Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-20 / 29. szám

1846-ig; ekkor az előléptetés megállapíttatván a jövedelmezőbb egyházaknak a rendes lelkészek közül szabad választás engedtetett; a kisebbekbe pedig a káplánok rendeltettek érdem és kor szerint. E helyett 1871-ben a szabad választás lépett. A papmarasztás és a nyomott anyagi helyzet, népkegy vadászat, meghunyászkodásra kényszerité a lelkészeket. Javadalmuk 6—15 bold föld, egy-négy db rét s néhol egy szőlőn kivül gabnanemüekből s apróságokból állott, melyet magok voltak kénytelenek beszedni, mígnem az 1791-iki rendelet megszabta, hogy a prédikátorok és rektorok fizetését a kurátorok szedjék be stb. A fizetéskulcs személy- s birtokarány lagos. 17. Anyagi viszonyok. A barsi tractus jelen népessége : 20.283. Tanoncok száma : 2555. Anyaegyház : 28. Leány - egyház: 13. Összesen: 41. Rendes lelkész : 28. Segédlelkész : 2. Rendes tanitó : 41. Másod-és segédtanító : 4. Összesen : 45. Az elkülönített pénztárakban 21791 frt s a közpénztárakban 33900 frt. Összesen 55691 frt. A magtárakban 8161 p. mérő vegyes gabona. Lelkészek évi javadalma 17705 (átlag esik egyre 632 frt). Tanitók évi javadalma 13114 (átlag esik egyre 320 frt). Összesen az e. hiv. dija 30819 frt. Az egyházak használatában levő földek száma holdakban 470. A lelkészek használatában 586. Tanitók használatában 327. Az egyházak összes földbirtoka : 1383 hold föld. Biztosítva valamennyi egyh. épület egyetemesen van az l-ső magyar általános biztosító társulatnál. 18. A n é p- é s f ö 1 d r a j z i viszonyokat nagy részletességgel tárgyalja szerző s egyszersmind a mellékelt térképre is hivatkozik ; de a mi, fájdalom, müvéhez mellékelve valóban nincs. E fejezetre különben részletesebben nem térüuk ki. EGYHÁZFI. (Vége következik,) BELFÖLD. A győri ev. egyházmegye lelkészértekezlete. Folyó évi lelkészértekezletünket junius hó 26-án Téthen tartottuk meg, Mészáros István esperes elnöklete alatt. Tárgyaltattak : 1. Straueh Béla úr támadása a kisszebeni róm. kath. lelkész ellen, (lásd »Prot. Egyh. és Isk. Lap4 f. évi 25. sz.) melyben nevezett kath. lelkészt törvényszegéssel vádolja, amennyiben egy nőt, ki kath. szülőktől származott ugyan, de az evang. vallásban nyerte neveltetését, az ev. lelkészi hivatal mellőzésével esketett egybe kath. vőlegényével. Indokait az 1843/4. évi 3. t. c.-re alapítja, mely szerint eltekintve attól, hogy minő valláson levő szülőktől született valamely gyermek, ha egyszer az ev. vallásban nyerte vallásos oktatását kisded kora óta 18 éves koráig, az ev. vallás hitelvei szabályozzák későbbi egyházi cselekvényeit. Értekezletünk a kath. lelkész eljárását nem tartaná oly vétkes természetűnek. Mert ő is szentesitett törvénynyel védi eljárását, még pedig az 1868. évi 53. t. cikkel, mely szerintünk szabadabb szellemben járván el s igazságosabb levén jobbra balra, előnyben áll az 1843/4. évi 3. t. c. fölött. Különben is nincs oly nagy okunk az utóbbi törvény ide vágó határozatainak oly teljes szívből örvendenünk. Mert ha mindjárt látszólag kedvezett is a prot. egyháznak, végelemzésében a katholikus egyházat dédelgette. Mert kinek volt több alkalma kedvezményeket nyújtani, hogy valaki az ő vallásában nevelkedjék ? Nekünk avagy a katholikusoknak ? A mi hálónk soha sem ért oda, a hova az övéké. Es mig a mienk, ha kivetettük volna is, üresen maradt volna, addig az övéké szakadoz vala a halak sokasága miatt. Mégis, midőn két országos törvény eltérő határozatokat törvényesít egy és ugyanazon tárgyban, mindenkor az utóbbi időben kelt törvény szabványai a döntők, ha mindjárt az előző törvény idevágó határozatai, melyek ennek következtében módosultak, nincsenek is szó szerint elősorolva az ujabb törvényben. Ha mégis vau mit hibául róni fel a kisszebeni kath. lelkésznek, véleményünk szerint ez az, hogy az állítólagos áttéritési actusnak helyt engedett. Mert az 1868. évi 53. t. c.-ből kiindulva^erre nem volt ok, fölösleges ceremónia az egész. 2. Tárgyaltatott: Böszörményi Károly ur panasza, illetőleg törvénysértésből eredt stóla-jövedelem elvesztésének megtérítésére tervbe vett hivatalos föllépése (lásd Prot. Egyh. és Isk. Lap f. évi 25. sz ). Ugyanis Böszörményi Károly úr, nevezett helyen fölemlíti, hogy azon okból, mert a málcai pléb. vele szemben megsértette az 1868. évi 53. t. cikket, igazságot készül magának szolgáltatni az által, hogy stolájának megtérítése végett felfolyamodik a megyei közigazgatási bizottsághoz. Egyszersmind kérdezi : célszerű lesz-e ez eljárás ? Ertekezletünk nem a stolán kezdené, hanem kiindulva azon esetből, hogy a fenforgó ügyben a törvényrontó apa börtönileg bűnhődött vétkességéért, oda terelné a dolgot, hogy a mely törvény az apát így sújtja, nyújtsa ki kezét a nagyobb bűnös, t. i. a plébános után is. 3. Hogy egyebeket elhallgassak, azon tárgyaink közül, melyek vita tárgyát képezték, s tanácskozásunkban előtordultak, még csak azt említem fel. hogy fölmerült az a kérdés is : „Az 1868. évi 53. t. c., mely a felekezetek viszonosságát • érinti, vonatkozásban van-e a ref. és ágost. közti viszonyokra?* Értekezletünk itt két táborra szakadt. Az egyik ^igen^-nel, a másik „nem^-mel felelt, és mindegyik a maga álláspontját érveivel támogatta. De azért a két tábor véleményegységre jutni nem tudott. Ergo sub judice lis est. BOGNÁR ENDRE, értekezleti jegyző. 68*