Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-26 / 4. szám

házkerület közéletéből s szervezetéből fölhozni, de azért eonventi küldötteink igen jó békességben ülhettek s ülhetnének akár a világ végéig együtt a nélkül, hogy mind e különbség útját állana a valóban mindnyájunkat közösen érdeklő ügyek bölcs és sikeres megbeszélésének és elintézésének. De nálunk már ez a divat: a theoria mindenelőtt! Rendeztük a megyéket arte legis, a legszebb elmélet szerint, néhány év múlva visszacsináljuk, mert igen messze mentünk. Elválasztjuk a közigazgatást az igazságszolgáltatástól — egy-két miniszter elkopik s a bagatell ügyeket visszaadjuk a törvényhatóságoknak j a legszabályosabb perrendtartást megcsináljuk—két év múlva novellára, utóbb egészen, uj perrendtartásra van szükség ; megtanuljuk a könyvekből, hogy a vasutak segitik az ipart és kereskedelmet, nosza építünk vasutat mindenfelé s utaznak rajta a mezei nyulak, meg szállíthatjuk rajta az alföldi homokot. Nincs is szebb valami a világon a rendszeres elméletnél. Maga a rendszeresítendő anyag hadd veszszen, csak az elméiét maradjon ! Ugy látszik, ami egyházi szervezkedésünkben is nem az ügy, hanem a forma a cél s azt hiszszük, hogy ha papíron kicirkalmazzuk : milyen sorban üljenek a tagok a presbyteriumban ; az enuntiatió alanyát a világi, s állitmányát a papi elnök mondja ki j az országos egyház törvényhozóit Kakasdön ugyanazok válaszszák, a kik Debrecenben, — meg lesz minden, amit csak kívánhatunk : domesticánk milliókra megy, desolált egyházaink nem lesznek ; papi fizetéseink a legkiválóbb tehetségeket vonják a kathedrába, prot. egyetemünk fölépül, theol. tudományos irodalmunk fölvirágzik s mi lépünk az államvallás jogaiba és hatalmába. E fölött, különben, nincs miért szót vesztegetnünk, ez már — elvégeztetett, akárki megolvashatja a eonventi bizottság jegyzőkönyveiben. Csak az tetszik előttünk különösnek, hogy míg az erdélyrészi egyházkerület egész őszintén megmondja, hogv legjobb szeretném csak is a mindnyájunkat közösen érdeklő ügyek számára orgánumot teremteni, de ha nektek ez nem elég, ám lemondok egy csomó jogomról, hanem ezeket s ezeket semmi áron sem áldozom föl ; mig tehát mi tiszta bort töltve a pohárba s a clara pacta, boni amici elvét követve, leplezetlenül előadjuk egyesülési föltételeinket: addig a Királyhágóntúliak igen gyorsak ellenünk a vádaskodással, de egyáltalán csökönösen hallgatók a maguk föltételeinek közlésében. Ki hallott, ki olvasott valahol valamit a testvér superintendentiák hivatalos nyilatkozatáról, melylyel véleményt nyilvánítottak volna a eonventi munkálatok felől ? A divatos phrázist, hogy egyesülni kell, igenis, mindenik hangoztatta, hiszen már iskolai Sallustiusunkból is megtanultuk : concordia parvae res crescunt stb., de hogy valamelyik késznek vallotta volna magát, hogy föladom, vagy elfogadom a restauratiót, hogy presbyteriumom és közgyűlésem hatáskörét megváltoztatom ; hogy tanácsbirálcat választok, vagy nem választok ; hogy igazságszolgáltatási gyakorlatomtól eltérek ; hogy papjaimat a kepézők vagy presbyterek, vagy képviselők által választatom ; hogy presbyteriumomat nem maga által egészítem ki; hogy az egyházközségeknek több vagy kevesebb jogot engednek; hogy superintendentiális gyűléseim tagjait egyenlő elv szerint választom ; hogy tanodáimat önállósítom; hogy egymás papnövendékeit és papjait kölcsönösen elfogadjuk és ingremiáljuk stb. stb. stb., mindezekről egy árva szó nyilatkozatot sem hallánk setnmerről. Mi most nem kívánunk senkivel vitába ereszkedni a fölött: melyik egyházalkotmány és szervezet jobb, protestausabb, állami törvény által biztositottabb, kifejlettebb és nagyobb autonómiával biró : az Erdélyrészi-e, vagy pedig az egymás között szintannyira különböző négy Királyhágóntúli-e ? Még azt is elhallgatjuk, amit a „N. H." cikkezŐje mond, hogy az erdélyi (részben képviseleti alapokon felépült) törvényhozásnál demokratikusabb a Királyhágóntúli (paritás, rendi szervezetű) alkotmány, beszélve aristocraticus intézményekről ott, a hol a törvényhozás jelentékeny számú tagját az egyházközségek választják, a gondnokokat az illető helyhatóságok candidatiója szerint a képviseleti legfőbb foriun választja, ugyanaz, mely a közigatási fŐtestületet felelősség mellett s csak hat évre állítja be és a hol ötszáz papot nem akarnak annyi jogra privilegizálni, mint háromszázezer egyháztagot. De már azt mégis csak joggal megkövetelnők a gyors calumniatoroktól, hogy zsákba macskát ne áruljanak, hanem adják elo maguk is egyesülési feltételeiket, hogy megláthassuk: hol a nagyobb separatismus, nálunk-e, akik belügyeinket ugyan mindenki fiától függetlenül akarjuk intézni, de a közösen érdeklő ügyekben föltéttelen alárendeljük magunkat a közös fórumnak; vagy pedig ott, a hol beszélnek .ugyan sokat a mások separatismusáról; hangoztatják eleget az egyesülés áldásos voltát, de egy kis ujjat sem mozdítnak megvalósításáért — az az oly ideális mértéket állítanak föl számára, a melyről minden gyakorlati ember előre tudhatja, hogy megvalósulni nem fog s mégis másokra hárítják a meghiúsulás hibáját, melyet túlcsigázott követeléseikkel okozának. KÖNYVISMERTETÉS A népiskolai alkotmánytani kézi könyvek. (Vége.) A népiskolai alkotmánytan anyagát főképen a közjogból, a közigazgatási jogból, a magánjog anyagi és alaki részéből kell merítenünk, természetesen, — amit talán mondanom sem kell, — ezen forrásokhoz csak akkor nyúlván, midőn már előzőleg az alapfogalmakat, a jog, az államfogalmat stb., a növendéknek megmagyaráztuk.