Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-08-03 / 31. szám
újonnan választott esperességi felügyelőjét e hivatalába ünnepélyesen beiktatta. Nevezett Károlyi Antal úr, közszeretetben és tiszteletben álló, fáradhatatlan tevékenységű fiatal ember, ki n^á1 * eddig is, a közügyek terén szerzett érdemei által bebizonyította, hogy reá megyénkben szép jövő vár. Azért sietett őt esperességünk egyhangúlag felügyelőjévé megválasztani, mely sok nehézséggel, fáradsággal és anyagi áldozatokkal járó ; de szép és kitüntető hivatalt ő egész készséggel el is fogadta s ünnepélyes beiktatása a fent kitett napon Felső-Eörött következőleg ment végbe : Reggel 9 órakor a »beharangszó* után az esperesség közeli és távoli egyházi és világi tisztviselői, s az egyes gyülekezetek képviselői és elöljárói s egyéb hitrokonok a templomban összegyülekezvén, buzgó ének és ima után Nt. R e n n e r Endre esperes és legidősebb lelkészünk, az egybegyűlt gyűlési tagokat, szivből jövő, meleg szavakkal üdvözölte j s tanácskozásainkra istennek áldását kérvén, a gyűlést megnyitottnak nyilvánitá. A gyűlés első tárgya lévén az uj felügyelő hivatalba iktatása, egy bizottság neveztetett ki, Károlyi Antal felügyelő urat felkérendő, hogy gyűlésünkön megjelenni szíveskedjék. Pár pere múlva megjelent az egyháztagok nagy része által személyesen nem ismert, s azért kíváncsian várt férfiú s megtisztelő féljenek" közt lépett az elnöki asztalhoz, hol őt röviden a nt. esperes ur üdvüzölte, átnyújtván neki az egyházmegye felügyelői pecsétjét. Erre az ünnepelt letette az ünnepélyes esküt s hivatalát a következő magyar beszéddel foglalta el: Mélyen tisztelt egyházmegyei közgyűlés ! Bármennyire érzem is a jelen pillanatban hogy a közbizalom legszebb s legbecsesebb kitüntetés, mely embert érhet: mégis nem minden aggodalom nélkül foglalom el e helyet, melyre engem Önök kitüntető bizalma emelt. Mert jól tudom, hogy e bizalom ezúttal nem lehet érdemek elismerése, kitűnő tettek jutalma, melyeket szerezni, melyeket tanúsítani sem módomban, sem tehetségemben nem á,ll°U- Ső,tj jól tjadjOm, hpgy a tapasztalatok és jártasság azon mértékével sem birok, mely egyházi ügyeink kezelése körül szükséges. Még inkább fokozódik ez aggodalmam, midőn körültekintve Önök soraibau annyi tapasztalt kitűnő férfiút látok, kik mind érdem, mind képesség tekintetébe^ nálam sokkal illetékesebben foglalhatnák el e díszes helyet, és sokkal inkább megfeleltek volna e bizalmi állás követelményeinek. Ila mindezek dacára elfoglalom ez állást, teszem ezt Önök iránti tiszteletből és azon meggyőződésből, hogy minden tétovázás nélkül s ott kell szolgálni az egyház és a haza érdekeit, hol ari;a polgártársaink bizalma felhív bennünket, s hogy a közbizalom által számunkra kijelelt munkatértől akár önerőnk gyengeségének tudata, akár más nehézségek miatt visszariadni nem szabad. Elfogadtam tehét e meg nem érdemelt kitüntetést kötelességérzet,hol és azon reményb^, hogy Önöknek becses támogatása mellett sikerülni fog az egyház, a haza és ezen egyház megye közjavát ezen állásomban előmozdítani. Tisztelt egyházmegyei közgyűlés ! Elmultak az , idők, midőn a protestáns egyháznak létjogáért kellett küzdenie. Századok harca a lelkiismereti szabadság diadalával végződött. Hazánk törvényeinek védpajzsa alatt szabadon áll már és virulhat egyházunk. De e szabadság csak ugy lesz hasznos és áldásthozó ránk nézve, ha azt egyházi érdekeink minél teljesebb kifejtésére serényen felhasználjuk, ha az uj korral előttünk megnyílt versenytéren munka nélkül s nyomtalanul eltűnni nem engedjük a repülő időt; mert a harc most is foly, de más fegyverekkel s a munka e nemes harcában dicstelenül elbukik, ki előre nem tör. Törekednünk kell és haladnunk a korral s kifejtenünk mindazon tényezőket, melyek egyedül biztosíthatják a protestantismus jövőjét. Míg elnyomva valánk, fenmaradt és megszilárdult egyházunk, mert lángoló hitbuzgalom és testvéri egyetértés lelkesítette őseinket. Jövőben is csak e tulajdonok és a kitartó munkásság tarthatják fenn egyházunkat. Mert a szabadság csak üres szó marad, ha nem jár éltető munkával s a nép, mely | elhagyja magát s legszentebb érdekeit elhanyagolja, nem lehet szabad a szó valódi értelmében, sőt attól az isteni gondviselés is megvonja védőkezét. A protestantismus — mint a világtörténet tanúsítja — mindenkor a közszabadság és mivelődés támasza, tényezője volt, s ha azt akarjuk, hogy e magasztos hivatásának jövőben is megfeleljen, karoljuk fel lelkesen annak életérdekeit, legyünk a szó valódi értelmében jó protestánsok és jó hazafiak. Ne keressük a szabadságot csak a jogok élvezetében, hanem a haza és az egyház iránti kötelességek teljesítésében is. Vetkőzzük le a rideg közönyt és tétlenséget, mely minden közügyet eltemetni kész. Igazságszeretet, kitartó munkásság és testvéri egyetértés vezéreljen bennünket, hogy működesünk Isten áldását megnyerve, egyházmegyénk és a magyar protestantismus díszére, emelésére szolgáljon. Ezek azon vezérelvek, melyek működésemben alapul és irányadóul fognak szolgálni s melyeknek valósítása legszentebb törekvésem. De hogy e törekvésemnek sikere lehessen, Önök becses támogatására s közreműködésére lesz szükség s remélem, hogy azon bizalom, mely engem egészen érdemetlenül ez állásba helyezett, ez után sem fog elhagyni, kisérni fog a tettek mezején is és biztos zálogát képezi annak, hogy vállvetett működésünk nem fog eredménytelenül maradni. K,érem tehát becses támogatásukat, s különösen a nt. esperes urét , kinek bő tapasztalatai, fáradhatatlan munkássága és évek során át szerzett érdemei előtt tisztelettel hajlok meg. Fogadják kitüntető bizalmukért őszinte háláin s köszönetem kifejezését s azon ünnepélyes fogadásomat, hogy e bizalomnak megfelelni s egyházmegyénk éi'dekeit lelkiismeretesen felkarolni és teljes erőmből támogatni szent kötelességeu^pek ismerem,
