Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-08-03 / 31. szám
Ezen lelkesült B éljennel" fogadott velős beszéd után az uj felügyelő, tekintettel esperességiink nyelvére, n émet szónoklattal is bemutatta magát, fáradhatatlan tevékenységre híva fel minden egyháztagot, mint magyar beszédében. Ezután Stettner Gy. lelkész úr üdvözöl te az uj felügyelőt magyar nyelven; s kiemelvén Károlyi úr azon szerény nyilatkozatát, melynélfogva a múltban érdemei, kitűnő tettei nincsenek, megjegyzi^ hogy érdeme egyikünknek sincs, mert ha mindent megtettünk is, a mit tenni kötelességünk volt, haszontalan szolgák vagyunk, — de igen is volt okunk, hogy őt megválasszuk, mert megvagyunk győződve, hogy a mint a hazának s különösen megyénknek már eddig is a közügyek terén oly sok szép szolgálatot tett, ugy, mint buzgó protestáns egyházunknak is, és legközelebb egyházmegyénknek erős oszlopa, hű támasza leend. Ezután az uj elnök úr a gyűlést a legérettebb megfontolással s ritka tapintatossággal vezette mindvégig. Voltak ugyan a gyűlésnek, érdekes tárgyai, a rendeseken kivül is, — mint pl. hogy többet ne említsek, azon a ker. gyűlésre nézetem szerint eredménytelenül felterjesztendő kérelem, hogy esperességünk ezután a seproni ker. tanítóképezde helyett a f. lövői esp. képezde javára küldje be járulékait s azon határozat, melynélfogva esperességünk az orsz. prot. árvaház pártolói sorába lepett évi 6 frt. tagsági díjjal stb. de minderről bővebben irni nem szándékom, részint mert jegyző nem vagyok, részint pedig, hogy közleményem tulhosszura ne terjedjen. Csak annyit akarok még magunk igazolására megjegyezni, hogy német ajkú esperességünk, mely sok hazafi szemében eddig szálka volt, s mely azon hitben állott, hogy a germanismusnak s ezzel a magyar ellenes iránynak terjesztője — a fentebbi választás által, midőn Károlyi urat, mint a magyar nyelv és nemzetiség egyik legbuzgóbb — általán ismert apostolát felügyelőjének egyhangúlag megválasztotta: bebizonyította, hogy ha német nyelven dicséri is még most az Urat, épen oly melegen érez magyar hazánk iránt, mint bármely lelkes magyar ember. A jelen gyűlés alkalmával már — igen gyakran lehetett magyar szót hallani s a társalgási nyelv kizárólag magyar volt, mert csupán egy lelkész, s csak néhány tanitó nem ért magyarul. — A gyűlés végeztével a beiktatott, uj felügyelő úr Tárcsán, F. Eörhez mintegy 3 /4 órányira fekvő fürdőhelyen nagyszerű ebédet adott s megvendégelte az esperesség elöljáróit. Vig magyar zene s magyar toasztok zárták be itt az emlékezetes ünnepélyt. Isten áldása kisérje az uj felügyelőt minden egyháznak javára célzott tetteiben. Z. D. ev. leik. A VI. sz. kir. városi ev. esperesség1 közgyűlése. A VI. szab. kir. városi evang. esperesség folyó évi közgyűlését juli 15-én tartotta meg a magyarhoni protestantismus ős fészkében : Bártfa városában, B r ó s z Jónás, esperességi felügyelő és Sztehlo János, esperes iker elnöklete alatt. Az esperességi felügyelő gyüléstmegnyitó beszédében azon pótolhatlan veszteségnek és azon osztatlan, az összes magyarhoni evang. egyház által és különösen ezen esperességünk által is a legmélyebben érzett fájdalomnak adott meghatott hangon és kegyeletes szavakban kifejezést, mely bennünket Zsedényi Eduárd egyetemes felügyelőnk halála által ért, kiemelvén azt, hogy az üdvözöltnek, a haza és evangyélmi egyházunk iránt szerzett halhatatlan érdemeínéi fogva kimagasló alakja dicsfényben élend hálás szivünkben és ivadékainknak is örök emlékezetében. Indítványozása folytán a »Feled -hetlen^-nek (a ki esperességünk szülöttje volt) neve és hálás emléke jegyzőkönyvileg megörökíttetett. Az esperesnek évi jelentéséből a következő mozzanatokat tartom különösen felemlitésre méltóknak ; Az elmúlt évben »egyházi és iskolai alapítványok, hagyományok, adományozások4 címén a 6 város evangyélmi egyházai kebelében 4835 frt 96 krnyi ujabb áldozatok hozattak, a mi fényes jele ezen esperesség századok óta ismeretes és jelenleg is lankadatlan vallásbuzgóságának. Kiemelendő e részben különösen Késmárk, mely monumentális temploma felépithetésének érdekében a legmegfeszítettebb áldozatkészséget tanúsítja, és Eperjes, hol néhai Raj ner Károly vagyona tetemes részét közhasznú intézetekre hagyományozta. Az eperjesi jogakadémia gyámolitása körül pedig egyes egyházaink egymással vetekedve buzgólkodnak. Az esperesség népesedési viszonyait illetőleg : született: 391, meghalt 430, eskettetett 90, közte 31 vegyes pár, hozzánk áttért 6, tőlünk kitért 10 egyén; beletudva az áttérési eseteket is, esperességünk népessége fogyott 43 személylyel. Az esperesség népiskolai tanügyét illetőleg 10,689 lélekszám mellett 6—15 éves tanköteles gyermek volt 1698, tanulásban pedig részt vett 1523, iskolázás nülkiil volt 175, RZ £tZ íl tankötelesek 10°/0 -a. Itt azonban megjegyzendő, hogy városi iskoláinkban nincsen rá eset, hogy a tenkötelesek egyszersmind iskolások ne volnának, de sőt ezen városi iskoláink azonfelül vidéki idegenek és helyi más hitfelekezetíiek által is sűrűn látogattatnak ; iskolát nem látogatók csakis azon szegény tót filiákban fordulnak elő, a hol a tanügy, minden ráfektetett gondozás mellett, még mindezidőig is több kívánni valót hágy, s a hol az anyaegyházaktóli nagy távolság miatt, a különösen buzgón ellenőrködő lelkészek nap-nap mellett résen nem állhatnak. Különben a tavalyi állapothoz képest e részben is kedvezőbb az arány, a mennyiben a mult évben a tót filiák tankötelezettjeinek még 18 százaléka nem járt iskolába, — és hogy az iskolai elöljáróságok kötelességök teljesítésében ott is híven eljárnak, már azon körülmény is mutatja, hogy a lefolyt tanévben 79 szüle lett az 1868.38. t. c. 4. §-a értelmében megbüntetve. Feltűnt, hogy esperességünkben aránylag igen ke-62*
