Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-13 / 28. szám

az ember a külső tisztaságot, a confortot sürgeti, mindjárt az ember fejéhez ütik, hogy meg vagyon irva „minek az a fehérített fal." — Ha az ember átallja, hogy a fiatal pap a falu kanászának lakodalmában, egy ingre vetkőzve, csuron vizre táncolja magát, mindjárt hivatkoznak Krisztus példájára, ki a Kánai menyegzőben sziutén jelen volt. — Ha az ember a pinceszerezést rosszalja, azonnal hivatkoznak ismét Krisztusra, ki szintén nem volt ellensége a bornak, mert lám mikor az elfogyott, még a vizet is borrá változtatta. Ha az ember mondja: bizony tiszteletes ur, kurta kis beszédecskét mondott ma, azonnal felelik ; meg vagyon irva: „ne legyetek bőbeszédűek." — Ha az ember a tudományt sürgeti, mindjárt az a válasz : ,,hiába való minden földi tudomány,, quae sursum suut quaerite s. a. t. A legsivárabb emberi kebelnek is szükséglete — indigentiája —- a vallás. A nagy közönségnek pedig különösen positiv vallásra van szüksége, mely t. i. megállapított tantételek szerint taníttatik ós hirdettetik, s meghatározott külső formákban és szertartások által gyakoroltatik. De ha fölebbi állításaim igazak, pedig hogy ugy vannak, azt mindenki látja, tudja ; akkor hol van a mi egyházi kormányzatunk, hol van a mi positiv vallásunk ? s ha nincs, akkor ne csodálkozzunk, ha naponkint "szaporodik azok száma, kik azt kérdik: de hát mire is valók a mi papjaink, ós mirevalók a mi templomaink ? Az elzüllött nép ugyan, mely a vallást mégis nem nélkülözheti, találni fog nyitott templomokat, melyek őt befogadják és találni fog papokat, kik őt felkarolják; de ez nagyon szomorú jelenség, még pedig első sorban a mi papjainkra! És én nem is sajnálnám azon papokat, kiknek kezei közt a mi vallásunk elpusztul de igen is sajnálom azon nagy eszméket, melyeket a protestantismus képvisel, ós. miket megvalósítani ennek volna hivatása. Mert ne gondolják azt a pap urak, hogy a protestantismus szelleme, már teljesen áthatotta volna a keresztyén világot, annyival kevésbé, hogy az már meghaladott volna: azért nagyon fölösleges dolog, hogy rajta, holmi apró, ici pici papocskák túlkalandozzanak. Hát nem veszik észre a mi papjaink, hogy épen az ujabb időben Európaszer te, mily óriási hódításokat tesz a r. katholicismus, s bizonyára nem ! azért, hogy dogmáit elveti s szertartásait elhanyagolja. Nem rég volt alkalmain egy barátom sírjánál végig hallgatni, egy magát modern papnak tartó lelkészünk beszédét. Volt ebben szó a lehulló virágokról s ezeknek illatáról, melyet maguk után hagynak, szólt a futó és hulló csillagokról, a ragyogó és elsőtótülő napról s egyébb megható térmészeti tüneményekről; de a világért sem jött volna nyelvére a Jézus nevének megemlítése, holott ennek halála körülményeiből, s az erre következett föltámadás nagyszerű dogmájából a megszomorodott felekkel igen szép vigasztalást, a résztvevő kísérőkkel pedig nagyon becses tanulságot lehetett volna merittetni.*) Hanem hát a mi apró papjaink, ugy látszik nem örömest hordozzák a Krisztus terhét, s szégyenük az ő igáját, pedig a positiv vallás gyöngüléséből, nem a középen járó nézetek, nem a világi ós egyházi érdekek kiegyenlítésére törekvő kísérletek, más szóval nem a reformált egyház, hanem a mindég következetes ós ingatatlan jezsuiták, vagy a minden istenségnek kevély megtagadói, a materialisták húzzák a hasznot, a positiv vallás elhanyagolásából az indifferentismus a dogmátlan ós formátlan religiositas nyerhet esak szabad tért ön magának. Csodálom, hogy nem veszik észre a pap urak azt, hogy minő visszatetszést szül az a nem papokban, ós főleg a más vallásfelekezetekben, midőn nyilvános lapokban, — egy — már több mint 300 óv óta consolidáltnak hitt vallásfelekezet papjai azon vitatkoznak, váljon jogos-e, ós ha jogos, • szükséges-e a püspöki látogatás ? De hogyan is lehet ezt kérdésbe tenni egy oly egyénnek, ki e szót superiutendens magyarra le tudta fordítani. Hát miért superintendens a superintendens, ha nem superintendálhat ? ós hogyan lehet jól superintendálni, ha valamiről neki közvetlenül tudomást szerezni nem szabad? Óh gonosz együgyűség! De még visszatetszőbb, niidőn esztendőkön át, szintén nyilvános lapokban vita tárgyát képezi, hogy ki papoljon, (persze a pap urak nem akarván papolni) hol papoljon, miben papoljon, mit papoljon, hogyan papoljon? Pedig mindezekre *) Kár theologiai iránynak tulajdonítani azt, a mi nyilván ihlet hiányából származott, a lelketlenség szülte ürességnél nem egyéb. Akármely theologiai irány mellett lehet a szónok mély gondolkodású, a vallás éló' forrásából merítő, s lehet felületes, felfútt sallangos szólamokban gyönyörködő'. Olvassa el cikkíró a modern szellemű Berchtholdnak Ein neues Buch vom wahren Christenthum munkájában a túlvilági élet themájáról irt elmélkedéseket, mint pl. Selig sind die Todten, die im Herrn sterben vagy Jesus Iebt, nun ist der Tod uns der Eingang in das Leben, és meg fog gyó'zó'dni, hogy azoknak az u, n. moderneknek nemcsak hogy „nyelvükre jó' a Jézus nevének megemlítése,® hanem róla a szeretetből fakadt lelkesedés azon hangján is tudnak szólani, mely szívből jöve szívre hat és elragad. S z e r k. 55*