Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-22 / 25. szám

„Tiszteletes úr ! Ma reggel hozzám küldötte a gyer­mek apját,- hogy a gyermeket az ön anyakönyvébei beiratás végett elküldjem, — én tehát kitörölvén a beirt gyermeket anyakönyveimből, azt önnek hivatalosan át­küldőm. Most tehát ismerje kötelességének azt be is vezetni, különben én feladom a hivatalnak. Mert hogy később küldtem, még nem nagy baj, de baj lesz az, ha a gyermek ön hibája s akadékoskodása miatt sehol nem lesz beirva. Különben ha kedve tartja pereljünk. — Száraz Mihály Málcai pléb." Megjegyzendő miszerint ezen hivatalos öntetü kiad­ványt, már egy más nem hivatalos formájú jegyzékkül­demény megelőzte, amelynek utóiratában az hangsú­lyoztatok, hogy a kérdéses gyermek keresztelése és el­temetése jogosan történt, mert az anya férjhezmenetele­kor Ígéretet tett afelől, hogy gyermekei katholikusok lesznek. A törvényrontó apa közigazgatási uton börtön bün­tetést kapott. Minő lesz a M. Minisztérium intézkedése az apával összejátszó törvényrontó plébánus személye ellenében, feszült figyelemmel várjuk ! Három szempontból találtam szükségesnek ezen eseményt a közvélemény elé terjeszteni. 1-ör. Hogy lássa, miszerint ily erőszakoskodásokkal szemben mi protestáns lelkészek hű és hiteles anyaköny­vet nem vezethetünk. 2-or. Hogy Ítélje meg, minő anyakönyv az, amely­ből a lelkész csak ugy saját tetszése szerint törli ki a bevezetett eseteket. 3-or. Hogy lássa, miszerint a vallásegyenlőségi törvények módosítást igényelnek. A vallásegyenlőségi törvények minden védelem nélkül önmagokra vannak hagyva; a törvény egyéb ágai felett az állam közegei őrködnek, a törvény áthágói felett Ítélkeznek : ha azon­ban a vallás-egyenlőségi törvény megrontása miatt pa­naszkodunk, a törvényszékek azt válaszolják, hogy az ilyen ügy eléjök nem tartozik .... Hol keresendő tehát orvoslás ?! Egyházi uton legfelebb megintés, vagy ha több, az illetéktelen anyakönyvi bevezetések kiszól- , gáltatására való utasítás az, ami a törvényrontó pleba- i nusok ellen menesztetik. Kellő elégtétel e ez egy önér­zetes prot. lelkészre nézve azokkal szemben, akik na­ponta elmondják a nép előtt, hogy a vallásegyenlőségi törvények csak országos törvények ; vannak ám azoknál szentebb törvények is, amelyeket amazok letiprásával is ; felszínen kell tartani, s minden áron érvényesíteni. Tennünk kell valamit, mert a visszaélések napi renden vannak, a sérelmek elhordozhatlanok, azt csak az tudja, aki vegyes vallású helységben lelkészkedik. . . . Cikkíró kisérletet szándékozik tenni fenti visszaélés megtorlása céljából oly módon : hogy a törvény rontó s jogsértő plébánust bepanaszolja a közigazgatási biróságnál mint olyat, aki illetékteleu keresztelés és temetés által \ megcsonkította lelkészi stolaris jövedelmét, s kérni fogja stolája visszaitélését, továbbá tárgyalási és fáradozása költségei megítélését. Célszerű lesz e ezen eljárás, sza­badjon e részben a közvélemény nyilatkozatát kikérnem. BÖSZÖRMÉNYI KÁROLY, málcai ey. ref. lelkész. A kathol. kollegák törvénytisstelete és törvénymagyarázata. A lelkészekre nézve közérdekű és általán egyházi életünkbe vágó nem csekély fontosságú ügyet kívántam az alább következőkben közzétenni, az érintendő dolog elvi megvitatása, lehető tisztázása céljából lelkésztársaim hozzászólását kérve : Egy, 1856-ban róm. kath. szüléktől született, jelen­leg tehát 23 éves nő, szüleinek kora elhalálozása után, árva gyermekkora mindjárt első éveitől kezdve evan­gyelmi vallású rokonaihoz kerülvén, ezeknek családi körében megszakítás nélküli folytonosságban evangy. vallásunkban neveltetett, 12 éves korábán konfirmálta­tott, mint serdülő lányka további neveltetése, kiképezte­tése végett ide Kis-Szebenbe jött, a hol is az evangyeli­cus hitben buzgó dédanyja és nagynénje gondozásába vette, neveltetése evangy. vallásunkban minden akadály nélkül folytattatott, a lány, mint még akkor iskolás gyermek és a helybeli hitfelekezeti jelleg nélkül községi iskola növendéke, vallásbani rendes oktatását alólirott ev. lelkésztől vette, gyónását és az úri szent vacsorát évről évre rendesen egyházamban végezte, melynek buzgó láto­gatója volt, anyailag róla gondoskodó evangy. rokonai­nak két évvel azelőtt történt elhalálozásáig, tehát 21 éves koráig. Ezek folytán az itt kérdéses személy az 1843 /4 -ik évi III. t. c. lt §-a értelmében evangy el mi vallásunknak és egyházunknak híve és tagja. Történt, hogy e nőt helyben lakó egy róm. kath. fiatal ember nőül kérte. A boldogító „igen* szó elnyerése után a helybeli róm. kath. lelkész a szokásos kihirdetés iránt felszólittatott, de nem egyúttal az evangy. vallású lelkésze is. A kath. lelkész a jegyeseket ki is hir­dette volt már kétszer; mire én alólirott, különben is békés viszonyban élvén a kath. lelkészszel, kellemetlen­ségek kikerülése céljából, hivatalosan aziránt szólitottam fel azt, szíveskednék az illető jegyeseket a törvény eziránti intézkedéseinek betartására figyelmeztetni, őket oda utasítván, hogy a háromszoros kihirdetést a helybeli prot. egyházban is foganatosíttassák, mi mellett arra is figyelmeztettem a kath. lelkészt, hogy ha az illető jegye­sek az egyoldalú, csakis kath. részről történt kihirdetés után házasságilag egybeadatnának, én az ügyet mint sérelmet kötelességemhez képest annak helyén feljelen­teni kénytelen leszek. Válasz fejében a kath. lelkész az evangyelmi meny­asszonyt f. év april hó 21-én nyilvánosan és üunepélye­sen a templombán a szokásos ceremóniák végzése mellett 50*

Next

/
Oldalképek
Tartalom