Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-24 / 34. szám

nak 1571. márc 14-én véletlenül jött halála megzavarta; utána Erdély fejedelmévé Báthori István erős r. katholikus főúr választatott május 25-én. Ellenfele Békés Gáspár volt, a kit a megholt fejedelem utódjának szeretett volna látni. Békés Gáspár ügyének elesése nagy csapás volt az unitáriusokra. Báthori az udvarából az unitáriusokat eltávolította, Dávid F. udvari predikátorságát megszüntette, nyomdájukat elvették, a könyvnyomatás előzetes censura alá vettetett, nagyjaik közül a fejedelem néhányat megnyert, Békés G.-ral nyilt harcra kerülvén a súrlódás, utóbbi legyőzetett, a pártján levő unitáriusok szine java a harcban elesett, sokan lefejeztettek, több százan javaiktól megfosztattak, s így az unitáriusok Báthori István öt évi kormányzása alatt teljesen megtörettek. Báthori István látta, hogy az unitáriusság a fejedelem, Békés G., Blandrata és Dávid F. személyiségein nyugodott. Az első meghalt, a másodikat megsemmisítette, a harmadikat dús jövedelemhez, birtokhoz juttatva magához vonta, csak Dávid F. volt hátra — ezt is meg kellett semmisítenie. 1572. midőn őt, a nagytekintetü fopásztort büdös eretneknek nevezte (206 1.) s nem sokára szarvai letörésével fenyegette, 1573. őt és híveit antagonista püspöktársainak vizsgálata és Ítélete alá vetette és közkereset alá vétetésüket elrendelte : eléggé elárulta nem fejedelmi éi'zületét és bosszúálló szándékait. Hogy ezek kivitelével késett, csak a Békés G.-ral való viszály, azután a lengyel királyi szék utáni vágyakodása okozta. De öccse Báthori Kristóf a megkezdett üldözést kérlelhetlenül folytatta s be is fejezte. Elébb házi életét zavarta fel, nejétől való elválását s hírneve megrongálását eszközölvén ; azután 1577. ujabban meghatároztatta az országyüléssel a vallásujitók üldözését és megbüntetését, végre az 1578. ápr. 25-ki országgyűlésen elhatároztatta, hogy a z u j itók a más két valláson levők püspökei és mind két valláson levő világiak által a fejedelem előtt vizsgáltassanak meg, s ha eretnekségeiktől meg nem szűnnek, érdemek szerint büntettessenek meg. Ez alapon és azon hamis confessiói pontoknál fogva, melye- ! ket Blandrata és a Dávid kikémlelésére behívott Socini Fausto 16 pontban dolgoztak és világgá bocsátottak, Dávid 1579. jun. 2—3. mint a Krisztus nem imádását tanitó ujitó holtig tartó fogságra ítéltetett s Déva várában 1579. nov. 15. meghalt (243 1.). Ez dióhéjba szorított vázlata azon eseményeknek, melyekből szerző nem csak Dávid Ferencnek, hanem a kor uralkodó eszméinek nagyszerű történelmi képét megalkotta. Minden uj és eredeti e képben : az eddig nem ismert okmányokból merített anyag ugy, mint ennek mesteri feldolgozása és fényes színezése. De a mi leginkább dicsérendő, az, hogy szerzőnek a tárgy iránti nagy lelkesedése ítéletét soha elfogulttá nem teszi ; oktatni, nem izgatni akarván, kútfők alapján magokat a feleket beszélteti, s az olvasóra bízza a bírói Ítélettételt. Ekkép tárgyalván a Melius és Dávid közti vitákat, egyenlő méltánylással szól a két nevezetes férfiról. Csak az alattomos cselszövők iránt kíméletlen, sújtó; a miért is Blandratával meg Socini Faustoval, mint az ügy árulóival, röviden, szigorúan, sőt Socinira nézve a bizonyítékok elégtelenségénél fogva tán nagyon is szigorúan bánik el. További kitűnő érdeme e munkának az, hogy a reformatiót illető tömérdek nagy számú uj történetrészietet hozott napfényre, melyeket e könyvből ismerünk meg legelőször. Ilyenek a besztercei káptalan 1554-iki fontos felterjesztései (11 —15 1.), a széki zsinat leírása és a DiaJysis érdekes tartalma (19—25 1), az 1557-i kiegyezés és 1558-iki hitvallás (32—37 1.), melyet eddig senki nem méltatott, a modus concordiaé 1565-ből s az enyedi hitvita részletei (60—62 1.), M e -lius és Dávid F. összes hitvallásai az egész küzdelem ideje alatt, s e két nagy reformátor összes munkáinak beható tudományos ismertetése, a „De falsa et ver a®, ismét s

De vera et falsa unius Dei cognitione* cimü könyv mesteri ismertetése (87 — 94 L), a gyulafejér vári első nagy hitvita 1566. és a fontosabb 1568. (105-114 1), Major György elleni rendkívül nagy érdekű cáfolat (129—135 1.), a nagyváradi 1569-ik évi döntő hitvita (137—146 1.), Dávid F. magyar prédikációiból szép helyek és részek (151—160 1.), polémiái iratai és egyházi szónoklatai jellemzése (160—161 1.), Dávid F. vallásos nézeteinek ethicai tartalma, a hit és szeretet (fides et charitas) gyönyörű párhuzama (162—165 I.), Meliusnak Svájc és Németország tudósaitól gyámolittatasa, Melius rendkívül érdekes polemicus versei a szentháromságról (170 — 191 1.), Dávid F. irodalmi munkásságának méltatása ésjellemz é s e (198—199 1.), a Báthori-Békés-féle viszály egyháztörténelmi fontossága (208 210 !.), Dávid F. egyházi ének-reformja (212—222 1.), Dávid F.-nek saját házánál Socini Fausto által kikémleltetése, Blandrata hamis tételei, Dávid önvédelme s a reá kimondott Ítélet (225—238 1.), halála (243 1.), fény és árny Dávid F. jellemében (244—253 1.). E nagyérdekü szöveg Il-ik részét teszi : í. 19 oklevél s roliontárgyu eredeti adat és közlés (1—23 1.). II. 45 kisebb-nagyobb mű, Dávid F. irodalmi emlékei cim alatt (24 - 80 1.), melyek összes munkáit ismertetik bibliographiai tekintetben, miután már tartalmuk a szövegben a cél keretébe illőleg föl volt véve. A III. részt kőrajzok képezik, melyeken Dávid F. 4 eredeti névaláírása, s egy eredeti levele teljes terjedelmükben hasonmásolva láthatók. Láthatja ebből a száraz elősorolásból az olvasó, hogy itt nem pusztán Dávid F. biographiájáról, hanem oly történelmi műről van a szó, mely roppant apparatussal a hazai reformatio egyik legérdekesebb korszakát rajzolja. Harminc éven át fáradozott e munkán szerző ada-