Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-09-07 / 36. szám
Huszonkettedik évfolyam. 36. &Wa. Budapest, 1879. september 7. PROTESTA1TS KOLAI LAP. Szerkesztő- és K 1 A DÓ-HIVATAL VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Siófizetési őlíj : Helyben házhozhordással s vidékre postai killdésRel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt.. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij kii lön 30 kr. Teljes ^zámú peldaiiyoltlcal mindég- szolgálhatunk. Izon t. előfizetők, kiknek előfizetésük lejár, annak megújítására felkéretnek. Az állami főfelügyelet kérdéséhez(Vége.) Ime a főbb érvek, melyekkel megfelelhetni vélek ama — szinlelt vagy őszinte — ellenvetésre : miért csak a főfelügyeletet szabályozó formális-, s miért nem az összes középiskolai ügyet rendező materialis törvény céloztatik. Én azt most jól megcsinálni lehetetlennek, épen azért sürgetni is célszerűtlennek, ránk protestánsokra nézve pedig épen veszélyesnek tartom. Ellenben, legyen bármily keterodox nézet, nem habozom kimondani, hogy a fői'elügyelet rendezését, a mily elodázhatatlan követelménynek ismerem el az állam részéről, ép oly hasznosnak tartom, ha létre jö, feltéve, hogy kellő korlátai közt tartatik, magunkra protestánsokra nézve. Tagadhatatlan, hogy iskoláink jó himeve, melyben hajdan s még nem oly nagyon régen is, a katholikus és egyéb iskolák fölött oly méltán tündököltek, tiz-tizenkét év óta nagyon alászállott. Egye^f hajdan jóhirü iskoláink, különösen igen rossz hirbe jöttek. S mig az előtt, a prot.estáus iskolából ki-, vagy egyetemre lépő ifjú már előre a legkedvezőbb vóleménynyel találk »zott, ma kétkedő fejcsóválással fogad tátik s magának kell utólag bebizonyítani, hogy iskoláink még sem oly rosszak, mint hirök. E sajnos ténynek, mert ne hunyjunk szemet előtte, ez tény — egyik oka kétségkívül az is, hogy szegénységünknél fogva, iskoláink legnagyobb része, sem a tanerők számában, sem felszerelés ben nem versenyezhet az állami és a tanulmányi alapból fentartott u. n. kir. katholikus iskolákkal. De végre is, lélek levén a mi megelevenít, ez magában nem volna elég ok a közvélemény előtti sülyedésünkre. A protestáns szellem sok hiányt kipótolhatna; s kevesebb, de kitüaő tanárral, ha az iskola belélete virágzóbb, mint küldisze s gazdagsága, versenyezhetnénk az állami s egyéb iskolákkal. Hanem — Folytassam-e ? Mossam-e szennyesünket a kapu előtt, a hol a szomszéd is megláthatja ? Arcom ég ; s még sem szabad hallgatnom. Kell, hogy egyszer ki legyen mondva a szó, bármennyire fáj ós sért is. Fáj annak, a ki kimondja; sérti, akire szól. De igaz. Iskoláink hajdani jó hirökben való megfogyatkozásának fooka, mert elharapóztak bennök a visszaélések. A kor átko/,ott kóros szellemében van-e, mely pénzért istene; t is eladja? az egyénekben-e, kik közt ragály módra terjed a rossz példa? a szükség hajtó erejébeu-e, hogy rosszul fizetett tanáraink mellékkeresetre kényszerülnek ? a rendszerben-e, mely a viszszaéléseknek inkább kedvez ? Yagy végre a rossz hir, kajánság, irigység, szertelenül nagyítja a valót? Bármiben legyen az ok, tény, hogy iskoláink nagy részéről, s épen a nagyobbakról, az egykor kollégiumi ranguakról, a hol ma teljes gymuasium van s érettségi vizsgá'atok tartatnak: az a hit, az a közhit, hogy a tanárok correpeticiókkal hallatlan összegeket szereznek, magán- ós javító-vizsgálatokkal szégyenletes vásárt űznek ós pedig nemesik saját, hanem kath. iskolák elszalajtott növendékei közt is, s végre érettségi vizsgáinkon a meg nem bukás biztosításának szabott ára van Hogy a ki rosszul tanult és semmit sem tud, csak X re, Y-ra kell mennie, ott keresztül megy, ha címeres ökör is. Legyen, hogy ez egyszer szól nélkül zörög a haraszt, hogy mind ez alaptalan ráfogás, rút rágalom. De iskoláink rossz hire megvan, s attól szabadulnunk, tisztálkodnunk kell minden áron. Fordítsuk szemünket egy másik, ép oly sajnos tényre. Ismételve fordultak elő esetek, hogy iskolai vagyonaiuk, alapitványaink, az autonom kezelés alatt veszendőbe mentek, vagy legalább érzékeny károsodásokat szenvedtek. Nem is említve a debreceni főiskolának még e század elején történt nagymórvü károsodását a nagyságos ós méltóságos urak révón:
