelet előzte meg, mely alkalommal Gryőry Vilmos szép imát mondott. Ennek végeztével Radvánszky Antal báró megnyitván a gyűlést, kijelenté, hogy egyetemes főfelügyelőnek történt megválasztatása folytán neki a kerületi főfelügyelői állásról le kell mondania, mi uj választás elrendelését teendvén szükségessé, ez a közgyűlés egyik tárgyát képezendi. További tárgyakul fölemlítette a zsinati előmunkálatokat, az újpesti leányegyháznak anyásítását stb. stb. Az elnöki megnyitó előadást követte nyomban Fabinyi Theofil, kir. táblai alelnök felszólalása, illetőleg indítványa, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezze ki elismerését azon bokros érdemek iránt, melyeket a leköszönt főfelügyelő az egyházkerület ügyei körül magának szerzett. Ez éljenzéssel fogadtatott. Erre Dr. Szeberényi Gusztáv superintendens felolvasta szokott évi jelentését, melyben mindenek előtt a szegedi egyházat ért súlyos csapás enyhítésére megindított gyűjtés szép eredményét emelte ki, kijelentvén, hogy az egyház és a lelkész részére eddig befolyt adományok a 8000 frtot meghaladják. Ez alkalomból fölemiitette azt is, hogy a jelen évben Magdeburgban tartandó Gusztáv Adolf egyesületi gyűlésen a magyar ev. egyházat Láng Adolf pestmegyei alesperes képviselendi. A valláserkölcsi élet ez örvendetes mozzanatai mellett fölemlíti azon szomorú tapasztalatot, hogy különösen a felső megyékben a róm. kath. papok az áttérési törvényt ugy magyarázzák, hogy a mi abban nincs, azt »beleértelmezni * magokat jogosítva hiszik, s e szerint cselekedve a törvényt megkerülik. A tanárok nyugdíjintézete ügyét mint égető szükségűt a kerület figyelmébe melegen ajánlja. Az uj gymnasiumi tantervet illetőleg indítványozza, hogy küldessék ki egy bizottság, mely adjon véleményt arról, mennyiben volna az még ez évben (? !) keresztülvihető. Az iskolák és az anyagi állapotokról tett előterjesztését a gyűlés éljenzéssel fogadta. Végül a közoktatási miniszter úr által a legfelsőbb felügyeleti jog gyakorlása tárgyában közrebocsátott pontozatok érdemében tartott enquete-ről szólván, fájdalommal emiitette, hogy a részéről ezen ügyben tett javaslat figyelembe nem vétetett, Erre Doleschall Sándor bpesti lelkész a főfeliigyeleti jog kérdésében szólalt fel, hosszabb beszédben kifejtvén, hogy a pontozatokat három szempontból tekinti: mennyiben szükségesek, mennyiben törvényesek és mennyiben célszerűek. Nem látja szükségét annak, hogy a kormány főfelügyeleti jogának, mely eddig is