Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-14 / 37. szám

SYNODALIA. A magyar reform- egyház conventje Debrecenben sept. 10. és kővetkező napjain. I. Az eredetileg aprilisra, később májusra tervezett eonvent végre sept. 10-én ült össze. A tagok csaknem teljes számmal vannak, kivévén a főgondnokokat, kik közül csak a tiszáninneni és dunamelléki kerületek világi elnökei jelentek meg. A jegyzői teendőkkel Tóth Sámuel debreceni, Mitrovics Gryula sárospataki theologiai tanárok s Bak say Sándor kun-sz.-miklósi lelkész és esperes bizattak meg. A gyűlést Török Pál rövid imája után Vay Miklós báró a lapunk élén olvasható lelkes beszéddel nyitván meg, a tanácskozás tárgyait is kitűzte. Első kérdés volt, hogy az egyházkerületi vélemények hogyan vétessenek tekintetbe a tanácskozás rendjére nézve. Molnár Aladár bizottságot akar kiküldetni az egyházkerületek véleményének megvizsgálása s kivonatozása végett, mielőtt az érdemleges tanácskozásokba kezdenének, hogy így azt is felhasználhassák. Dr Kovács Ödön előbb a tervezetet akarja megvitattatni. Beöthy Zsigmond hivatkozva arra, hogy a dunamelléki egyházkerület észrevételeivel nem készült el, nem tartja ugyan jogosnak a bizottsági munkálat tárgyalását, de mivel a eonvent szabályai szerint a eonvent tárgyalásait az egyes egyházkerületeknek ugy is meg kell küldeni, a munkálatok tárgyalását meg lehet kezdeni, sőt meg is kell. Szász Domokos pártolja Molnár javaslatát s a B. által fölvetett kérdést is ide akarja utasitani. M o c s á r y Lajos beakarja várni azon időt, midőn minden egyházkerület munkálata teljesen készen áll a eonvent előtt s addig csak a zsinat tervezetét kellene megvitatni s egyes ideterjesztett dolgokat. L ó n y a y Menyhért gróf Molnár javaslatát pártolja s időközben a conventhez terjesztett más tárgyakat (suprema inspectió stb.) vegyék tárgyalás alá. Kun Bertalan ajánlja, hogy az egyházkerületi vélemények itt helyben olvastassanak fel, mint azt azok tekintélye is megköveteli. Antal Gr az e.-keríiletek véleményét nem tartja a eonvent eljárására nézve mérvadónak s különben is a zsinatig sokszor lesznek e kérdések tárgyalva. Beöthy ajánlata szerint a tárgyalást rögtön meg kell kezdeni, hogy az albizottság munkálata legalább a eonvent munkálata legyen. Nagy Péter Molnár javaslatában elhalasztást lát, pedig ő rögtön hozzá akar látni a dologhoz. Molnár Aladár a felszólalások össze-viszszaságában lát érvet a bizottság kiküldése mellett s mivel különben is lehet addig más tárgyat elővenni, ajánlja inditványát. Szóltak még Révész Bálint M. javaslata mellett, Nagy János esperes Beöthyé mellett, Takács Lajos Molnáré mellett, úgyszintén Fejes István, Hegedűs László s m\sok. Végül Molnár javaslata fogadtatván el, j Nagy Péter elnöklete alatt kiküldettek: Fejes, Horthy, Molnár és Nagy János azzal az utasitással, hogy munkálatukat más napra elkészítsék. Következett aztán a legfelsőbb felügyeleti kérdés tárgyalása. Vay Miklós báró mindenekelőtt elmondva a „Pontozatok* történetét, kiemeli, hogy a kormánytervezetre vonatkozólag az egyes egyházkerületük lényegben egyértelmüleg nyilatkoztak ; óhajtja, hogy ezen ügyben a eonvent nyilatkozzék s egyúttal az ágostaiak is felszólittassnak e tárgyban, s közös bizottság alakuljon az összes protestánsok jogai feletti őrködésre. De óhajtja, hogy az „ominosus pontoknak* nagyobb jelentőséget ne tulajdonítsanak, mert az a miniszter magánnézete s valószínűleg már most megbukott, mert nem hiszi, hogy a kormány az egyháznak hadat akarna üzenni. Valóságos esztelenségnek tekinti, hogy a felügyeleti törvény előbb állapittassék meg, mielőtt a tárgy biztos lenne s oly törvény alkottassék, melyben a felügyelet tárgyai a miniszter által határoztassanak meg. A kormánytól rosz néven veszi, hogy nem hagyja őket nyugodni, hanem zaklatásnak vannak folytonosan kitéve. (Élénk éljenzés.) Erre Török Pál inditványozza, hogy Vay Miklós b. ezen beszéde a jegyzőkönyvbe egész terjedelmében bevétessék. Elfogadtatik. Tóth Samu jelenti, hogy az egyházkerületek ezen ügyet mind a eonvent elé terjesztették s őt az intézkedéssel megbízták. L ó n y a y Menyhért gróf constatálja az egyházkerületek egyértelműségét s tekintve azon előjeleket, melyek mutatkoznak, óhajtaná, hogy Vay indítványához képest az ág. hitv. felekezettel egyetértoleg alakittassék egy központi protestáns bizottság, mely a protestánsok jogai felett folyton őrködjék. Molnár A. szintén elfogadja ezen indítványt, de ezenkívül óhajtaná, hogy a eonvent a múltban elkövetett sérelmet, a „Pontozatok*-at is tárgyalás alá venné. 0 nem magokban a pontozatokban találja a sérelmet, hanem abban, hogy a felügyeletről kizárólag akarnak törvényt alkotni, mely sok coliisióra vezethetne s a kormány önkénykedésének nyitna tért. A közoktatásra különben is másként kell felügyelni, mint az egyháziakra. A tett kísérletben nyilvánult irány ellen kell nézete szerint nyilatkozni s óhajtaná azt is, hogy a közoktatásügyet véglegesen szervezzék törvény utján, azaz materialis felügyeleti törvény alkottassék s ezt ajánlja elfogadásra, hadd lássák, hogy a protestánsok jogaikra féltékenyek, de a haladást óhajtják. Nagy Péter óhajtja, hogy a eonvent a múltra vonatkozólag e kérdésben mondjon bírálatot, s azt jegyzőkönyvbe igtassa s kimondatni óhajtja, hogy a vallásegyenlőség teljes életbeléptetése előtt uj törvény ne legyen. M o c s á r y Lajos nem fogadja el azon indítványt, hogy a protestánsok jogainak megőrzésére külön bizottság küldessék ki. A „hírhedt pontozatok* ügye négy fal közt történt ugyan, de nagyon publikus lett, s azt sem hiheti el, hogy ezen dolog halva született, mert a