Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-20 / 29. szám

is szakadatlanul 1812-ig. Ez évből pedig közli az ide vonatkozó kerületi rendszabályt. Végül a visitatio jelenleg hasznos volta ellen polemizál. Pedig szükség van arra és lesz is s üdvös is lesz, csak a maga teljes szigorában hajtassék végre. 12. Pénz- és magtár, gyámold a. A közigazgatási költségek hajdan nagyrészt a prédikátorok által fedeztettek. A gyűlést ellátó prédikátornak fejenkint 17 krajcárt adtak. A gyülekezetek 20—40 dénárt adtak önkéntesen. 1792-ben hadi segedelmül 1060 forint gyűlt össze stb. 1838-ban a gyülekezetekre népesség arányában vettetik ki a közigazgatási költség. 1847-ben egy katholikus úr, Gyurcsányi István, 700 forintot alapít e célra. A papi és tanitói gyámolda 1798-ban alapult Török Pál kezdeményezéséből. A papit Török Pál özvegye Balog Juliánná 200, a tanítóit 100 forinttal nö velte. 1874-ben Csik Péter, mohi lelkész özvegye, 500 forintot hagyott a papi gyámintézetnek ; 1876-ban pedig Pólya József világi főjegyző 100—100 forintot mind a kettőnek. 1865-ben Szabó János segédgondnok tanitói . magtárt alapított ; 1871-ben pedig a papi magtár alapult. 13. Könyv- és levéltár. 1719-ben Érsekújvári Mihály fegyvernekí lelkész könyveit a tractusnak hagyja, de a könyvtár ügye az 1875-ben alakult papi értekezlet létrejöttéig pangott; jelenleg 170 önálló műve van 285 kötetben. Az egyházmegyei levéltár régibb és ujabb jegyzőkönyvek és aktákból áll. 14. Aszenvedésektörténete. Ezek a XVII. század elején kezdődnek. Itt elsőben leirja a szerző a barsi és sasvári r. kath. esperesség állapotát, Fraknói Pázmán kora után. Az üldözések legelső sorban azon helyeken kezdődtek, a hol az érsek vagy katholizált család volt a földesúr. A XVII-ik század második tizedében Forgáeh Antal Nagy-Sarló, Farnad, Nagy-Ölved és Kurajból űzi ki a prédikátort és mestert. Sz.-Györgyön a tizedet zsákmányolja el. Füzes-Gyarmaton és Sz.-Györgyön Pázmán ellen a török védi meg a protestánsokat. Az 1647-iki pozsonyi országgyűlés után az elfoglalt protestáns egyházak ismét felállauak. Az 1673-iki pozsonyi vértörvényszék Uj-Barsot, Lévát és Sárót fosztja meg prédikátoraitól. 1711-ben Uj-Bars, Nagy-Sarló, Farnad, Kéty, Nagy-Ölved, Füzes-Gyarmat és Szántó az érseki gazdatiszt és a plébánus, Gar.-Mikola, Koszmáj, Forgáeh Pál földesúr s Nagy-Endréd szintén a földesurak által foglaltatik el. 1712-ben Sz.-György, Győröd, Lök, Szódó üldöztetik. 1715-től 1776-ig a gyűlések betiltvák. 1716-ben Nivedet foglalják el és Setétkút enyészik el. 1718-ban Zsomlért, 1726-ban Marosfalvát zaklatják. 1726-ban Nagy-Káluát foglalja el Hunyadi András földesúr. 1730-ban Garam-Vezekényen, Zelizen és Damásdon Eszterházy tisztei foglalják el a ref. templomokat, űzik el a prédikátorokat. 1732-ben a fegyveres kísérettel járó Kublovíc Pál kanonok fellépésére, Kis-Sarló, Málas, Ágó, Sáró és Veszele, Várad, Kis-Kálna, Kis- és Nagy-Szecse, Nagyod, Óvár, Ladány, Mohi, Lök, Pél, Bese, Bajka, Kis-Eudréd, Baracska, Pózba szaporítják az elfoglalt egyházak sorát. 1739-ben a lévai templomot romboltatja le a földesúr. 1749-ben a honti egyházakra kerül a sor, itt 1755-ben Kis-Bér, 1759-ben Zalaba, 1772-ben Borfő foglaltatik el. A szabadulás órája a türelmi parancs kiadásával üt, s ekkor egyszerre 24 barsi egyház kel ki sírjából, melyhez csatlakoznak a komjáti traktusból 7-en s a megmaradt honti egyházakkal, 28 anya- és 24 leány gyülekezettel, ismét megalakul a barsi traktus. Nevezetes, hogy 1759-ben a „ministri exulantes" 125 forint hadi segedelmet adnak, az üldöző Mária Teréziának. Az üldözés azonban úgyszólván még napjainkban sem szűnt meg; most a jegyzők és a megyei hivatalnokok izgatják a népet, hogy a községi segélyt a barsi egyházaktól vonják meg; de ennek hála Istennek az értelmes barsi népnél kevés sikere volt. 15. Tanügyi állapotok. A reformatió kezdetén hosszú időkig, a papok tanítottak az iskolában is. Később a nagyobb gyülekezetekben, a papok magok mellé mestereket fogadtak. Közölve vau itt egy részletes jelentés is 1802-ből az iskolák állapotáról. Ugyanez évben behozatott s három évig fen is állott azon intézkedés, hogy minden tanitó az egyházmegyei gyűlés napján, együtt, testületileg megjelenvén, a mai tanitói értekezlethez hasonlóan, gyakorlati mintaleckét tartott, elméleti s gyakorlati kérdések felett vitatkozott stb. 1815-ben meghagyatott a nyári iskolázás életbe léptetése ; 1817 ben a tavaszin kivül az őszi vizsgák tartása is. 1822 ben a barsi tractus már kimondja a jegyzőség és tanítóság összeférhetlenségét; do ez csak ujabb időben foganatosíttatott. 1825-ben a classistákból lett praeceptorokat a collégiumba visszautasítják. 1837-beu az egyházkerület, felhívására Szabó Péter barsi esperes 5 pontozatban ad véleményt az iskolaügyet illetőleg, jelesül: sürgeti a téli és nyári iskoláztatást; az iskolamulasztó gyermekek szüleinek megbüntetését; a tanitói hivataltól a jegyzőinek külön választását, mert e mellett azok korhelyekké, tolvajokká lesznek, a népet, lázzasztják s magokat is tőrbe, veszedelembe ejthetik. Sürgeti a tanitói fizetés bővítését s a régi fenyíték (verés) szelídséggel kezelését, ugyanekkor Csik Péter ajánlja, hogy főiskolánkban azok, kik falusi tanítók akarnak lenni, nagyobb szorgalommal taníttassanak a tanítás mesterségire és senki a tanitói hivatalra ki ne bocsáttassék, aki a padagogiából eminens calkulussal nem lészen megjegyezve. Ez idő tájban Kis Istvánt és Pereszlényi Sámuelt emelik ki a barsi tanítók közül a látogatók. Az ujabb időben örvendetes lendületet vett itt is a népiskolaügy. 16. Lelkész és gyülekezet közötti viszony. Barsban is, mint minden magyar ref. egyházmegyében, szokásban volt a papinarasztás. Ritka hely volt, hol papot, mestert egy-két évnél tovább tűrt volna a nép szeszélye. 1702-ben ezt a barsi tractus megszüntette, a szecsei gyűlésen elhatározván, hogy a gyülekezetek lelkészeiket csak kanonikus vagy polgári vétségek esetén változtathatják. Ettől fogva az egyházmegye jelölte ki s illetőleg rendelte a lelkészeket, tanítókat. Ez dívott