Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-07 / 36. szám

köztudomásu, a ini a nagyenyedí főiskola vagyonával közelebbről törtónt s móg tisztázva nincs és rejtegettetik, mint a parázs a szalmában, holott nagy füstje elárulja; köztudomásu a s.-pataki eset, a hol a kezelő tanár sikkasztás miatt börtönben ül, de az elvesztett ezerek nem térültek meg; s hallatszik, hogy egy — négy egyházkerületet illető ösztöndijalapunk, a Szondy-Kenessey-féle szintón veszendőben van. Ezek a dolgok leplezve, szégyenkezve említtetnek s zárt ajtóknál tárgyaltatnak gyűléseinken ós bizottságainkban, kiszivárognak a lapok utján a közönség közé s homályt vetnek önkormányzatunkra, mely közvagyonát nem képes megőrizni ós felelősséggel terhelnek mindnyájunkat a jövendő nemzedékek előtt, kiknek nem bírtuk csonkitatlan átadni az ősök hagyományát, De minderről a kormány, a koronás királynak — az 179%. XXIII. t. c. szerint az alapítványok főőrónek és pártfogójának — a közege, hivatalosan legalább, nem tud semmit! Valami rothadt van Dániában, uraim. S autonómiánk egy (nem tőlem származó) régi hasonlat szeriut, féltékenyen őrzi ugyan a kerítéseket, hogy valahogy be ne törjön, sőt be se nézzen valaki a telkünkre, de ha ott szemétdomb és burján uralkodik — azzal már nem törődik. Isten mentsen, még ily jelenségek után is, azt mondanom, hogy gyámságra van szükségünk. De szükségünk van arra a tudatra, hogy dolgainkba más is belenéz ós pedig jogosan, illetékesen. Hisz a nyilvánosság elől ugy sem rejtőzhetünk el; a struc madár is hiába áltatja magát azzal, hogy fej ót a homokba dugván, most ő sem lát semmit, őt sem látja senki. De kell nekünk, hogy a nyilvánosság laza ós formailag illetéktelen ellenőrzésén kivül felülről is ellenőriztessünk. A pánszláv iskoláktól, az erdélyi szászok állam-, alkotmány- ós magyar-ellenes üzelmeiről nem is szólok. Nem akarok ebből faragni fegyvert s érvet magunk ellen. Elég nekünk a magunk szennyese is. Készemről meg vagyok győződve, hogy az ország közvéleménye, sőt önfeleink előtt is, iskoláink iránt a régi bizalom csak akkor ébred ismét föl s jó hirnevök csak akkor lesz ismét helyreállítva, ha az állami — jogos ós törvényes — főfelügyelet biztosítékot fog nyújtani aziránt, hogy iskoláink sem bel- sem küléletében nem történik, mert nem történhetik észrevétlenül és megtorlatlanul, semmi szabályellenes, nincs s nem lehet helye semmi visszaélésnek. Ezért van, hogy protestáns létemre, s nem ajkamon, hanem szivemen hordván protestáns iskoláink jó hírnevét, azt a régit! — épen ennek érdekében óhajtom, hogy az állami főfelügyelet kilópjen abból az üres, chablonszerü formálisrausból, melyben eddig volt; váljék tényező elemóvó, szükség esetén hatályos correctivájává iskolai életünk már-már aggasztó tespetegségének ós segítsen nekünk magunknak, regenerálni magunkat. Most veszem észre, hogy móg egy harmadik cikkre van szükségem, hogy elmondhassam nézeteimet, a Pontozatok némely részleteiről. III. Áttérve már a Pontozatok részletesebb taglalására, ismételnem kell, hogy egyedül azok eredete — a mennyiben t. i. a protestáns főgondnokok egyenes kívánatára és csakis az ők s a superinte.idensek használatára készültek — magyarázhatja meg azon tagadhatatlan gyöngeségüket, s hatásuknak bizonyos tekintetben bosszantó voltát, miszerint egyenesen a protestáns autonom iskolák ellen intézett vágás színét viselik magukon. Ha az állami főfelügyeletről országos törvóny készül (s részemről annak óhajtandó voltát második cikkemben kifejezni igyekeztem), annak a törvónynek nem szabad protestáns, sőt nem is csak felekezeti iskolákról szólania, hanem mind azokról az iskolákról, melyek nem állván az államkormány közvetlen vezetése és intézkedése alatt, az állam főfelügyelete alatt kell állaniok. Ilyenek pedig a protestáns és görög keleti autonom iskolákon kivül a szerzetes rendek által ellátott iskolák; az egyes főpapok által fentartott iskolák, mint pl. a kalocsai érsek által fentartott jezsuita-gymnasium s némely püspökök apáca-iskolái; a megyék, városok, testületek által fentartott középtanodák s végre magánosok közép-iskolái. A törvénynek egyenlő mértékkel kell mérnie mindenki irányában. Ez azonban uem azt teszi, hogy a felekezeteknek, a középiskolák e rendszeres fentartóinak, bizonyos jogok ne volnának adhatók egyesek, vagy csak egy-egy iskolát tartó községek, megyék, testületek fölött. Már a Pontozatok is engedik sejteni, hogy a felekezetektől a tanárképzés ós képesítés joga nem száudékoltatik megtagadtatni. Nem is lehetne. A protestáns felekezetek, sőt azok egyike is, akár a helv. akár az ágost. hitv., egymaga annyi középiskolát tart fen, hogy azoknak képesített tanárokkal való ellátása egy, a felekezet közerején felállítandó tanárképző intózet föntartását szinte követelni látszik. (Mellékesen jegyezve meg, részemről ebben láttam mindig egyik legfőbb jogosultságát egy protestáns egyetemre irányzott törekvésünknek. Orvosi egyetem nekünk nem kell, azt nem is birnók; hittant- ós jogi kart, mai akadémiáink egyesítésével könnyen szervezhetnénk; azokat bölcsészeti karral, mely egyszersmind tanárképző legyen, kiegészíteni: erre kell egyetemállitási törekvéseinket irányoznunk !) Visszatérve a Pontozatokra — indokolatlannak s épen azért helytelennek találom a folytonos ós az esetenkénti főfelügyelet megkülönböztetését. Eseten-