Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-20 / 29. szám

A nógrádi ev- esperesség közgyűlése. A nógrádi ág. hitv. ev. esperesség julius 1-én tar­totta Losoncon évi rendes közgyűlését. Több mint 20 éve járok a prot. gyűlésekre; láttam különféle esperességben, különböző nemzetiségű, sokszor eltérő, sőt ellentétes érdekű emberek között he­ves szóharcokat vivni; küzdöttek egymás ellen a pátens és autonomia, a magyarság és a panszlavismus, a reform és a dogmatismus; d« midőn ezen küzdelmek után a gyűlések hullámai a kimerített érvek folytán el­simultak, még mindenkor azt tapasztaltam, hogy minden emberi, társadalmi, egyleti s más gyűlések között a pro­testáns egyháziak voltak azok, melyeken az elnökség részrehajlatlanul a szám- és szellemi többség akaratát mondta ki végzésül. S ez a politika, az önkény és kortes­kedésr korában nemcsak kellemes látvány, hanem igen dicséretes dolog is. A nógrádi esperesség elnöksége, vagy, hogy jobban mondjam, főesperese, megunta már azt az egyhangú törvényességet s a sokkal változatosabb és pikánsabb diplomatiai fogások lejtőjére lépett, sikerülvén tervének megnyerni a különben egyenes lelkű, közkedvességü esperességi felügyelőt Veres Pált is. De elmondom az ezen állításomat igazoló tényeket eleitől apróra, hogy lássa az érdeklődő közönség, milyen­nek nem szabad lennie egy egyházi elnökségnek. A gyűlés rendes közigazgatási tárgyai koziil kivált egy nem mindennapi, t. i. a losonci kir. állami képezde és főgymnasiumi vallástanítás ügye. Ezen két, felekezet nélküli intézetbe járó, százon felüli ev. tanuló ifjú val­lástanitásáról a losonci ág. ev. egyház gondoskodik, mí az által volt eddig lehetővé téve, hogy e^-y rendes segéd­lelkész és vallástanitó fizetéséhez, a nógrádi esperesség 1874-ik évi határozata szerint, az egyház évi 250 frt segélydijjal járult. Ezen állami tanintézetek felál­lítása óta csaknem évenkint felmerült az esperes­ségi gyűlések tanácskozásai alatt azon óhajtás, vajha lehetne Losoncon egy rendes vallástanitói tanszéket szervezni s ez által a vallás tanítását a káplánváltozá­sok esélyeitől megóvni. A mult 1878-ik évi esp. gyű­lést megelőzőleg is egy bizottság ült össze, mely rövidre vonva, a következő javaslatot készítette: Kerestessék meg a bányai kerület, hogy miután a tanítóképezde és főgymnasium nemcsak esperességi, hanem egész ke­rületi, sőt távolabb vidéki ifjakat is vesz fel kebelébe, ezen tanszék rendszeresítéséhez 400 frt évi fizetéssel já­ruljon. Ezen esetben a nógrádi egyházmegye 100 irtot fizetvén, ez a losonci egyház és az állam által fizetett 500 frttal együtt 1000 frtot tenne ki. A bányai kerület ezen tervezetet el nem fogadta s igy természetesen mindennek vissza kellett térni az ed­digi, az 1874-ik évi esperességi végzésen nyugvó alapra. Azonban más terv volt megírva az esperesi tárcában. Mai világban nem szoktak már az emberek ingyen, buzgóságból dolgozni; a számos hivatalos fel- és leirat, körlevél s miniszteri rendelet sok tentát és papirt fel­emészt; az esperes nem áldozhatja minden idejét a köz­ügynek, — segítség kellene neki; — miután pedig ezen költségeket nincsen miből fedezni: az eddigi esperes­ségi iskolai pénztárat át kell változtatni közigazgatási pénztárrá s ugy is történt. Bekövetkezvén a losonci vallástanitó negyedévi fizetésé­nek ideje, midőn ez nyugtáját a pénztárnokhoz beküldte, az azon magyarázattal küldetett vissza, hogy az esperesség csak 100 frtot rendelt el jövőre a vallástanitásért fizetni. Hiába irtunk az elnökségnek, hogy ezen magyará­zata nem helyes és önkényes, hogy az esperesség ezt csak föltételesen határozta, mely föltétel pedig teljese­désbe nem ment; vallástanitónk a 250 frtot meg nem kapta. Kérelmünk tehát az esperességi gyűlés szine elé terjesztetett. Reményünkben, a gyűlés többségének igaz­ságszeretetében nem csalódtunk ; de az elnökség viselete s eljárása érzékeny sebet ütött egyházalkotmányunkon s aggodalmat ébresztett sziveinkben jövőnk felett, bele­oltván gyűlésünkbe a szokott prot. igazelműség helyett valami taktika félét és elnöki önkényt. Már az esperesi jelentés, mely az évi esem é­nyekregistrálása s érdekes statistikai adatok összegezése szokott lenni, eltért ezúttal hosszú gyakorlat által szentesitett alakjától, a mennyiben ezen jelentésben, Bartholomaeidesz Gyula alesperes helyes figyelmeztetése ellenére, egy esperességi káplán meghiva­tása inditványoztatott, és ez el is határozta. Kiknek tudomása volt arról, hogy a losonei egyház kérelme a vallástanítás fontos ügyét fogja napirendre hozni, gyanították, hogy ezen rendbontó indítvány ke­resztül hajtása nem céloz egyebet, mint a kérelem meg­adatását pénztárilag s egy előbbi határozatot lehetetlenné tenni; de erre a gyűlés figyelmét felhívni az elnöki tekin­tély és igazelműség blainirozása nélkül nem lehetett, mi legalább azt tenni nem akartuk. Ha ezen feltételezett tiszteletünkre fektette az esperes ur számítását, abban igaz, nem csalódott, hanem tudnia kell, hogy ez csak egyszer történhetik meg, s minden elnök önmaga ellen követ el merényletet, ha a köteles tiszteletet megingatni törekszik. Midőn a losonci vallástanítás tárgyalására került a sor, sok független s helyes indokkal támogatott fel­szólalást hallottunk mellette ; a gyűlésnek nagy többsége indokoltnak találta a kérelmet. Az esperesi véleménynek védői ellenben épen azon határozatból merítették ellen­érvüket melyet törvénytelenül készítettek elő, hogy t. i. az iskolai pénztár jövedelmének 150 írtját jóeleve oda szavaztatták az esperesi káplánnak. Igaz, mi mindezek dacára többségben voltunk mindvégig s nem is lehetett okainknak ellenállani egyébbel, mint mivel Veres Pál elnöklő felügyelő erőszakosan le is gyűrt, ugyanis hogy kimondta a deus ex machina végzést : hogy a losonci vallástanitónak 100 frt s a közigazgatási pénztár feles­lege lesz fizetésűi kiszolgáltatandó. Vakulj magyar ! Ilyen is megtörténik az üdv 19-ik századában ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom