Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-24 / 34. szám

mind isteni természete szerint közbenjáró Isten és emberek között. Stanearo csak emberinek tanitotta. A Luthert követők álláspontjuk védelmére felhívják a kolozsvári iskolából Dávid Ferencet, aki akkor ott iskolaigazgató volt, s akit erre legképesebbnek ismertek el. 1555-ben a széki zsinaton első hitvitája van Dávid Ferencnek Stancaroval, ezt legyőzi, a vitáról könyvet ir s ezzel hírneve egyszerre országszerte meg van állapítva. Még azon évben Szeben és Kolozsvár egyszerre híjják meg plébánusnak, s ő az utóbbit fogadván el, Kolozsvárt azonnal a reformatiói mozgalmak egyik főpontjává teszi. 1556. Dávid F. Erdély magyar lutheránusainak superintendensévé választatik. A reformatio ezen stadiumában Stanearo másodszori Erdélybe jövetele, ismert tanának hirdetése, s a Magyarország tiszántúli részéből Kálmáncsehi Márton által behozott helvét hitvallási eszmék változást idéznek elő. A szász - és magyarajku lutheránusok superintendensei, Hebler és Dávid együtt védték hitvallásunk elveit. Dávid F. ékesszólása és dialektikája Kálmáncsehit is Stancarot is legyőzi s egész Erdélyt a lutheránus hitnek megtartja. 1559. hatalmas uj harcos lép a küzdtérre . Melius Péter debreceni ref. prédikátor, mint Kálmáncsehi utóda, annak erdélyi missióját folytatandó az odavaló magyar és szász lutheránusok vitáin megjelenvén, erős vitatkozások után az úrvacsora kérdésében Dávid Ferencet meggyőzi, a kálvinismusnak megnyeri; Dávid szellemi hatalma pedig már is oly nagy , hogy a magyar lutheránus ekklesiákat mind a Kálvin hitnézeteire átviszi, sőt a szász lutheránusok részére vonását is megkísérli, néhány papot és ekklésiát meg is nyert, de a többség nem hajlott, sőt Dávid Ferencet a kolozsvári ekklésiával együtt a hitközösségből kirekesztette, minek folytán D. a lutheránus superintendensségről lemondott. Ez Dávidot Méliushoz szorosb csatlakozásra birta ; elment a Melius által Nagyváradra összehívott zsinatra, viszont Melius is bejött az erdélyiek marosvásárhelyi és kolozsvári zsinataira, s az első nemzeti nyelven irt reformált hitvallást együtt alkották meg. Melius oly jó viszonyban volt egy ideig Dávid Ferenccel, hogy a midőn őt Hebler Mátyás és Alesius Dénes szász és magyar lutheránus superintendensek megtámadták, ő védte Dávidot s a kolozsvári papságot 1564-ben kiadott művében. Ez évben az enyedi tartományi zsinaton a reformált vallás törvény által bevétetett, és Dávid F. református superintendenssé választatott s egyszersmind a fejedelem is udvari prédikátorává fogadta. A következő 1565-iki év előtérbe hozta a háromság feletti vitákat. Blandrata Erdélybe jővén, mint a fejedelmi udvar orvosa az isteni személyek természetéről való külföldi nézetkülönbségeket vita tárgyává tette és Dávid F.-eta maga részére vonta anynyira, hogy Károlyi Péter a kolozsvári főtanodában hittanár a háromságról Kálvin értelmében tanítván, Dávid F. mint az iskola felügyelője őt megszólította és kívánta ebbeli nézeteinek megváltoztatását. Ez a dolgot Meliusnak tudomására hozta, s azonnal megkezdődött Dávid F. és Melius P. között az a harc, mely az utóbbinak haláláig tartott. 1566. a fej érvári első hitvita után közösen készítettek egy hitvallást a Magyarországról Erdélybe bement és erdélyi ekklézsiák papjai Marosvásárhelyt ; de avval egyik sem volt megelégedve. Kinyomtattatta ugyan Dávid F., de az ő papságát meg nem nyugtatta. Melius és társai pedig Magyarországra vissza térvén, itt egészen a magok felfogása szerinti hitvallást dolgoztak ki, 1567. Debrecenben kiadták, egyházukat szervezték, s az arról készült egyházi rendszabályban Dávid F.-et és követőit el kárhozatták. Ez volt az alkalom, hogy Melius és Dávid F. között az Isten egysége és háromsága fölötti nézetkülönbség miatt az elkeseredett harc egész nagyságában és szörnyűségében kitörjön. Melius zsinatra hivta meg Dávidot Magyarországra; de a fejedelem Gyula-Fejérvárott rendelte azt tartatni s vonakodás és különféle kifogások után végre mégis elment arra Melius és a veletartó magyarországi papság. Elébb azonban 1567-ban oly nagymérvű irodalmi harcot vivotta két fél, a melynek párja a refonnatió történetében kevés van. Dávid F.-nek és híveinek a fejedelem teljesen fölszerelt nyomdát állított s költséggel látta el. Mind két fél el akarta készitni a népet a sajtó utján a maga hitvallása alapos megértésére és elfogadására. Innen e vitának jótékony hatása a nemzeti irodalomra, melyet szokatlan mérvben gazdagítottak. A vita 1568. márc. 8-ikán kezdődött Gyula-Fejérvárott a fejedelmi palota termeiben, s tiz napon át folyt a király személyes jelenlétében. A vitakérdés volt az isteni személy egysége vagy háromsága. Dávid F. és társai az elsőt, Melius és követői az utolsót állították és bizonyították. Azonban egyik fél is engedni nem akarván a vita bevégezetlenül maradt. Az unitárius nevezet ekkor kezdődött s a fejedelem és 9 belső titkos tanácsosa akkor állott át e vallásra De a kedélyek forrongása tovább is tartván, országos közzsinat egybehívása látszott szükségesnek. Azt Melius Magyarországon a Tiszántúl akarta tartani, de a fejedelem az ő birodalmába, Nagyváradra 1569. oct. 20-ikára tűzte ki. Ezt is egy Erdélyre, Magyarországra, Svájcra és Németországra kiterjedő polémia előzte meg. Mind Melius, mind D. F. minden erejüket megfeszítették, legjobb érveiket harcba vitték. Egész irodalom keletkezett. S így előkészíttetvén a közönség, nyilt meg a kitűzött napon a zsinati hitvita, közóhajtás szerint nemzeti nyelven. Hat napig tartott a király jelenlétében folytatott vitatkozás, melynek vezető elnöke Békés Gáspár volt. Kemény volt a harc ismét, s úgy látszik, Dávid F. nézetei győztek; mert a következő 1570—71. már erősebb és nagyobb mérvű közös zsinat tartása nem mutatkozott szükségesnek, és az unitárius vallás a marosvásái'helyi 1571. jan. 6 • 14-iki országgyűlésen a törvény által bevett vallások közé soroztatott s így Dávid F. küzdelme célját elérte. Azonban az unitáriusok örömét a király-68