Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-07 / 36. szám

maga után. A lakosok vallásosak, az isteni tiszteletet hétköznapokon is, de különösen vasár- és ünnepnapokon szorgalmasan látogatják. Szóval a marcalmelléki nép mind erkölcsisége, tiszta vallásos buzgósága, áldozatkészsége, mind érett esze és becsületessége által ritkitja párját. * Haladunk. Dl'. Seidel Pál, pátkai r. kath. plé­bánus, a szenvedélyes népiskolai tankönyvgyártó, mint halljuk., közelébb egy ,katholikus' népiskolai földrajzot adott ki, mely — saját szavai szerint — »a theologia figyelembevételével van készítve.® Igen lekö­telezne bennünket a tisztelendő ur, ha ezt a csudaboga­rat megküldené muzeumunk számára, már csak azért is, hogy szemtul szembe láthassuk azt a hihetetlen kókler -ságot, mely — á la Bosco — theologiai elveket csempész be egy földrajzi tankönyvbe. Még azt csak valahogy értenők, ha azért nevezte volna el Seidel a maga föld­rajzát katholikusnak, mert különös figyelmet f'ordit abban a katholikus egyházi intézményekre ; de már józan eszün­ket annyira nem vagyunk képesek megerőltetni, hogy megértsük, miszerint egy földrajz azért neveztessék el katholikusnak, mert az kath. theologiai álláspontról tár­gyalja a hegyeket, folyamokat stb. Különben igy is ugy is bolond ez a cim. Ha katholikus földrajzot lehet irni, épen ilyen joggal irhát valaki katholikus gazdaságtant, természetrajzot, mathesist stb. Ez a jelző azonban, ha nem csupán Seidel Pál bogara, hanem a kath. tankönyv­írók közmegállapodásának eredménye, a mit nem aka­runk hinni: tartunk tőle, hogy értelmére nézve az okos emberek előtt igen furcsa metamorphosison talál keresz­tülmenni, azt fogja ugyanis jelenteni, a nem katholikus tankönyvekkel szemben, hogy az u n. kath. tanköny­vek a józan ésszel meghasonlottak. Az a kath. gazda­ságtan például, mely egyébben alig lehet katholikus, mint hogy arra tanítja olvasóit, miféle imákat kell el­mondani, hányszor kell keresztet vetni, mielőtt — teszem fel — a trágyázáshoz hozzá fognánk ; vagy az a termé­szetrajz, melynek katholikus jellege egyébben alig tűn­hetik ki, mint affélében, hogy a két- és négylábú álla­tok mellett még földöntúli lényeknek, angyaloknak és ördögnek, sőt talán még a hitetleneket fölfaló hétfejű sárkánynak a létezését is tanítja : az effajta, u. n. »ka­tholikus® tankönyvek nem a katholikus tankönyvek, hanem a szellemi sötétséget ápoló nyomtatványok közé méltán sorozhatok. Hisszük azonban, hogy Seidel Pál magában áll katholikus tankönyvével s nem fog akadni, aki az ő nyomdokaiba lépjen. Hiszen az ő utja oda vezet, ahol az emberek orvosi felügyelet alatt állanak. * Az erdélyi ref. fő- és középiskolai tanárok érte­kezlete augusztus 24—27-éig Sepsi-Szt.-Györgyön tarta­tott meg. Az értekezletet isteni tisztelet előzte meg, melyen Révay Lajos, sepsiszentgyörgyi lelkész tartott hatásos egyházi szónoklatot. 25-én Görög István igazgató­tanár felolvasta a sepsiszentgyörgyi iskola tiz évi törté­netét, Dózsa Dénes tanár pedig a gymnasiumi reformról értekezett, azután hozzáfogott a 25—30 tagból álló ér­tekezlet az uj gymnasiumi tanterv megvitatásához. Ez képezte főtárgyát az értekezletnek. A zárgyülésen, mely Kilyénben tartatott, Török István birálta Kis Sándornak az ipariskolák és a népiskola felsőbb osztályai számára irt földrajzi tankönyvét, Szabó Sámuel pedig a tiszántúli prot. tanáregylet szervezetével és működésével ismertette meg a jelenvoltakat. A jövő évi értekezlet helyéül Zilah jelöltetett ki. * A szegedi ev. egyház Kossuth Lajoshoz fordult tanácsért, hogy nem lenne-e célszerű, »Anglia protestáns nemzetéhez * esdő szózatot intézni segélyért ? Kossuth erre egy igen szép választ irt, melyet a Békésmegyei Közlöny egész terjedelmében közöl, s melyben azon meg­győződésének ad kifejezést, hogy ha a szegediek akár az ő ajánlásától kisérve, akár nem, csak ugy általában oda kiáltanak Anglia prot. nemzetéhez, eunek nem lesz semmi gyakorlati eredménye. E helyett azt ajánlja, hogy valamely, in specie vallásos érdekek előmozdításával fog­lalatoskodó angol prot. testülethez folyamodjanak segély­ért. ígéri, hogy ő maga is utána fog járni, melyek azon ajtók, a melyeket felnyitás reményével lehetne megzör­getni. A levél minden sora a nagy hazafinak a hazai protestánsok ügye iránti meleg érdeklődését árulja el. * Gyászhírek. Székely Ferenc, ref. papjelölt, augustus hó végén, 25 éves korában Vérvölgyön elhunyt. Temetése — közrészvét mellett — augustus 28-án ment végbe. — Berey Károly, a szatmármegyei sonkádi ref. gyülekezet lelkésze, aug. 14-kén, életének 71-dik évében végelgyengülésben meghalt. Necrologját jövő számunkban közölni fogjuk. NECROLOG. Sokat meg volt már irva s vitatva e becses lap ha­sábjain, mi teszi a lelkészt tiszteltté s becsültté. Az egyik hosszú rokkot, tógát, fehér kendőt, szakáilevágást, a másik attilát s a jó ég tudja, mi mindenfele külsőséget ajánlt. Komjáthí Ferenc barátom se nem beretválkozott, se földig érő gúnyát nem viselt , noha mindig tisz­tességes s oly öltözetben járt, a milyen nélkül a papot sem hétköznap, sem vasárnap képzelni sem tudom; hanem hordott kebelében oly melegen érző szivet, mely a pásztori gondja alá bízott nyáj mindenikét, elsőtől az utolsóig magához ölelte, sőt a mint szükség, hogy legyen, ő gyülekezetének s a gyülekezet neki mindene, hallgatóinak, minden erélyessége mellett is, a szó teljes értelmében, barátja, tanácsadója, segitője, édes atyja volt. S ez a nemesen dobogó sziv aug. hó 15-kén a déli órákban utolsót dobbant. A buzgó pap, ki aug. 10-én reggel még papolt, egy vigyázatlan fördés következtében hirtelen roszul lett s 15-kén, alig 39 éves korában jobb létre szenderült. Az én jó barátom s annyinak barátja Rimaszom­batban jómódú iparos szüléktől született. A gyermekök sorsát szivén viselő szülék a jó hirü rimaszombati egye­sült protestáns gymnasiumba adták, s ott végezte elemi iskoláit, azután két évet a Szepességen töltött s innen, ismereteinek befejezése végett a s.-pataki anyaiskolába köl­tözött, hol a kitűnők közt mindig kitűnő, majd esküdt­diák, a 8-ik osztályban 1862-ik évben félévig a vallás­tudomány és történet helyettes tanára, két évig alkönyv­tárnok és kántus-praeses volt. 1863-ik évben jött Tisza-Nánára 3 éves rectornak, s midőn 1866-ban tanitói hivatalát végezte, még ugyan­azon évben az úgynevezett bekeblező vizsgát S.-Patakon kitűnő eredménynyel letette s mint kibocsátott segédlel­kész a derék Futó Samu oldala mellé Bőcsre rendelte­tett, a honnan az 1869-ik évi tavaszi közgyűlés határo­zata s Orbán Mihály tiszanánai lelkész meghívása következtében, ismét Kánéra ment és mint segédlelkész itt működött 1872-ig, a midőn az elszigetelt, nem rosz, de bizonyára szerény dorogmai egyház egyakarattal ren­des lelkészül választá. Itt történt még i e i-p i c i pap korában, hogy a tanitói hivatal megüresedvén, a tanitói hivatallal együtt járó terhet magára vállalta, s az azért

Next

/
Oldalképek
Tartalom