Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-26 / 4. szám

pelsőci pap leányával. — 1800. febr. 8. a rimaszembati ref. egyház második, — majd 1806-ban első papja lett. — saját bejegyzése szerint »a balogi ref. egyházba rendszerint való prédikátornak meghivattatván, sz. hivatalának folytatására hozatott ide a rima-szombati elsőbb reformata parochiáról 1809. esztendőben piinköst havának 3-ik napján.® — Ugyan Balogon halt meg 1820. január 29. — Buzgó, pontos, lelkiismeretes lelkipásztor volt miként a jkönyvek biztonyítják. — Széles tudományának liire messze terjedt, úgy annyira, hogy Göinönnegye hatósága többször félkéré oly juridicus ügyekben, hol a francia nyelv elkerülhetetlen szükséges volt ; — hg. Kohárynak ottani időzései közben, nem csak naponkénti társalgója, de legtiszteltebb barátja is volt. — Gyermekeit sokáig maga nevelte, tanította, s minő eredménynyel ? megmutatta a jövendő, — Az ő fia volt Dr. Almási Balogh Pál, a homeopathiáuak Magyarországon megalapítója, — tudós társasági rendes tag, — a nagy Széchenyi házi orvosa s barátja, — több rendbeli academiai pályadíjjal koszorúzott tudós, s több közhasznú művek szerzője. — Másik fia Sámuel, volt serkei pap, az »áhítatosság óráidnak egyik fordítója, — acad. lev. tag, — ugyancsak filozofiai pályaműveért 100 arany nyal jutalmazott túdós, — egy másik fia József, a somogyi e. megyének volt egykor coadjutóra, kinek egy megjelent mathematikai művéről máig' is azt tartják, .hogy a correet latin irálynak egyik legkiválóbb példánya. — így nevelte, tanította gyermekeit Balogh Mózes, ki külömben is egész életét tudományos búvárkodásban töltötte. — Még ma is meg van több százra menő predicatiója — unokája birtokában — magán dolgozatait mindig francia vagy német nyelven irta, könyveiben látható jegyzeteit pedig trancia vagy latin nyelven tette. Irta: 4. Közli KÁLMÁN FARKAS. SYNODALIA. Egyesülés-e egyformásltás nélkül vagy egyformásítás egyesülés nélkül? A N. H. mult évben két cikket közölt ily cím alatt = reformált egyház országos szervezkedése.® A cikkíró, miután a ref. egyháznak superintendentiák szerinti különleges berendezkedése körül napjainkig tett kísérleteit erős vonásokkal vázolta, rátérvén a legújabb időben munkába vett országos szervezkedésre, és a conventi bizottság és albizottságok munkálkodását ismertetvén, arra az eredményre jut, hogy »inkább mintsem az egész mű gyökerében megrontassék, kívánatos, hogy ha az erdélyi egyházkerület eddigi fen tartásai hoz továbbra is ragaszkodnék, alkossa meg az uniót, bár csonkán, a királyhágón inneni négy superintendentia Erdély nélkül." Mikor a szép fejtegetés végén e nyaktörő conclusiót olvastuk, élénk óhajunk támadt, vajha Erdély részéről valaki fölvenné a keztyüt és kimutatná, hogy mily oktalanság, puszta formaság kedveért feláldozni azt, aminek elérhetése végett az egyesülési eszme voltaképen keletkezett és miben mindnyájan egyet értünk, Királyhágón túl csakúgy mint Királyhágón innen. Óhajunk teljesült. Mert az „Erdélyi protestáus Közlöny® ez évi első három számában Szász Béla a kérdés úgy elvi oldalát, mint gyakorlati opportunitását beható vizsgálat alá vévén, szokott erős logikájával sok olyat mond, mi, azt hisszük, a mi közönségünknek is szól. Minélfogva cikkeinek azon részletét, mely nézetünk szerint az egésznek magvát képezi, csekély kihagyással szó szerint átvesszük. „Míg nekem magamnak elvi kifogásom van a magyar reformált öt egyházkerület chablonszerü egyformásitása, túlhajtott centralisálása ellen, veszedelmes, antiprotestans törekvésnek tartom, hogy az individuálismus thedretikus rendszerességnek áldozatul dobassék: addig egyházkerületem előbb conventi küldötteinek első memoranduma után csak is a mindöt superintendentiát közösen érdeklő ügyek intézésére akart' közös orgánumot teremteni, az egyes superintendentiák autonómiájának föntartásával ; utóbb pedig, a bizottság többségének nézetéhez alkalmazkodva, még tovább ment s 1878. okt. 6. és 7-éu tartott rendkívüli közgyűlésében — nézetem szerint — veszedelmessé válható elvi. engedményeket is tőn, csak hogy ne őt lehessen vádolni az egyesülés netaláni meghiúsultáért. így mondott le az egységesités kedvéért törvényes jogáról, mely szerint felségi sanctióra nem szoruló törvényhozási joggal bír ; így fogadta el a paritás katholikus szagú elvétr

mely szerint a papi chrisma törvényhozási qualificatióvá tétetik s a hívek egyetemének szolgái egyenlő joguakká válnék a maguk egyezeredrésznyi számunkban a kilencszázkilencvenkilenc ezeredrésznyit tevő hívekkel; így hajlott meg az elnöki székbe ültetett kétfejű sas előtt — holott ezek s az ezekhez hasonló elvi alkuvások nélkül is minden baj nélkül lehet vala az állammal szemben representatió, a domesticát, pap-nevelést, tanügyet, biblia fordítást, egyetemet stb. intéző testületet szervezni, csak úgy mint a lutheránus testvérek létrehozták a maguk közös orgánumát, vagy, a mint mi magunk is szervezkedünk most a nélkül, hogy szemünkre hánynók egymásnak, hogy nálad presby'terium, nálam pedig egyházi közgyűlés igazgat; hogy nálad a püspököt az egyházközségek választják, nálam pedig a közgyűlés; hogy nálad restauratió nincs, nálam pedig van ; hogy nálad rendi, nálam pedig népképviselet ül az egyházkerületi közgyűlésen ; hogy nálad a tanodák helyhatósággal nem birnak s nálam autonom testületek; hogy itt tanácsbirák vannak, ott nincsenek ; hogy nálad az igazságszolgáltatási forumok össze vannak keverve a közigazgatásiakkal, nálam meg szigorúan el van különítve a törvényhozás, közigazgatás és igazságszolgáltatás — s Isten a megmondhatója, hány eltérő, sőt ellenmondó határozmányt lehetne az öt egy-